szerző:
Szegő Iván Miklós

Nyolcvan évvel ezelőtt, 1931. május közepén jelentette be fizetésképtelenségét a legnagyobb osztrák pénzintézet, a Monarchia szinte összes utódállamában jelentős érdekeltségekkel rendelkező Creditanstalt. A Rothschildok bankjának bukása pusztító hatással volt az egész kelet-közép-európai gazdaságra, köztük Magyarországra is, ahol hamarosan az akkor éppen tízéves fennállását ünneplő Bethlen-kormánynak is le kellett mondania.

Mementó-sorozatunk mostani részeiben azt vizsgáljuk meg, milyen körülmények között érte az 1929-es világgazdasági válság Magyarországot. Térségünkben már mutatkoztak jelek a gazdasági problémákra 1930-ban is, de az igazi „krach” csak egy évvel később ütött be. Ekkor bukott el az osztrák Creditanstalt pénzintézet, amely addig a Rothschildokhoz tartozott, és amelyet osztrák állami segítséggel kellett életben tartani a válság miatt.

Egy optimista pesti lap - és a szomorú valóság

A Pesti Hírlap 1931. május 12-ei számában még optimistán arról írt, hogy „az Osztrák Nemzeti Bank, az osztrák állam és a Rothschild-házak egyesült erejével elhárították a vezető intézet válságát”. A cikk azonban már ekkor kitért arra, hogy a Creditanstalt megmentéséhez az osztrák állam segítsége kellett, márpedig az osztrákoknak elég bajuk lesz az Ausztria iparának kétharmadát ellenőrző hitelintézet ottani tevékenységének koordinálásával.

1929-es felvétel a nagy gazdasági világválság idejéből

Így várhatóan aligha fognak foglalkozni a Creditanstalt más országokban – így Magyarországon is – birtokolt részesedéseivel – vélte a jó üzleti kapcsolatokkal rendelkező magyar újság. Ez így is lett. Amint azt Romsics Ignác írja a Magyarország története a XX. században című kötetében, „az európai csődök nyomán a külföldi hitelezők minden felmondható hitelt visszavontak”, a Magyar Nemzeti Bank 200 millió pengő értékű aranyat és devizát fizetett ki néhány hónap alatt. Emiatt az érc- és devizakészletek kimerültek, ezért 1931. július 13-án háromnapos bankzárlatot rendelt el a Bethlen-kormány, maga a miniszterelnök pedig augusztus 18-án benyújtotta a lemondását.

Százmilliós veszteséget becsültek, egymilliárd lett a végszámla

A Creditanstalt egyébként 1931. május 11-én volt kénytelen fizetésképtelenségét bejelenteni, ami példátlan hitelválsághoz vezetett térségünkben. (Erről sorozatunk második részében részletesen szó esik majd.) Az osztrák állam ugyanakkor a Rothschild családdal összefogva megmentette a bankot, amely köztulajdonba került, és később, 1934-ben egyesítették egy másik pénzintézettel, Creditanstalt-Bankverein néven.

Bethlen István

Az osztrák állam százmillió schillinget költött 1931 májusában a bank feltőkésítésére, a Rothschildok pedig 30 milliót adtak, annyit, amennyit az Osztrák Nemzeti Bank is beletett a bukott pénzintézetbe. Végül azonban csaknem egymilliárd schillingjébe került Ausztriának a Creditanstalt szanálása 1933-ig, ami miatt adókat emeltek és megkurtították a köztisztviselők bérét.

A Pesti Hírlap magyarázata a bukásra

A Pest Hírlap ezt május 12-ei számában másképp világította meg: „A legnagyobb és legtekintélyesebb bécsi pénzintézet nehézségeiről és elhárított válságáról számolnak be alábbi híreink, melyek szenzációt fognak kelteni a világ minden tájékán. Nem kisebb szenzációt, mint aminőt keltett néhány héttel ezelőtt az osztrák-német vámuniós terv. Nem sejtették a nagyhatalmak, hogy Ausztria oly kétségbeejtőnek érezte a maga gazdasági helyzetét, hogy menekvést kellett keresni mostani helyzetéből, ha nem lehet más irányban, hát Németország felé. A Creditanstalt nehézségei némi illusztrációval szolgálnak azok számára, akik a világpolitikát csinálják. Mert ez az intézet nem afféle konjunkturális alakulás volt, amelyet az első szélvész elsodort, hanem a legnagyobb óvatossággal, a legősibb tradícióval vezetett hatalmas intézménye volt a Habsburg-birodalmaknak, amely mindent kibírt volna, ha a békeszerződések lehetetlen helyzet elé nem állítják.”

