Bethlen István parlamenti ellenzéke egy kétharmadot összetrükköző erővel szemben próbált szövetkezni. Miután sokukat kitiltották a Nemzetgyűlésből, bojkottal kezdtek el harcolni.
1946. október 5-én halt meg egy moszkvai börtönkórházban az egyik legnagyobb tekintélyű magyar kormányfő, gróf Bethlen István. Ellensége volt a demokráciának is, a diktatúrának is, de mindenkivel kész volt összefogni, ha azzal vélte szolgálni a nemzet vélt érdekét, melynek minden egyetemes értéket alárendelt. Hitt a folytathatatlan folytathatóságában, a lehetetlen lehetőségében.
A húszas évek parlamenti ellenzéke egy kétharmadot összetrükköző erővel szemben próbált szövetkezni és bojkottal harcolni. A fővárosi helyhatósági választások tűntek a kitörési pontnak. Hiába.
A belügyekbe való beavatkozás korlátlanul alkalmazható és visszautasítható vád. Ugyanazok alkalmazzák, akik visszautasítják. Néhány példa a rengeteg közül.
Stremeny Géza szobrász és Kápolnás Gergely építész nyerte a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM), valamint az I. Kerületi Önkormányzat által Bethlen István miniszterelnök szobrára kiírt pályázatot; a Nemzeti Könyvtár program keretében megvalósuló emlékművet október 8-án avatják fel.
Továbbra is Szeged díszpolgára Gömbös Gyula – ez az eredménye a minapi önkormányzati vitának. Gömbös még a Horthy-rendszerben sem volt mindig szalonképes, jóllehet négy évig miniszterelnök is lehetett. Most két olyan eseményt idézünk fel 1930 novemberéből, amelyek Gömbösről, illetve Szegedről szólnak.
Nyolcvanöt éve hoztak ítéletet a Horthy-korszak egyik legnagyobb botrányperében, a tragikomikusan alakuló „frankhamisítási ügyben”. A csalást Hollandiában leplezték le, a francia lapok csináltak belőle világbotrányt, miközben itthon a magyar kormány próbálta eltussolni az ügyet – nemzetközi szinten pedig Anglia támogatta ebben Budapestet.
Nyolcvan évvel ezelőtt, 1931. május közepén jelentette be fizetésképtelenségét a legnagyobb osztrák pénzintézet, a Monarchia szinte összes utódállamában jelentős érdekeltségekkel rendelkező Creditanstalt. A Rothschildok bankjának bukása pusztító hatással volt az egész kelet-közép-európai gazdaságra, köztük Magyarországra is, ahol hamarosan az akkor éppen tízéves fennállását ünneplő Bethlen-kormánynak is le kellett mondania.
Érdemes eltűnődni azon különbségen, amely a két világháború közötti korszaknak a hazai politikára meghatározó befolyást gyakoroló két miniszterelnöke, Teleki Pál és Bethlen István nézetei között állt fenn a „zsidókérdés” megítélésében.
Nyolcvanöt évvel ezelőtt bukott le Hágában Jankovics Arisztid huszárezredes, amikor hamis 1000 frankosokat akart beváltani egy bankban. A bankókat Budapesten, az Állami Térképészeti Intézet pincéjében gyártották (összesen 30 ezer, javarészt rossz minőségű bankjegy készült a nyomdagépeken). Ezután Európa-szerte sorra buktak le a konspiráció résztvevői, akik bevallották: a frank értékét akarták aláásni, hogy bosszút álljanak a Trianon miatt elsőszámú bűnösnek kikiáltott Franciaországon. Romsics Ignác történészt, egyetemi tanárt kérdeztük a máig homályos ügy részleteiről az évforduló alkalmából.
Mementó-sorozatunk e részét történelmi visszatekintéssel kezdjük a hazai „egypártok” őseiről, az Osztrák-Magyar Monarchia kormányzópártjairól. Összeállításunkban korabeli sajtóhírek alapján ezután részletesen felidézzük azt is, miként született meg a Horthy-rendszer „egypártja” 1920-ban, kilencven évvel ezelőtt.
Bethlen a Magyar Páneurópa Unió Egyesület (MPUE) elnöke is volt. 72 éves korában hunyt el.
Orbán Viktor szerint Magyarország mára visszanyerte életerejét, újra erősödik, és egyre jobb teljesítményre képes. A miniszterelnök ezt Bethlen István szobrának avatásán mondta hétfőn a budavári Szent György téren.
Rendszere konszolidációjáról beszél mostanában a Fidesz. Ígéri, ami esetleg eddig nem tűnt mindenkinek demokratikusnak vagy jogállaminak, idéntől látszatában is az lesz. Csakhogy nem politikai fordulatról van szó, hanem a fideszes centrum leereszkedő gesztusáról.
A 90 évvel ezelőtti soproni népszavazás előtt magyar különítményesek vették át időlegesen az uralmat a nyugat-magyarországi területeken. Egyikük egészen fantasztikus pályát futott be az 1910-es és 1920-as években, amikor Erdélyből hirtelen Nyugat-Magyarországon találta magát.
Sopronban és környékén 1921-ben népszavazást tartottak, amely kimondta, hogy a terület Magyarország része marad. Miközben a magyar különítményesekkel, a népszavazás lebonyolításával és befolyásolásával azóta is sokat foglalkoztak, addig a referendumhoz vezető diplomáciai manőverekről kevesebb szó esik. Mementó-sorozatunk e részében ezeket a tárgyalásokat elevenítjük fel.
A magyar újságírók mindig megosztottak voltak, de nem annyira, mint amennyire ma gondolnánk. A Budapesti Újságírók Egyesülete 115 évvel ezelőtt alakult meg, és a szervezet későbbi sorsa is mutatja, hogy – bár voltak kivételek -, ha nagyon kellett, 1945 előtt össze tudtak fogni a „nagyképű” pesti zsurnaliszták a „lenézett” vidékiekkel, és még a világnézeti különbségeken is túl tudták tenni magukat, amikor a katolikus hírlapírókkal működtek együtt.
Jobb- és baloldalnak egyaránt leszámolnia illene ordas múltjával, kártékony nosztalgiáival.
