„Az eredmény engem is meglepett, legalábbis a vártnál kevesebb az olyan kivégzés, amelynek ma minden részlete ismert” – mondta a HVG-nek Romsics Ignác történész, aki évekkel korábban is hangsúlyozta: egészen biztos, hogy el kell felejteni azt a rendszerváltásig axiómának tekintett tantételt, amely szerint a fehérterror áldozatainak száma elérte az ötezret. A Horthy Miklós vezette Nemzeti Hadsereg által elkövetett kivégzésekhez a helyi megtorló akciókat is hozzászámolva 1-2 ezer között lehet az áldozatok száma, közülük Fényes László szociáldemokrata újságíró az 1920-as évek elején 626-ot azonosított. Egy szeptember 24-ei budapesti történészkonferencián Romsics azt is elmondta: sokkal nagyobb biztonsággal becsülhető a rövid életű Tanácsköztársaság idején meggyilkoltak száma. A Váry Albert főügyész által 1922-ben megjelentetett A vörösuralom áldozatai Magyarországon című könyv 589 halottról tud. Az ebben szereplő adatok pontosak – mondta Romsics, a kor egyik kutatója –, ámbár tény, hogy Váry munkája a katonákkal szembeszállókat is az áldozatok közt említi. Romsics korábban az 1919. júniusi, Kalocsa környéki parasztfelkelés vérbe fojtásának körülményeit vizsgálta, és úgy véli, „csak alaposabb kutatás deríthetné ki, hogy hányan estek el tűzharcban, és hányan voltak azok, akiket valóban rögtönítélő eljárásban végeztek ki”.