Ha lehet erről általánosságban beszélni, melyek ma azok a kockázatok, amelyek leginkább veszélyeztethetik egy mikro-, kis- vagy középvállalkozás működését?
Zubor Tibor: Lehet, bár érdekes különbség van aközött, hogy mit tekint kockázatnak egy biztosító, és mitől tart maga a vállalkozó. Például a klímaváltozás jól mutatja, mennyire eltérhet a két nézőpont. A vállalkozó a növekvő energiaárakat érzékeli belőle, míg biztosítói oldalról azt látjuk, hogy a természeti károk gyakorisága és kiszámíthatatlansága növeli a kitettséget. A klasszikus területek azért minden biztosítónál hasonlóak: védjük a vállalkozás vagyontárgyait, illetve valamilyen módon a tevékenységét is, például felelősségbiztosításokon keresztül.
Ha viszont megkérdezzük a kkv-kat, hogy ők mitől tartanak, más hangsúlyok jelennek meg. Egy Magyarországra is kiterjedő régiós kutatásunk szerint a cégek általában először a kézzelfogható eszközeik épségére gondolnak, ha biztosításról van szó, ezzel szemben attól tartanak igazán, hogy elveszítenek egy fontos vevőt, elmarad részükre egy pénzügyi teljesítés, vagy kiesik egy munkatárs. Egy kisebb vállalkozásnál már egyetlen ilyen esemény is komoly fejtörést okozhat.
Ennek ellenére a kkv-k körében erősen hullámzó a biztosítottság és az ezzel kapcsolatos ismeretek szintje. Biztosítóként elég nagy adatbázisokkal rendelkezünk ahhoz, hogy ismerjük a kockázati profilokat, és lássuk, milyen veszélyeknek van kitéve egy vállalkozás, melyeknek természetesen csak egy része biztosítható.
Tehát a cégek tisztában vannak az őket érintő reális veszélyekkel, de ez nagyrészt mégsem fordítható szerződési szándékra. Miért lehet ez?
Z. T.: A saját felméréseinkből azt látjuk, a magyar mikrovállalkozások biztosítási tudatossága nagyon alacsony. Ezek adják a magyar vállalkozások túlnyomó részét, és a mikrovállalkozások kevesebb, mint fele semmilyen biztosítással nem rendelkezik.
Ráadásul azoknak a jelentős része, akiknek van valamilyen biztosítása, az elsősorban gépjármű-biztosítás. Ez némileg torzítja a statisztikát, hiszen ha valaki autót használ, arra eleve kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást kötni, új vagy finanszírozott autónál pedig gyakran casco is van. Ettől még nem biztos, hogy a vállalkozás működését veszélyeztető alapvető vagyoni vagy felelősségi kockázatokra is van fedezet – vagyis statisztikailag valamivel magasabb biztosítási érettséget láthatunk, mint amekkora a valóságban van. Ez azért fontos, mert attól, hogy egy cég kicsi, a kockázata nem lesz arányosan kisebb. Egy tűzeset, egy jelentős vagyoni kár vagy egy harmadik félnek okozott veszteség ugyanúgy nehéz helyzetbe hozhat egy néhány fős vállalkozást, mint egy nagyobbat, sőt a kisebb tartalékok miatt akár súlyosabb következménye is lehet.
Természetesen nem pusztán a tudatosság a probléma, hanem a hozzáférhetőség is. A vállalati biztosítás hagyományosan összetett terület. Azok az alkuszok és szakértők, akik képesek részletesen felmérni egy cég kockázatait, jellemzően a közép- és nagyvállalati ügyfelekre koncentrálnak. Ahogy csökken a cégméret, egyre kevésbé gazdaságos egy ilyen részletes tanácsadási folyamat.
Közben ugyanaz az egyéni vállalkozó magánemberként könnyen elér lakás- vagy gépjármű-biztosítást, vállalkozóként viszont már olyan kérdésekkel találkozhat, amelyekhez speciális szakértelem kell. Az új termékeink kialakításakor ezért abból indultunk ki, hogyan lehet a legfontosabb vállalati kockázatokat úgy leegyszerűsíteni, hogy azokat egy kisebb cég is akadály nélkül igényelhesse, és közben pontosan tudja, milyen védelmet vásárol.
Ha egy vállalkozás mégis eljut odáig, hogy biztosítást köt, mi a leggyakoribb hiba, amit még ilyenkor is elkövethet?
Z. T.: Az egyik klasszikus probléma az alulbiztosítottság. Ez azt jelenti, hogy a cég a vagyontárgyait a valós értéküknél alacsonyabb összegre biztosítja. Sokszor nem tudatos döntésről van szó, hanem egyszerűen arról, hogy az értékeket éveken át nem aktualizálják. Egy ingatlan vagy egy gép pótlási, illetve újjáépítési költsége közben jelentősen megváltozhat, és gyakran csak káreseménynél derül ki, hogy a biztosítási összeg már nem elegendő.
