A Dob utca 24. számú ház egyik lakása a Tillinger család több generációjának is otthonául szolgált az elmúlt évtizedek alatt. Ennek egyik szobája hosszú ideig használaton kívül állt, valamelyest a parasztházak tisztaszobájára emlékeztetve a lakókat. Mivel nem fűtötték a helyiséget, csak „hidegszobaként” emlegették, az elmúlt évben azonban új funkciót kapott.
„Fény az bennem is van” – gyermek-fotóterápia a Capa Központban / Áldás vagy átok? – garancia-biznisz az aukciós piacon / Szerva itt, csere ott – a kultúrharc 2018-ban / Kényszerű expanzió – az Art Basel Miami Beach / Mi van a jégkorszak után? – Antarctica-kiállítás Bécsben / Lebegőt! – variációk Möbius-szalagra / Párizsi periszkóp – gyűjtemény magyar, román és német háttérrel
Egész évben számos rendezvénnyel és kiállítással ünnepli 1368-as alapításának 650. évfordulóját az Osztrák Nemzeti Könyvtár az idén. November 10-én, két nappal a köztársaság kikiáltásának centenáriuma előtt pedig megnyílik a könyvtár legújabb társintézménye, a Haus der Geschichte Österreich (Ausztria Történetének Háza).
Jó adag önbizalom és merészség szükséges manapság egy Balthus-kiállítás megrendezéséhez. A teljesen jogos #metoo-mozgalom elindította cunami ma már az eredeti céltól távol eső területeket is érint. A művész esetében súlyosbító körülmény a pedofília vádja.
Az 1920-as évek munkásembere élhetett át valami olyasmit, amit jómagam éreztem Salla Tykka Lasszó és Hatalom című két rövidfilmje láttán. Holott nem először találkoztam ezekkel a munkákkal. Annak a megéléséről van szó, hogy az igazság és az az identitás, amelyhez ez az igazság tartozik, meg van mutatva, ki van mondva.
Párhuzamos kurzusok – hivatalos modernizmus és underground a Kiscelli Múzeumban / Két kiállítás képei – Vajda Júlia és Vajda Lajos Szentendrén / Power 100 és a ledarált Banksy – rangsorelemzés és az „év műtárgya” / Kettétört korszak – a közép-európai avantgárd Olomoucban / Bbbbrrruuuccceee – Bruce Nauman New Yorkban / Egyszemélyes hírügynökség – Weegee, a híres / Politikai tájképek – Csontváry szimbolikus jeruzsálemi képei / Egyszer az életben – Bruegel-blockbuster Bécsben
Prága szívében, közel ahhoz a templomhoz, amelyben Husz János több mint 600 éve elkezdte terjeszteni tanait, ahol a Betlehem utca az azonos nevű térbe torkollik, ott nyitott antikváriumot és a szomszédos ház szuterénjében galériát 25 évvel ezelőtt Jan Placák.
„Varietas delectat” – azaz a változatosság gyönyörködtet ernyőcímmel rendezte meg a patinás osztrák cég két, egymás utáni szeptemberi napon árverését. Először a bútorok és lakásdekorációk kerültek sorra 250 tételben – a reneszánsztól a hatvanas évekig.Itt a legtöbbet egy monumentális ritkaságért fizettek: a biedermeier stílusú, tíz kerekes lábon álló, kihúzható ovális asztal – melynek lapja összecsukott állapotban 134, kinyitva 584 cm – 7–9 ezer euró közötti becsértéket kapott, de végül 12 500 euróért ment tovább.
Több mint negyedszázaddal a rendszer-, majd az azt követő, immár hivatalos kánonváltás, illetve a neoavantgárd művészek „rehabilitálása” után igencsak meglepő, ha egy már-már elfeledett, vagy a maga teljességében nem ismert életmű kerül elő. Az acb Galéria három kiállítótermében bemutatott anyag ilyen – még ha szó szerint nem is a semmiből bukkant fel. Talán a szakma számára nem teljesen ismeretlen fenyvesi Tóth Árpád (1950–2014) neve, de azt biztosan kevesen tudták, hogy milyen erős műveket készített – valójában a kortárs művészeti szcénától szinte teljesen elszigetelve.
