Reszket-e még a sötétben bujkáló rémhírterjesztő? Visszapillantás a felhatalmazási törvény ürügyén

Bedő Iván

4 perc

2020.03.30. 11:00

2020.03.30. 11:40

A legutóbbi nagy hazai rémhírnyomozás a Postabank-pánik miatt folyt, a vádlottat felmentették.

A Népszava csak azért követel sajtószabadságot Magyarországon, hogy rémhírekkel és rágalmakkal izgathasson. Legalábbis így vélte egy kormánypárti publicista – 1920 augusztusában, azaz fél évvel a Népszava felelős szerkesztője és egy munkatársa, Somogyi Béla és Bacsó Béla meggyilkolása után. Amit a Nemzeti Újság írt az akkori ellenzéki, szociáldemokrata lapról, azt egy tanulmányában idézi Sipos Balázs történész.

Nem mintha a rémhírterjesztés (vagy amit annak véltek) elleni harc csak a Horthy-híveket vagy általában a konzervatívokat jellemezné. Ha már százéves idézettel kezdtük: a rémhírterjesztőket 1919-ben a Tanácsköztársaság vezetői folyamatosan ellenségnek tekintették, ezt illusztrálja az ikonikus vöröskatonás plakát, Kónya Sándor műve is.

Kis híján kivégezték például Farkas Istvánt, a Közélelmezési Népbiztosság (minisztérium) altisztjét. Ő egyebek mellett azt terjesztette, hogy „a parasztok Budapest ellen jöttek és hat gyár munkásai szintén csatlakoztak és megtámadták a katonaságot. Már folyik a vér sok halott és sebesült van“ – idézte Vörös Boldizsár történész.