Sokáig azt hittük, hogy a külföldi bankszámla olyan, mint egy mágikus, láthatatlanná tévő gyűrű: elrejti a vagyont a kíváncsi szemek, és az adóhatóság kutató tekintete előtt. De a varázslatnak vége. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (nevének angol rövidítésén:OECD) által létrehozott Common Reporting Standard (CRS) olyan, mint amikor megalakult a Gyűrű Szövetsége, csak itt nem Mordor ellen, hanem az adóelkerülés és a rejtett vagyonok ellen folyik a küzdelem – érzékeltette találóan Bányai Bálint, a Crystal Worldwide szakértője.
Olyan globális információcsere-rendszer épült ki, amelyben már nincs helye titokzatos, homályba burkolt számláknak: a pénzügyi adatokat az érintett országok adóhatóságai automatikusan, évről évre megosztják egymás között.
A cél világos: átláthatóságot teremteni ott is, ahol eddig homály uralkodott. A CRS-rendszerrel az adóhatóságok már nemcsak a hazai bankszámlákon látják, mi történik, hanem a világ másik felén lévő számlák mozgásait is.
De mi fán is terem a CRS?
Az OECD közreműködésével az elmúlt évtized során egy olyan nemzetközi multilaterális megállapodás született meg, amely lehetővé teszi azt, hogy az érintett államok adóhatóságai automatikusan vagy akár megkeresésre is információt cseréljenek a pénzügyi számlaadatokról. Ezt a megállapodást Common Reporting Standardnek, röviden csak CRS-nek nevezik, amelyhez mára már 126 állam csatlakozott, és a lista folyamatosan bővül. Ezt a rendszert 2014-ben hozták létre, amelyhez Magyarország rögtön csatlakozott, és 2016. január 1. óta alkalmazza is az irányadó szabályokat.
Az információcsere keretében az alábbi adatokat osztják meg egymással az adóhatóságok:
- a számlatulajdonos nevét, címét, adószámát, születési helyét és idejét,
- a számlaszámot,
- a pénzügyi intézmény nevét, azonosítóját,
- a naptári év végi számlaegyenleget,
- a számlán jóváírt összegeket jogcím szerint.
Bár ezek az információk banktitoknak minősülnek, és egyéb helyzetekben szigorú szabályok szerint kell a pénzintézeteknek az információt őrizni, a CRS szabványrendszerben ezek a szabályok nemhogy nem érvényesülnek, az illetékesek egész egyszerűen kötelesek megosztani az adatokat – mutat rá a Crystal Worldwide munkatársa.
Ennek érdekében a szolgáltatóknak előírják, hogy az üzleti kapcsolat létesítésekor az ügyfeleikkel egy formanyomtatványt töltessenek ki, amelyben az általános személyes adatokon túl az ügyfélnek nyilatkoznia kell arról, hogy melyik államban van a lakóhelye, illetve adószáma. Később ezen adatok alapján állapítják meg, hogy melyik államnak kell továbbítani az ügyfél számlaadatait. Fontos tehát, hogy magánszemélyek esetében nem az állampolgárság szerint állapítják meg az adóügyi illetőséget, hanem az ügyfél által megadott adószám és lakóhely szerint – húzza alá Bányai Bálint. Hozzátéve: a pénzintézetek kötelesek az év végével az ügyféladatokat összegyűjteni, majd a következő év őszéig ezeket a nemzeti adóhatóságoknak továbbítani, melyek aztán ezeket az adatokat osztják meg az illetékes állam adóhatóságával.
De nem csupán a természetes személyekről gyűjtenek, és továbbítanak adatokat a pénzintézetek, hanem cégekről és vagyonkezelési struktúrákról is – tájékoztat a Crystal Worldwide szakértője. Például, ha egy társaság bevételének több mint a fele passzív forrásból, tehát nem szolgáltatásnyújtásból vagy értékesítésből származik, akkor a cég mögött tényleges tulajdonosként azonosított személy illetősége szerinti állam is az adathalmaz címzettje lesz. Így a gyakorlatban nem őrizhetnek banktitkot a pénzintézetek se a holding társaságokról, se a vagyonkezelési formációkról.
A nemzetközi szabályok szerint az a természetes személy számít tényleges tulajdonosnak, aki közvetve vagy közvetlenül legalább 25 százalékos tulajdonrésszel, szavazati joggal vagy osztalékra való jogosultsággal bír a cégben.
A különböző vagyonkezelési formák esetében azonban már nem ilyen egyértelmű megállapítani azt, hogy ki minősül tényleges tulajdonosnak, hiszen számos államban a vagyonrendelő, vagyonkezelő és a kedvezményezett is ennek számít, míg egyes államok a vagyonrendelőt már nem tekintik tényleges tulajdonosnak, ha a vagyont a visszavonási jogáról való lemondása mellett adta át.