Húsfestmények – a Londoni Iskola a Magyar Nemzeti Galériában / Elkésett jószándék – a Museu Nacional pusztulása Rióban / Szigorúan ellenőrzött nyomatok – az ötvenes évek grafikái Miskolcon / Kortárs sztárok és sztárjelöltek – trendelemzés az Artprice-jelentés alapján / Részvétel + hálózat = múzeum? – társadalomkutatás és aktivista művészet / Volksfronten – a Stájer Ősz témája idén: a fasizmus / Teremt, alkot, rohan és közvetít – beszélgetés Maurer Dórával
Szenvedélyes vitákat kavart a Zala megyei Németfalu cigánytelepének kivételes vezéregyéniségéről készült dokumentumfilm. Cséplő Gyuri 40 éve halt meg, 25 évesen, a film bemutatása után néhány hónappal.
Az utóbbi pár évben több, Debrecenhez kötődő grafikusnak nyílt helyben tárlata, így például László Ákosnak és Szilágyi Imrének. De a reformáció 500. évfordulóját is grafikai pályázattal és csoportos kiállítással ünnepelte a város.
Égboltot befogadó tükörkép vagy a föld mélyének pokoli feketeségét visszaadó installáció, talajból kialakított „vízhullám” vagy az emberi test belső szerveit idéző alkotás – Anish Kapoor (1954) indiai származású brit szobrász a világmindenséget igyekszik megformálni.
A Salzburgi Ünnepi Játékok alatt, augusztus 11. és 19. között rendezték meg a barokk hercegérseki palota körbezárt szabad terén, klimatizált óriásponyva alatt a húsvéti fesztivál „sűrített” nyári kiadását. A tavaszi változat már négy évtizedes, a törzsgárdája 40 osztrák, német és svájci galériásból áll, míg a nyári „kistestvér” idén lett négyéves, és az élvonalból csupán tucatnyi műkereskedő fért be az eladói keretbe. A kínálat viszont a megszokott széles skálán szóródott térben, időben és árban egyaránt.
Elnézést a kései válaszért – kortárs biennálé Rigában / Frida Kahlo bugyija – áramvonalasított mítosz a Nemzeti Galériában / Rekordnyomozás – Jean-Michel Basquiat esete / A pipatóriumtól Columbóig – dohányzás- és kultúrtörténet a Látványtárban / Pusztulástörténetek és újjászületések – muzeológia az Akadémián / Made in Czechoslovakia? – Filla és Fulla Pozsonyban
Bécs tele van plakátokkal: „A város zsidók, muszlimok, menekültek, külföldiek nélkül”. Csak második pillantásra lesz világos, hogy ez egy kiállítás címe, s nem úgy van köze a valósághoz, ahogy nálunk a menekültellenes plakátoknak.
„Otthont csak a kultúra tud építeni, ahol a kultúra megveti a lábát, ott megmarad a remény és a bizalom” – fogalmazott beszédében Miskolc egyik alpolgármestere; az eseményen adták át a helyi Múzsa-díjat. A szép gondolatok jegyében érdeklődve vártuk, kié lesz majd az idei, 2018-as Kondor Béla-díj, melynek átadására – sok más szakmai díjjal egyetemben – ünnepélyes keretek közt a város napján, május 11-én kerítenek sort.
Hunya Gábor gyűjteményéről tudni kell, hogy két ország alkotóinak művei alkotják – itthoniak és romániaiak. A kiállítás helyszínéről, a határszéli Gyuláról pedig azt kell tudni, hogy bár százalékarányban nem itt a legnagyobb a magát románnak valló lakosság, ez a város a magyarországi románok kulturális központja.
Cseppfolyós modernitás – 1968 a képzőművészetben / Restitúció – gyarmati kontextusban / A legfeketébb fekete – Anish Kapoor Portóban / Balatoni nyár – Írófényképek a Petőfi Irodalmi Múzeumban / A hajtogatott idő nyomában – Maurer Dóra filmjei Győrben / Látomás és látvány – Csontváry a Maggiore-tó partján