A Pesti Hírlap tehát Trianonra, illetve az osztrákokkal és németekkel kötött más első világháború utáni Párizs környéki békékre hárítja a felelősséget az 1931-es válságért. A lap nem foglalkozott azzal, hogy a nagy gazdasági világválság (1929-33) a világháború győztes államaiban, így az Egyesült Államokban már csaknem két éve pusztított ekkor.

Kire sújtott le valójában a válság?

Gazdaságtörténészek véleménye szerint a válság a leggyorsabban fejlődő országokat, az USA-t és Németországot sújtották a leginkább. Ezzel szemben a hagyományos ipari és kereskedelmi hatalmak, Anglia és Franciaország valamivel kisebb veszteségeket szenvedtek el. Tehát nem aszerint sújtott le a válság, hogy ki nyert és ki veszített a háborúban.

Az is megfontolandó, hogy az 1931 elején világszerte hevesen vitatott, és a Pesti Hírlap által a Creditanstalt bukása kapcsán sokat emlegetett német-osztrák vámuniós terv megkönnyítette volna-e az osztrák ipar talpraállítását. Mármint hogy így a Creditanstalt iparvállalatokban „bennragadt” befektetései megmenthetők lettek volna-e. (Az USA sokkal nagyobb és egységesebb piacán is cégek, bankok tömegei mentek ekkoriban tönkre, ez tehát nem feltétlenül függött össze a kisebb-nagyobb országhatárokkal.)

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az első világháború utáni békék valóban szétzilálták a gazdasági kapcsolatokat Kelet-Közép-Európában (is). Az új határok egyben új akadályokat jelentettek a kereskedelem és az ipar fejlődése előtt. A békeszerződések hátrányos gazdasági következményeire olyan neves közgazdászok is felhívták a figyelmet, mint az angol John Maynard Keynes, aki egyébként a nagy gazdasági világválság megoldására tett javaslatairól vált világhírűvé.

Áprilisban még Bethlen kormányfő tízéves jubileumát ünnepelték

Mindazonáltal 1931 elején még nem sok jel utalt arra, hogy Magyarországot meg fogja rázni a gazdasági világválság. 1931. április 14-én éppen tíz éve volt hatalmon gróf Bethlen István miniszterelnök (s ezzel Európában az adott korban a legrégebben hatalmon lévő miniszterelnöke volt Bethlen), amivel még a német Berliner Börsenzeitung is vezércikkben foglalkozott.

Saját államtitkára dicsérte Bethlen tíz évét
Bethlen István kormányának tagjai maguk is dicsérték a gróf tízéves munkáját: 1931. áprilisában a Szolnok megyében járt Sztranyavszky Sándor államtitkár az időközi választásokon elmondott kortesbeszédében azt hangsúlyozta: „Tízéves évfordulója lesz annak, hogy Bethlen kormányozza az országot. (…) Bel- és külpolitikai munkásságának eredményeit sem a politikai gyűlölet, sem az önzés eszközeivel a föld alá temetni nem lehet. Ne tépázzuk meg annak a fának a koronáját, amely alá meghúzódhatunk.”

„Alig van Európának olyan kis zuga, amelyben a felforgatás szelleme oly kevéssé volna érezhető, mint a piros-fehér-zöld lobogó országában. Az országban bent abszolút stabilitás uralkodik. A gazdasági ínség nem csábítja a magyar nemzetet forradalmi kísérletekre” – írta a német lap. Ebben igaza volt a Börsenzeitungnak, Magyarország viszonylag csendesen tűrte a válságot, de érdekes módon 1931-ben mégis statáriumot hirdet majd a válságba belebukó Bethlen-kormány utódja, a Károlyi Gyula vezette kabinet.

Későn jött az egységes Európa ötlete

Mindeközben Európában hónapokig folyt a vita a németek és osztrákok által bejelentett vámunió megtorpedózásáról. Ebben Franciaország járt az élen, 1931. május 9-én – egy nappal a Creditanstalt csődje előtt - a Pesti Hírlap például második oldalán ezeket a címeket adta a francia külügyminiszter beszédének: „Briand beszéde a német-osztrák vámunió-tervezet ellen”, illetve „Ausztria függetlensége sérthetetlen, csak a Népszövetség hozzájárulásával lehetne hozzányúlni. – Franciaország a béke katonája a világon!”