A másik tipikus vakfolt, amit korábban a kutatás kapcsán említettem, hogy a vállalkozók elsősorban azt biztosítják, amit fizikailag látnak: az autót, egy gépet vagy más értékes eszközt. Sokkal kevésbé gondolnak arra, hogy a tevékenységükkel másnak is okozhatnak kárt – egy szolgáltatással, egy legyártott vagy eladott termékkel, de akár egy munkahelyi baleset kapcsán is keletkezhet felelősségük. Ezek kevésbé kézzelfogható kockázatok, ezért könnyebben kimaradnak a gondolkodásból, pedig egy komolyabb kár ugyanúgy veszélybe sodorhatja a vállalkozás működését.
Milyen területeken lehet úgy egyszerűsíteni a biztosításkötést, hogy közben a feltételek változatlanok maradjanak?
Z. T.: Első körben a vagyon- és felelősségbiztosításokra koncentrálunk. A felelősségbiztosításokkal kezdtünk, mert ez olyan terület, amelynek a logikája viszonylag könnyen lefordítható nem szakértői nyelvre is: az általános felelősségbiztosítás leegyszerűsítve arra az esetre nyújt fedezetet, amikor a vállalkozás a tevékenységével másnak kárt okoz. Emellett ott vannak a szakmai felelősségi konstrukciók, illetve a vagyonbiztosítások.
A lényeg, hogy nekünk a háttérben rendelkezésünkre állnak azok az adatok, amelyekből akár egy adószám alapján képet tudunk alkotni a cég kockázati profiljáról. Látjuk a tevékenységét, az elhelyezkedéséből adódó körülményeket, és azt is, hogy az adott profilhoz historikusan milyen károk társultak. Így nem kell az ügyfelet végig vezetni egy hosszú, szakmai kérdéssoron, hanem egy jóval egyszerűbb folyamat végén személyre szabott ajánlatot tud kapni. A célunk az volt, hogy ezek a biztosítások akár olyan könnyen megköthetők legyenek, mint egy utasbiztosítás.
Nem arról van szó, hogy ezek a kockázatok korábban ne lettek volna biztosíthatók. A különbség az, hogy az egész folyamatot az elejétől a végéig digitálissá tettük. Az ügyfél minimális adatbevitellel végig tud menni rajta, megkapja az ajánlatát, megköti a szerződést, és rögtön ott van a kötvénye is. Nem kell visszahívásra vagy személyes találkozóra várnia.
Meddig lehet automatizálni egy vállalkozás kockázatainak felmérését? Hol van az a pont, ahol már mindenképpen szakértőre van szükség?
Z. T.: A vagyonbiztosításnál ezt a határt kétmilliárd forintos eszközértéknél húztuk meg, ami szerintem kifejezetten magas – a piacon inkább 500–700 millió forint körüli limitekkel lehet találkozni. Úgy gondoljuk, hogy ma már rendelkezésre áll annyi adat és tapasztalat, hogy ennél jóval magasabb értékig is biztonsággal automatizálható legyen a folyamat.
Persze nemcsak az összeg számít. Vannak olyan tevékenységek, amelyek eleve egyedi kockázatelbírálást igényelnek: ilyen például a robbanóanyaggal, tűzijátékkal vagy bizonyos vegyipari anyagokkal végzett munka, de önmagában egy telephely elhelyezkedése is indokolhat részletesebb vizsgálatot. Mi például árvízi kockázati térképeket is használunk, így egy kiemelten árterületen működő vállalkozásnál nem lenne felelős döntés automatikusan ajánlatot adni.
Tervezzük, hogy a magasabb vagyonértékkel rendelkező, illetve egyedi kockázatelbírálást igénylő ügyfelek felé is nyitunk egy olyan megoldással, amelyben már egyedi mérlegelés alapján születik döntés. A cél, hogy az ügyfél igényeit és sajátosságait figyelembe véve alakítsunk ki megfelelő biztosítási védelmet, és valóban az adott vállalkozás számára leginkább megfelelő fedezetet nyújtsuk.
Mik az első tapasztalatok a digitalizációt illetően, a kisebb vállalkozások valóban élnek az egyszerűbb online kötés lehetőségével?
Z. T.: Számunkra is meglepő volt, hogy milyen nagy arányban. Az eddig megkötött szerződések körülbelül harmadánál az ügyfelek teljesen önállóan, online mentek végig a folyamaton. Mivel ez nekünk is új tapasztalat volt, az első ilyen ügyfeleket felhívtuk, és megkérdeztük, miért választották ezt a megoldást. A leggyakoribb válasz az egyszerűség volt: értették, mit kötnek, nem érezték bonyolultnak, és rögtön el is tudták intézni.
Az is érdekes, hogy sokan közülük valamilyen növekedési szakaszban lévő vállalkozást vezetnek: bővült a cégük, új eszközt vásároltak, vagy egyszerűen eljutottak arra a pontra, amikor úgy érezték, már szükségük van biztosítási védelemre. Ezek ráadásul nem feltétlenül kötelező konstrukciók, vagyis ténylegesen saját döntés következtében jutottak el odáig, hogy kezelni szeretnék a kockázataikat.
A tartalom a UNIQA megbízásából, a HVG BrandLab produkciójában készült. A cikk létrehozásban a HVG hetilap és a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