Bányai Bálint szerint a szabályozás célja, hogy visszaszoruljon az a gyakorlat, miszerint a külföldi számlákon, illetve külföldi struktúrákban tartott vagyon rejtve maradhat a nemzeti adóhatóságok elől. Ezzel megakadályozható az esetleges adóelkerülés, és az adózási szabályokkal való visszaélések is.
És mi az a FATCA?
Bár egy nemzetközi információcsere rendszer kialakításának fő támogatója az Egyesült Államok volt, az ország végül mégsem írta alá a multilaterális megállapodást, hanem úgy döntött, hogy inkább kétoldalú egyezményeket köt az egyes államokkal, ahol a CRS-hez hasonló, de mégis számos ponton eltérő szabályrendszert épít ki. Az egyesült államokbeli Foreign Account Tax Compliance Act (FATCA) alapján minden amerikai adózóról, és az irányításuk alatt álló külföldi személyekről jelentést kell tennie a számlavezető intézetnek annak érdekében, hogy Uncle Sam szemmel tarthassa pénzügyi tevékenységeiket – jegyzi meg frappánsan a Bányai Bálint.
Míg a CRS egységes szabályrendszerében az államok ugyanannyi információt közölnek egymással, addig a FATCA megállapodásokat az Egyesült Államok úgy alakította ki, hogy az amerikai adózókról jóval több információt szerezzen, mint amennyit a megállapodás másik államának adózóiról szolgáltat.
Végül itt van még a CARF
Azonban nem csak a hagyományos pénzintézeteket kötelezték az ügyfelek adatainak közlésére, hanem az „új aranylázat” meglovagló kriptoeszköz-szolgáltatókat is. Szintén az OECD által kidolgozott kezdeményezés az, hogy az államok információt cseréljenek a kriptoeszköz-ügyletekről. E keretrendszert Crypto-Asset Reporting Framework-nek (CARF) nevezik, amely a CRS szabályozást kiegészíteni hivatott a digitális eszközök tekintetében. Az EU-s tagállamoknak 2026-tól kell a szabályozást alkalmazni, és ennek értelmében az első adatcsere 2027-ben fog megtörténni.
A kriptoeszköz-szolgáltatóknak adatokat kell gyűjteniük a felhasználók tranzakcióiról, amely magában foglalja a kriptoeszközökkel, az NFT-vel, a stablecoinokkal, és más tokenekkel végrehajtott műveleteket, ideértve a tőkeáttételes kereskedést, és a Peer2Peer tranzakciókat is.
A szolgáltatónak a CRS szabályok szerinti személyes adathalmazon túl eszköztípusonként összesítve kell közölnie a tranzakciókat, amely magában foglalja a be- és kiutalásokat, valamint a vásárolt darabszámokat is.
Mi van a láthatáron?
Igaz, még csak törvényjavaslati szinten, de Magyarország további lépéseket is tesz a jövedelmek átláthatósága érdekében. Három multilaterális egyezményt tervez kötni harmadik országokkal a kriptoeszközökből és a digitális platformokról származó jövedelmek tekintetében, valamint a már meglévő automatikus információcsere megállapodás kiegészítéséről. Ez azzal jár, hogy az olyan kriptoeszköz-szolgáltatóknak is információt kell szolgáltatni a magyar felhasználóikról, amelyek olyan államban bírnak illetőséggel, amely nem részese a CARF megállapodásnak.
Olyan nagy szolgáltatók, mint a booking.com, vagy az Airbnb is része már az adatszolgáltatásra kötelezetteknek, melynek „sikerén” felbuzdulva további népszerű, online felületeket szeretne Magyarország rábírni az adatközlésre.
Olyan nagy szolgáltatók, mint a booking.com, vagy az Airbnb is része már az adatszolgáltatásra kötelezetteknek, melynek „sikerén” felbuzdulva további népszerű, online felületeket szeretne Magyarország rábírni az adatközlésre.
Bár az államok közötti információcsere nem újdonság, hiszen már a kettős adóztatást elkerülő egyezmények is megadták a lehetőséget, hogy a szerződő államok megkeresésre megosszák a másik államban illetőséggel bíró személyek adatait, az OECD kezdeményezései egységes keretrendszerbe terelték az információáramlást. Emiatt mára alig maradt olyan állam, amely nem osztaná meg a külföldiek számlaadatait, ugyanakkor jó szívvel nyitna ott bárki bankszámlát – közölte Bányai Bálint.
További információk és érdekességek a témában:
