Mindannyian hajlamosak vagyunk belekényelmesedni egy olyan életbe, amit nem igazán kívántunk magunknak. Mégis, a szürke hétköznapok viszonylagos egyszerűsége, és a bizonytalantól való félelem megakadályoz minket abban, hogy bármilyen változtatásra vállalkozzunk, különösen, ha munkahelyváltásról van szó. „Inkább a biztos” – ez a legnépszerűbb mentségek egyike. De valóban megéri ilyen, és ehhez hasonló kifogásokkal takarózni?
Lila én vagyok – Paula Rego rémtörténetei Cascaisban / Mesterkurzus – Rauschenberg és barátai New Yorkban / Minőséget a plebsnek! – Gilbert & George a Ludwig Múzeumban / A magyar Atlantisz – Borsos Miklós a Testőrpalotában / Kokoschka, Toyen, De Chirico – aukciós cunami Csehországban / Bombabiztos menedék – magyar kiállítás Svájcban, 1944-ben / Jogod? – műtárgyak a fogyasztói jogok európai rendszerében
A WOMAN című kiállítás 48 európai és amerikai nőművész több mint 300 munkáját mutatja be. Alapvetően minden olyan csoportos szemle bizalmatlanságot ébreszt bennem, amely kizárólag azonos nemű vagy származású művészeket tömörít. A történeti megközelítés azonban indokolttá teszi a feminista avantgárd anyagot, amelyben az osztrák Verbund-gyűjtemény hetvenes években tevékeny nemzetközi női alkotói szerepelnek.
„…olyan kurátort választottunk Christine Macel személyében, aki elkötelezetten hangsúlyozza a művészeknek azon fontos szerepét, amellyel saját univerzumokat hoznak létre, és életerőt fecskendeznek a világba, amelyben élünk” – indokolta a döntést Paolo Baratta, a rendezvénysorozat elnöke a 2017-es Velencei Képzőművészeti Biennálé főkurátorának kiválasztásakor. Külön kiemelte azt is, hogy „Christine Macelnek a Pompidou Központban töltött évei gazdag lehetőséget kínálnak arra, hogy felfedezze és felismerje a világ különböző pontjairól jövő új energiákat”.
A különböző generációk eltérő magatartását nap mint nap tapasztaljuk, a generációk közötti hasonlóságok és különbségek megértésre pedig egyre nagyobb hangsúly kerül a hétköznapokban is. Az úgynevezett „médiagenerációk” közül jelenleg a Z generációra irányul a legnagyobb figyelem, melynek tagjai néhány éven belül átírhatják többek között a munkakeresés vagy a munkavégzés játékszabályait is – dr. Guld Ádám írása.
Megértő módban – Documenta 14 Kassel / Saját univerzum – az 57. Velencei Biennálé / Versenyben a private salesszel – ArtBasel 2017 / Sem amazon, sem Mária – feminista avantgárd Bécsben / Temetetlen múlt – az Afrikai-Amerikai Történelem és Kultúra Múzeuma / Szigetet és mentőövet! – Németh Lajos 1986-os életinterjúja / Hülye, aki elolvassa – beszélgetés a Hejettes Szomlyazókkal
Ilyen finoman kihívó érzékiséget – legalábbis az Alpoktól északra – nem látott a világ, amíg 1509-ben idősebb Lucas Cranach (1492–1553) meg nem festette a szerelem istennőjét, mégpedig életnagyságban. Vénusz erős fényben áll, szűzies, tökéletes alakja éles vonalakkal különül el a fekete háttértől. Jobb vállát, derekát és szeméremdombját is pusztán vékony, átlátszó fátyol fedi. Fejét kissé balra billenti, tekintete melankóliát, beletörődést sugároz, hiszen tudja: a szerelem nem mindig hozza el a boldogságot. A Botticelli Vénuszához hasonlatos nőalak karjai azonban kissé túl hosszúak, és virágos mező helyett barátságtalan, kavicsos környezet veszi körül. Egyik kezét a kis Cupido fején nyugtatja, aki kutató pillantást vet a nézőre, készen arra, hogy veszélyes nyilát kilője.
