„Amikor Isten eljő, lesz néhány kérdése. És az egyik az lesz: Na, jó móka volt?” – így készült a film, amire az AI sohasem lenne képes
A dán mozi örökös fenegyerekével, Nicolas Winding Refnnel beszélgettünk.
Egy vállalat kiberbiztonsági felkészültségét könnyű azzal azonosítani, ami látható és számonkérhető. Van tűzfal, végpontvédelem, szabályzat, rendszeres oktatás, esetleg külön biztonsági csapat is. Ezek mind fontos elemei a védelemnek. Egy valódi incidens azonban azt teszi próbára, hogyan működik együtt a technológia, az ember és a szervezet.
A One Solutions és az IVSZ – Digitális Vállalkozások Szövetsége megbízásából 2026 márciusában készült reprezentatív vállalati kutatás szerint a legalább 50 főt foglalkoztató közép- és nagyvállalatok 58 százaléka találkozott valamilyen kiberbiztonsági incidenssel a felmérést megelőző egy évben. A nagyvállalatok körében ez az arány jelentősen magasabb, 91 százalék.
A leggyakoribb támadási forma ráadásul közvetlenül az embert veszi célba. Minden második vállalat találkozott adathalászattal vagy más, social engineeringre épülő támadással, amely az emberi bizalom, a döntési helyzetek és a megszokott munkafolyamatok kihasználásával próbálja megtéveszteni a munkatársakat. Zsarolóvírusos incidensről 26, ellátási lánchoz kapcsolódó támadásról a szervezetek 19 százaléka számolt be.
Amikor a biztonságérzet találkozik a gyakorlattal
A technológiai védelem sok vállalatnál kifejezetten fejlett. A válaszadók mintegy háromnegyede használ összetettebb kiberbiztonsági technológiákat, a nagyvállalatok körében ez az arány 97 százalék. A szervezetek 60 százaléka összességében felkészültnek is tartja magát.
Egy támadás pillanatában azonban már más képességek kerülnek előtérbe. Ki észleli először a problémát? Ki dönt a következő lépésről? Mikor kerül az ügy a vezetői szint elé? Ki felel az üzleti területek tájékoztatásáért? És mindezt próbálta-e már valaha a szervezet valósághű helyzetben?
A kutatásban részt vevő vállalatok mindössze 16 százaléka számolt be érett, rendszeresen begyakorolt és vezetői szinten is megfelelően menedzselt incidenskezelési gyakorlatról. További 35 százaléknál dokumentált és időszakosan tesztelt folyamat működik, a többieknél ennél kevésbé érett gyakorlat jellemző.
A kutatás eredményei arra hívják fel a figyelmet, hogy az általános felkészültségről alkotott kép önmagában keveset árul el arról, hogyan működnek a vállalat incidenskezelési folyamatai. Hamis biztonságérzetet kelthet, ha egy szervezet a meglévő technológiai eszközökből és szabályzatokból arra következtet, hogy egy támadás kezelésére is megfelelően felkészült. A One Solutions szakértői szerint ezért különösen fontos a reagálási folyamatok rendszeres ellenőrzése és gyakorlati tesztelése.
A kutatás az incidensek észlelésének szervezeti oldalát is vizsgálta. A válaszadók 64 százaléka szerint vállalatánál várhatóan az informatikai vagy üzemeltetési terület észlelné elsőként a támadást, míg 21 százalék valamely üzleti területet jelölt meg. A dedikált biztonsági csapatot vagy SOC-ot 9 százalék nevezte meg.
Egy támadás első jele a mindennapi üzleti működés során is jelentkezhet. Ezért a felkészülésnek arra is ki kell terjednie, hogy a munkatársak felismerjék a jelentendő rendellenességeket, és tudják, kinek kell jelezniük azokat. Az előre meghatározott felelősségi körök és jelzési útvonalak segíthetnek abban, hogy az információ időben eljusson a megfelelő szakemberekhez és döntéshozókhoz.
