Nehezebben boldogulnak azok, akik gyerekként nem kaptak megfelelő pénzügyi nevelést

A pénzhez való viszonyunk gyerekkorban alakul ki, sokszor úgy, hogy észre sem vesszük. Az otthoni minták, a beszélgetések vagy éppen a pénzhez kapcsolódó hallgatások mind-mind hatással vannak arra, hogy felnőttként mennyire leszünk tudatosak, amikor megtakarításról, spórolásról, vagy akár csak a számlák befizetéséről van szó. Ahhoz viszont, hogy ezt megtanuljuk, elengedhetetlen a hozott szülői minta.

Napjaink fiatal szülőinek helyzetét nehezíti egyrészt az, hogy ők maguk vagy rossz, vagy inkább semmilyen pénzügyi mintát sem hoznak a szülői házból. Másrészt nem könnyíti a helyzetüket az online világ és a mobiltelefonos fizetés megjelenése sem: ezektől ugyanis sokkal elvontabbá vált a pénz fogalma, ami nagyobb kreativitást igényel a szülők részéről is.

Hozott dolgok megfordítva

„Gyerekként én nem kaptam megfelelő információt a pénzzel kapcsolatban” – kezdi Vivien, aki fiatal anyukaként már most fontosnak tartja, hogy a még csak egyéves lánya, Miléna nála több információt kapjon majd felnőve a pénzügyekről. Mint mondja, gyerekkorában egy dolgot tudott biztosan: azt, hogy a családját nem jellemzi pénzügyi tudatosság, megtakarításuk se volt. Vivien azt érzi, felnőttként így egyedül kellett boldogulnia a pénzkezelés világában. A kislánya esetében viszont azt szeretné, ha ő felnőttként már „a helyén tudná kezelni a pénzt, nem lennének benne ezzel kapcsolatban szorongások”.

„Már kisebb korában oda szeretnénk és fogunk is figyelni erre. Nem lesz ajándékhalmozás, nem lesz minden alkalommal valamilyen apróság vásárlása neki, amikor boltba megyünk” – sorolja Vivien. Úgy érzi, fontos, hogy a gyerek ne csak magához a kézzel fogható pénzhez álljon tudatosan, hanem azokhoz a dolgokhoz is, amiknek ára van: „Ha szeretne majd egy új babát, miközben van neki öt másik, meg fogom kérni, hogy válogassa ki, mire nincs szüksége. Azt eladjuk, az árából pedig megvehetjük az újat” – összegzi Vivien.

A szintén fiatal anyuka, Petra stabil anyagi háttérre emlékszik vissza gyerekkorából, a tudatos pénzkezelés viszont náluk is háttérbe szorult. „A szüleim generációja gyerekkorában nélkülözött, minket ezért igyekeztek távol tartani az anyagi kérdésektől” – mondja Petra, aki azt érzi, a szülői gondoskodás ellenére így magára maradt a pénz témájában. Ezért is határozta el, hogy hároméves fiához mindenképpen közelebb viszi ezt a világot: „nem a pénzről kell szólnia mindennek, de azt meg kell tanulnia, hogy mi mennyibe kerül. Egy főzés például, vagy egy bevásárlás” – fejti ki Petra. Szerinte a legfontosabb, hogy az önfenntartáshoz szükséges alapokat, azok anyagi vonzatát megtanulja a gyerek, mielőtt kirepül a szülői házból. „Ezzel a kérdéssel minden szülő találkozik, mindenkinél eljön az a pont, amikor a gyerek nem ajándékot, hanem pénzt kér már a szülinapjára” – mondja Petra, aki szerint fontos, hogy ebből tanuljon a gyerek, mert az megkönnyíti neki a saját lábára állást is később.

Shutterstock

Kamatos zsebpénz

Az előző két anyukához hasonlóan Rebeka is azt érzi, apja rosszul osztotta be a pénzét, így ő sem látott jó szülői mintát a pénzügyi tudatosság terén. „Gyerekként csak költekezést láttam, ez felnőtt koromra is kihatott, a mai napig kihat. Sokszor kifolyik a pénz a kezemből” – mondja a fiatal nő. Lánya öt-, kisfia nyolcéves, mindkettőjüknél téma a pénz, már csak a családtól ünnepekre kapott ajándékpénzek miatt is.

Rebi szerint a mai szülők és gyerekek helyzetét nehezíti az online világ: „a játékokban, bankkártyáknál kevésbé érzik a gyerekek a pénz súlyát, mint a valóságban, és ez sokszor meggondolatlan vásárlásokhoz vezet”. Rebeka ezért azt találta ki, hogy a gyerekek havonta járó zsebpénze kamatozik, ha elkölti, nem kap plusz pénzt, de ha félrerakja, megkapja a spórolt pénz bizonyos százalékát pluszban. Azt látja, így a gyerekek megtanulják átgondolni a kiadásokat, a pénzük beosztását. Rebeka szerint ez azért is fontos, mert nem szeretné, hogy gyerekei úgy járjanak, mint ő, hogy felnőttként kifolyik a kezükből a pénz, vagy azt sem tudják, hogyan kell megcsinálni az adóbevallást”. Úgy látja, ehhez fontos minél korábban elkezdeni beszélni a munka, a pénz és a fizetés jelentéséről, de el kell mondani azt is, mi a rezsi, a kiadás, hogy megértsék, hogy a pénz nem a fán nő.

Online nehezítés

Ádám már gyerekkorában megtapasztalta a spórolás lényegét: amikor kinézte magának az első bakancsát, és kiszámolta, havonta mennyi zsebpénzt tegyen félre ahhoz, hogy egy év múlva megvehessen magának egy párat. A Gazdálkodj okosan! nevű társasjátékhoz köti, hogy harmadikos korában már elkezdte felfogni a pénz lényegét, de szerinte akkoriban még könnyebb volt ezt megérteni, mint most az ő három gyerekének. Mint mondja, a társasjátékok világa a készpénzt mutatja be. Azt viszont már sokkal nehezebb elmagyarázni, hogyan kerül a pénz a telefonra, bankkártyára: „olyan absztrakt gondolkodás kéne ehhez egy kisgyerektől, amire ők még nem képesek, így nehezen elmagyarázható ez a téma”.

Shutterstock

Ádám a kilencéves gyerekének rajzokon mutatja be, hogyan jut el a pénz a munkahelyről a szülőkhöz, majd onnan egy bankkártyára: „így próbáljuk megmutatni nekik, mi van amögött, hogy én a telefont érintgetem a boltban”. Ádámnál is kapnak a gyerekek zsebpénzt, de nem havonta, hanem akkor, ha segítenek a házimunkában. „A legnagyobb gyerekem így érti például, hogy mennyi egy kiló kenyér, vagy drága-e a játék, amit meg akarna venni”. Ádám szerint az nem jó, ha a gyereknek feszültségforrássá válik a pénz „de azt érteniük kell, hogyan működik a világ, mert egyszer ők is pénzből mennek majd el vásárolni, nyaralni”.

A tartalom az Erste Bank megbízásából, a HVG BrandLab produkciójában készült. A cikk létrehozásában a HVG hetilap és a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.