A Frieze több mint negyedszázada van jelen a kortárs művészeti szcénában. A brand magazin formájában debütált 1991-ben, majd a művészeti élet és piac növekedésével összhangban Amanda Sharp és Matthew Slotover, a lap alapító szerkesztői 2003-ban kortárs művészeti vásárt szerveztek Londonban. Az ambiciózus rendezvény azóta is a legprogresszívebb, legújabb trendeknek nyújt platformot. 2012-ben profilja és mérete tovább bővült: a Frieze mellett megnyílt a Frieze Masters vásár Nagy-Britannia fővárosában, ahol évről évre megtekinthetők a klasszikus és a XX. századi nagymesterek galériáinak standjai. 2014-ben a Frieze New Yorkot is beindították, mely a helyi színtér növekedésére reagálva ötvözi a két korszakbeli fókuszt az Újvilág művészeti és műkereskedelmi központjában. Még éppen időben, ugyanis idén először a klasszikus és modern művészetnek szentelt topvásár, a TEFAF is betört Manhattanbe – ráadásul a Frieze New York megrendezésével párhuzamosan. Az erős versenytárs némileg megbolygatta a Frieze New York koncepcióját, de ez nagyon is kedvező fejleménynek tűnik.
Az Art Dubai művészeti vásár mellett a Sharjah Biennálé a Közel-Kelet legjelentősebb kortárs művészeti fóruma, mely már a kezdetektől a hagyományoknak, a térség etnikai-nemzeti szellemének megőrzésére, s emellett a hangsúlyos nemzetközi megjelenésre, a régiónak a nagyvilággal történő összekapcsolására törekszik. Az idén március 12. és június 12. között megrendezett esemény gazdag költségvetése, széles körű támogatottsága – és ennek köszönhetően jeles külföldi művészeti szakemberek, kurátorok és művészek közreműködése –, a magas szintű szakmai programok, valamint a helyi közönség számára szervezett edukációs programok mára sokszorosan meghozták gyümölcsüket. Nemcsak a biennálé, de a közel-keleti kortárs művészet is felkerült a nemzetközi színtér radarjára: immár jelentős külföldi érdeklődés övezi a régió művészeit, rendezvényeit.
A létezés taktikái – Kondor Béla a Testőrpalotában / Moszkva glocal – kortárs művészet az orosz fővárosban / Véletlennek köszönhető? – két tárlat a szamizdat-övezetből / Trendek közt sétálva – tudósítás a Frieze New Yorkról / Csoportenergia – a Pécsi Műhely a Ludwigban / Gazdagság és terror – a 13. Sharjah Biennálé / A közönségízlés jegyében – kiállítások a filmhíradóban 1924–1944 / Túl a csillagokon – titokzatos tájak Monet-tól Kandinszkijig
Új, jelentős részben erre az alkalomra elkészített művek töltik meg az egykori malmot. Közös munkák egyénileg jegyzettekkel, kisebb és nagyobb terek olykor helyspecifikus installációkként vagy műsorozatok befogadóiként váltakoznak. A rokon elvek mentén heterogén médiumokban létrehozott munkák a heterogén jellegű, elegánsan kitöltött terekben mintha könnyű sétát ígérnének. Mindez azonban kíméletlen szemantikai vákuum, amelyből a művészek más embereket engednek ki az udvarra, mint akik bejöttek onnan.
A kérdés jogos, mert Georg Baselitz megosztó figura. Olvasatomban azonban közel sem oly módon megosztó, ahogy azt a művész maga manipulatív módon kívánatosnak tartaná. Nem sétálok bele ebbe a csapdába. Szándékosan nem az esztétikai elveit, művészeti gyakorlatát tekintem határsértőnek, hanem a karrierjére vonatkozó döntéseit, férfi életvitelét, a művész társadalmi szerepéhez köthető felfogását, ezekkel kapcsolatos elszólásait és művésznyilatkozatait, amelyeket Baselitz mint erkölcsi lény produkált pályafutása során, és amely ideológia nyilvánvaló módon a munkáiban is tetten érhető.