A francia külügyminiszter, Aristide Briand ezt mondta a nagy bankcsőd előtt: „Németország és Ausztria azt állították, hogy joguk volt a vámunió tervét előkészíteni. Mi azt állítjuk, hogy erre nem volt joguk, Ausztriához ezt a kérdést intézem: Merte volna-e Ausztria beismerni az 1922-iki egyezmény aláírásakor, hogy titokban ilyen egyezmény megkötésére gondol? Bizonyára nem. Ez azt bizonyítja, hogy Ausztriának nem volt erre joga. Franciaország 1921-ben előre látta Ausztria gazdasági nehézségeit és közbelépett, hogy lehetővé tegye ennek az országnak a megélhetést. Franciaország azóta is szüntelenül törődik a kérdéssel. Amit tegnap nem sikerült megvalósítani, azt holnap fogjuk megvalósítani. Az európai szolidaritás érdekében nagy erőfeszítéseket fogunk tenni.”

Briand egyébként már 1929-30-ban előállt az egységes Európára vonatkozó bizonyos terveivel, amelyek nem a mai nemzetek feletti, hanem egy nemzetek közötti együttműködést irányzott elő. Ezt a Briand-tervet – amely nem a mai Európai Unióhoz, hanem inkább egy a mai ENSZ-hez hasonló szervezetet célzott meg kontinensünkön – Berlin elutasította, inkább a német-osztrák gazdasági uniót szorgalmazta. A német-osztrák gazdasági Anschluss viszont az első világháború győzteseinek az ellenállásába ütközött. Briand 1922-re való osztrák célzása pedig arra vonatkozott, hogy Bécs már abban az évben a Népszövetségtől (az ENSZ elődjétől) kapott hitelsegélyt, és kineveztek egy az osztrák pénzügyek ellenőrzésére hivatott népszövetségi biztost is.

Meghátráltak az osztrákok, visszafogottan reagáltak a magyarok

Ugyanakkor Briand megjegyezte Németország kapcsán: „Franciaországnak türelmesnek és óvatosnak kell lennie, hogy elkerülje a háborút a 70 millió lelket számláló szomszéd néppel. S háború jóvátehetetlen katasztrófa volna.” Briand hangoztatta, hogy a német-osztrák tervezet ellenzésében Franciaország nem áll egyedül. „Az együttes föllépéssel szemben Ausztria a Népszövetség iránti tiszteletből beszüntette a tárgyalást” – derül ki a Pesti Hírlap cikkéből.

Aristide Briand egységes európai tervei nem valósulhattak meg
©

A magyar miniszterelnök ugyanekkor a francia Le Matin című lapnak óvatosan nyilatkozott a német-osztrák tervekről. Bethlen István kijelentette, hogy „a tervhez való csatlakozásról semmiféle nyilatkozatot nem tett, ilyenre a magyar kormányt nem is szólították föl”. Bethlen tájékoztatott arról, hogy „Ausztriával érdekes megegyezésünk van kilátásban készülőben, melynek alapján mezőgazdasági terményeinket, főképpen két millió métermázsa gabonát kicserélünk osztrák ipari cikkekért. A vámunió tervének közvetlen következménye, hogy a kereskedelmi szerződés Ausztriával csak egy évre köthető meg” – jegyezte meg a magyar miniszterelnök.

Mindebből látható, hogy az első világháború után korlátozott szuverenitású kisállamok jöttek létre Közép-Kelet-Európában. A békeszerződések értelmében Magyarországra 1921-ben nem térhetett például vissza a Habsburg uralkodó, Károly király (amikor ezt megpróbálta, hatalmas politikai válság keletkezett, és az ekkori feszült helyzetben lett Bethlen a miniszterelnök), Ausztriát pedig az Anschluss, vagyis a Németországhoz való csatlakozás tilalma érintette (az esetleges egyesülést csak a Népszövetség hagyhatta volna jóvá). A német-osztrák vámunió terve ezt a tilalmat sértette volna, ezért volt kénytelen visszakozni Bécs 1931-ben.

