Miért csökkent a termelés a munkások államában, milyen méreteket öltött a terror, ki volt az a két, későbbi horthysta miniszterelnök, aki a vörösöket szolgálta? Ezeket a kérdéseket is körbejárja a kutató a Tanácsköztársaságról most megjelent kötetében.
75 éve hunyt el minden idők egyik legjobb európai középcsatára. Schaffer Alfréd ma már elképzelhetetlen mennyiségben termelte a gólokat. A két világháború között játékosként és edzőként hat országban nyert bajnokságokat, kupákat, gólkirályságot. Nevéhez kötődik az MTK két aranykora, de ő vitte csúcsra az AS Romát is. A Bayern München vezetőedzőjeként halt meg 52 éves korában 1945. augusztus 28-án.
A Proletárdiktatúra alulnézetben című kötet kétszáz, forrásértékű dokumentumon keresztül mutatja be Magyarország 133 "dicsőséges" vagy "legsötétebb" napját.
A legutóbbi nagy hazai rémhírnyomozás a Postabank-pánik miatt folyt, a vádlottat felmentették.
Kémregényt akarnak eladni történelemként azok, akik azt állítják, hogy a proletárdiktatúra kikiáltása 100 évvel ezelőtt csak külföldről finanszírozott ügynökök puccsa volt, amelyet senki sem támogatott. Vélemény.
Blaha Lujzától Móricz Zsigmondig, monarchistáktól horthystákig terjed azoknak a köre, akik száz évvel ezelőtt, esetenként teljesen különböző okok miatt támogatták a Tanácsköztársaságot. Bár Magyarország 1919-ben is nagyon megosztott volt, egy rövid ideig nagyon népszerű volt a proletár forradalom, amelyet pontosan száz éve "kiáltottak ki".
Míg 1918 decemberének elején reális lehetőségként merülhetett fel egy dunai konföderáció létrehozása az Osztrák–Magyar Monarchia romjain, addig karácsonyra a román hadsereg már bevonult Kolozsvárra. Egy hónap alatt világossá vált, hogy Magyarország az addigi formájában nem marad egyben.
A Petőfi Irodalmi Múzeum távozó vezetője szerint azok is tudták, hogy miről szól a Tanácsköztársasággal kapcsolatos kiállítás, akik kritizálták.
Mindössze egyszer találkoztak, de az emlékezetes beszélgetés volt.
A magyar politikában a rendszerváltás után csak marginális pártok jöttek elő azzal a jelszóval, amit nemrég Botka László bedobott – írja a HVG hetilap.
Mire emlékszünk az 1919-es komáromi csatából? A kommunistákra vagy a magyarokra? Kik irányították az 1848-as szlovák felkelést? Csehek vagy szlovákok? Ki hogyan ítélte meg a Tanácsköztársaság terrorját? Erről vitatkoztak fiatal történészek kedden Budapesten. Végleges választ nem kaphattunk, és nem is kaphatunk, hiszen a megítéléstörténeti jelenségek állandóan változnak, de néhány kevésbé ismert részlet így is fény derült.
Eltűnhetnek októberre Pécsen a kommunista diktatúrához, valamint a Tanácsköztársasághoz köthető, még meglévő utcanevek, ha a város közgyűlése csütörtöki ülésén elfogadja az ezzel kapcsolatos előterjesztést.
Kelet-Közép-Európa hősei sokszor a fronton halnak meg vagy tragikus baleset áldozatai lesznek. A balesetek – különösen a légi katasztrófák – pedig rendkívüli módon alkalmasak az összeesküvés-elméletek gyártására – minderről szó esett egy hétvégi budapesti konferencián is, ahol a szlovák-csehszlovák Stefánik és a lengyel Sikorski tábornokok 1919-es és 1943-as, illetve Lech Kaczynski lengyel elnök 2010-es repülőszerencsétlensége is szóba került.
Az Osztrák-Magyar Monarchia katonatisztjeinek jelentős részéhez hasonlóan Horthy Miklós is felajánlhatta szolgálatait a Tanácsköztársaságnak, Kun Béla azonban nem tartott igényt rá – legalábbis a volt népbiztos így emlékezett vissza 1919-re, amikor tizenhárom évvel később Moszkvában írt erről. A kutatások jelenlegi állása szerint nem dönthető el, hihetünk-e Kun Bélának.
Köztörvényes bűnözőként kérték a Tanácsköztársaság bukása utáni magyar kormányok Kun Béla kiadatását Ausztriától és Németországtól. Ez a módszer azonban nem vezetett eredményre, Kunnak sikerült eljutnia Szovjet-Oroszországba.
Alig több mint 300 emberről lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a Tanácsköztársaság leverését követő fehérterror során különítményesek áldozata lett – ez derül ki egy közelmúltban az ELTE történész diákjai által készített, a megtorló akciók körülményeit feltáró, eddig publikálatlan szakdolgozatból.
Hogyan lesz az egykori viccből kordokumentum, és a galád feljelentés hogyan alakul át kacagtató írássá, arról árulkodik két cikk az e havi folyóirattermésből. A múltat végképp szétröhögni persze így sem lehet, de a korfestőnek szánt szövegek egyszerre „tanítanak és szórakoztatnak”.