Az Art Dubai kortárs és modern művészeti vásár 11. kiadását néhány jelentős fordulat, újítás, a regionális és a globális színtérhez történő alkalmazkodás jellemezte. Ez egyben fel is pezs-dítette az utóbbi években már kissé megfáradni látszó rendezvényt. A rendezvény a kezdetek-től Mohammed bin Rashid Al Maktoum sejk, az Egyesült Arab Emírségek elnökhelyettese és miniszterelnöke, valamint a Dubai Emírség uralkodója védnöksége alatt áll, és a The Abraaj Group befektetési cég, a Dubai Culture and Arts Authority mint stratégiai partner, valamint szponzorok összefogása mellett szerveződik. Vezetőségében idén – immár harmadik alka-lommal – igazgatóváltás is történt: a bejrúti születésű, de az Emirátusokban élő művészeti író, szerkesztő, Myrna Ayad került a vásár élére.
Visszatérés a szemantikához – a Sudac-gyűjtemény a Ludwigban / Barát vagy ellenség? – Baselitz, a „festőfejedelem” / Jánas da Vityáz Kaliforniában – búcsúkiállítás Pécsen / FERi – autószerelőből feminista galerista / Pénz és béke – Kolumbia kortárs művészeti színtere / Fogalom-összeomlasztás – Levitáció Szentendrén / Emlékseb – egy meg nem valósult emlékmű Norvégiában
Károlyt, aki a kert után kapta a nevét, egy húsvét után dobták be gondos kezek a Károlyi-kertbe, mint az elmúlt ünnep érdektelen díszletét. Meglehetősen esős volt az akkori tavasz, úgyhogy a befogadó vezetőség előbb léckalyibát eszkábáltatott neki, majd kapott nyúlházat és elkerített nyúlkifutót a szépen karbantartott és használható „zöld villamos” mellett. Reggelente, mikor még zárva volt a kert, óvatosan, nagy, lusta huppanásokkal vette szemügyre Károlyi grófoktól örökölt tágabb rezidenciáját.
Különös hely Maastricht. Az év nagyjából 355 napján csendben zajlik az élet Hollandia mindössze 19. legnagyobb településén, minden márciusban azonban tíz napra felbolydul a város. A helyi reptér megtelik magángépekkel, limuzinok és taxik hosszú sora érkezik a MECC-hez (Maastricht Exhibition and Congress Centre), a hotelszobák már hónapokkal korábban elfogynak erre az időszakra, az éttermekben pedig képtelenség szabad asztalt találni. Szinte moccanni sem lehet a városban, még a legkisebb sörözőkben is világhírű gyűjtőkbe és legendás műkereskedőkbe botlik az ember. Az amúgy mindössze 120 ezres városba 70 ezer vendég érkezik, mindannyian egyetlen céllal: hogy részt vegyenek a TEFAF vásáron.
Ha jók a becslések, az EU-párti jobbközép, de új erőnek számító Macron és Le Pen megy a második fordulóba. Macron lehet Franciaország valaha volt legfiatalabb elnöke.
Cselekvések eseménygörbéi – Hajas Tibor a Vintage Galériában / Észak-fok, titok, közvetlenség – svéd múzeumi körkép / Károly, a köztéri nyúl – szobortorlódás Budapesten / Miből merítsünk reményt? – a nemzetközi aukciós piac 2016-ban / A sötét zsolozsma eszköze – a háromszögletű gyertyatartó / Tizenkét vásár New Yorkban – az Armory Show és szatellitjei / A magyar irodalom testőre – Torda István könyvgyűjtő
Példa nélküli sikertörténet 20. évfordulóját ünnepli a bázeli műkereskedő Ernst Beyeler által alapított magánmúzeum. Svájc leglátogatottabb kiállítási intézményének (2016-ban 350 ezer néző) jubileumi programja január végén kezdődött egy nagyszabású Monet-bemutatóval, és egy Klee-retrospektívvel zár majd ősszel. Ezek között még más kiállításokra is jut hely: ilyen többek között a Wolfgang Tillmans művészetének szentelt nyári tárlat, és a gyűjtemény első, 1997-es bemutatkozásának rekonstrukciója. A jubileumi évben a 25 éven aluli látogatók számára ingyenes a belépés.