Briand komolyan gondolta a közös Európát

A Creditanstalt csődjének napján megjelent hír szerint egyébként Briand valóban komolyan gondolta az európai szolidaritást. A Pesti Hírlap 1931. május 10-én közölte a londoni Evening Standard párizsi levelezőjére hivatkozva, hogy Briand európai gazdasági tervvel állt elő. Eszerint az ipari államok: Németország, Franciaország, Belgium, Ausztria, Csehszlovákia, Olaszország és esetleg Anglia átveszik az agrárállamok, vagyis: „Magyarország, Lengyelország, Románia, Jugoszlávia és Bulgária termésfeleslegét preferenciális vámrendszer alapján. Ez a termésfelesleg nem olyan nagy, hogy nagyobb mértékben károsítaná a tengerentúli gabonaexportáló államokat. Az agrárállamok viszont mérsékelnék bizonyos iparcikkek vámtarifáit. Az európai ipari államok megegyeznének a termelés korlátozásában és a piacok felosztásában; munkanapjukat nyolc óra alá szállítanák le és egyben mérsékelnék és egységesítenék vámtarifájukat. Az ipari és mezőgazdasági hitelekről nemzetközi egyezmények gondoskodnának.”

Briand terve azonban elkésett – vagy más nézőpontból: túl korán állt elő ezekkel –, ugyanis ezekben a napokban derült fény arra, hogy Ausztria legnagyobb bankja csak állami szanálással tud tovább működni. A Creditanstalt csődjének részleteiről, annak nemzetközi és magyar politikai következményeiről sorozatunk második részében esik majd szó.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Szegő Iván Miklós Tech

Mementó 1941: Jugoszlávia lerohanása és Teleki Pál halála

Magyarország 1941 áprilisában kényszerhelyzetbe kerülve, átengedte a Wehrmacht csapatait területén, amikor Hitler megindították a támadást Jugoszlávia ellen. Ezzel gyakorlatilag elárultuk Jugoszláviát – formailag azonban nem támadtuk meg déli szomszédunkat, megvártuk, amíg az államalakulat a német támadás nyomán "magától" szétesik, és ezután indultak meg a magyar csapatok.

Szegő Iván Miklós Tech

Mementó 1931: megbukik a választáson Al Capone embere

„Big Bill”, Al Capone bizalmasa megbukott a chicagói polgármester-választáson – adta hírül nyolcadik oldalas főcímében 1931. április 9-én, csütörtökön a Pesti Hírlap. William Hale Thompson, azaz „Big Bill” valóban azzal írta be magát az amerikai történelembe, hogy a valaha volt legkorruptabb politikusok közé tartozott. Halála után, 1944-ben például 1,5 millió dollár készpénzt találtak nála. (A dollár 1944-ben összehasonlíthatatlanul erősebb pénz volt, mint manapság.)

Szegő Iván Miklós Tech

Hetven éve történt: Tripolit bombázzák a britek, Rommel támadásba lendül

Líbia szinte napra pontosan hetven évvel ezelőtt hasonló események tanúja volt, mint 2011-ben. A britek ugyanis Tripolit bombázták, ám ekkor a légvédelmet nem líbiaiak, hanem a németek és az olaszok irányították. Az olasz megszállás alatt lévő gyarmatról – amelynek tehetségtelen itáliai katonai kormányzója éppen lemondott – Rommel friss német csapataival szintén 70 éve, 1941 márciusában lendült támadásba.

Vádat emeltek a gazda ellen, aki nyakon szúrta a bepiszkító kiskutyáját

Vádat emeltek a gazda ellen, aki nyakon szúrta a bepiszkító kiskutyáját

Simó György: Andy Vajna nem volt kikerülhető ember, a halála sem az

Simó György: Andy Vajna nem volt kikerülhető ember, a halála sem az

Félbeszakadt egy előadás a Nemzeti Színházban vasárnap

Félbeszakadt egy előadás a Nemzeti Színházban vasárnap

Rektor: Nem indul vizsgálat a szegedi egyetem rektorhelyettesének "ügyében"

Rektor: Nem indul vizsgálat a szegedi egyetem rektorhelyettesének "ügyében"

Polgári robbanóanyag használata miatt jelentették fel a Momentum politikusát

Polgári robbanóanyag használata miatt jelentették fel a Momentum politikusát

Kertészeti cége és marihuánaültetvénye volt a budapesti férfinak

Kertészeti cége és marihuánaültetvénye volt a budapesti férfinak