A támadók az embert is tesztelik
A vállalatok jóval kedvezőbben ítélik meg IT-szakértőik felkészültségét, mint a teljes munkavállalói kör biztonságtudatosságát. Előbbit a válaszadók 91 százaléka értékeli magasnak, utóbbiról viszont már csak 33 százalék vélekedik hasonlóan. Közben a vállalatok 51 százaléka jelentős vagy kritikus kockázatnak tartja az emberi tényezőt.
A vállalatok közel kilenctizede rendelkezik valamilyen formalizált kiberbiztonsági képzéssel, a kutatást kiegészítő mélyinterjúk ugyanakkor rávilágítottak, hogy több szervezet elsősorban azt követi, megtörtént-e az oktatás.
A kérdés az, hogy a megszerzett tudás megjelenik-e a munkatársak döntéseiben, amikor egy hitelesnek tűnő e-maillel vagy sürgető vezetői kéréssel találkoznak.
A kutatás szerint a vállalatok 47 százaléka alkalmaz e-learninget, 35 százalékuk pedig adathalászati szimulációkat is végez. Az utóbbiak lehetőséget adnak arra, hogy a szervezetek az oktatások teljesítésén túl a munkatársak reakcióit is megvizsgálják. A tapasztalatok alapján célzottan fejleszthetők azok a területek, ahol a mindennapi döntések során még bizonytalanság mutatkozik.
Egy gyanús üzenet felismerése önmagában kevés, ha a munkavállaló nem tudja, kinek és milyen módon jelezze a problémát. A megfelelő képzésnek ezért a felismerés mellett a helyes reakciót is támogatnia kell.
Ki dönt a vállalat kiberbiztonságáról?
A kiberbiztonság súlya a vállalati gondolkodásban is jól látható. A válaszadók 68 százaléka stratégiai prioritásként tekint az IT-biztonsági területre, 57 százalékuk pedig a fenyegetések erősödésére számít a következő egy évben.
A stratégiai szerep ugyanakkor vezetői döntéseket is igényel. Mely üzleti folyamatok működése függ leginkább a digitális rendszerektől? Milyen következményekkel járhat egy hosszabb szolgáltatáskiesés? Mely védelmi képességek fejlesztése élvezzen elsőbbséget? Ezekre a kérdésekre a vállalat működésének ismeretében lehet választ adni.
A kutatás szerint a szervezetek 27 százaléka számít kiberbiztonsági költségvetésének növekedésére, míg 64 százalék változatlan kerettel tervez. A költségvetés várható alakulása önmagában nem mutatja meg a felkészültség szintjét. Legalább ilyen fontos, hogy a vállalat a saját kockázataihoz és működési igényeihez igazítsa a fejlesztéseket.
A megfelelő szakértelem biztosítása szintén meghatározó szempont. A válaszadók 62 százaléka vesz igénybe külső szolgáltatót legalább bizonyos kiberbiztonsági feladatokhoz. A szolgáltató kiválasztásánál a szakértelem, a megbízhatóság és a gyors reagálás fontosabb szempontként jelenik meg, mint az alacsony ár. A külső szakértők bevonása mellett ugyanakkor a vállalaton belüli felelősségi körök és döntési folyamatok egyértelmű meghatározása is szükséges.
A felkészültség valódi mércéje
A kutatás összképe alapján a felkészültséget nehéz egyetlen mutatóval leírni. A technológiai védelem, az incidenskezelési gyakorlat és a munkavállalói tudatosság együttes vizsgálata adhat teljesebb képet a szervezet kiberbiztonsági helyzetéről. A biztonság illúziója akkor alakulhat ki, amikor egy vállalat valamely területen elért fejlettségéből következtet az általános felkészültségére.
A valódi felkészültség megítéléséhez ezért azt is vizsgálni kell, hogy a technológia, az ember és a szervezet miként működik együtt egy támadás során. A kialakított folyamatok rendszeres tesztelése és a tapasztalatokra épülő fejlesztés segíthet abban, hogy a vállalat a feltételezett felkészültség helyett a tényleges működésére alapozza biztonságérzetét.
A One Solutions és az IVSZ közös kutatásának részletes eredményei, valamint a vállalati felkészültség további szempontjai itt ismerhetők meg.
A tartalom a One Solutions megbízásából, a HVG BrandLab közreműködésével készült, létrehozásában a HVG hetilap és a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
