szerző:
Szegő Iván Miklós
Tetszett a cikk?

Köztörvényes bűnözőként kérték a Tanácsköztársaság bukása utáni magyar kormányok Kun Béla kiadatását Ausztriától és Németországtól. Ez a módszer azonban nem vezetett eredményre, Kunnak sikerült eljutnia Szovjet-Oroszországba.

 
„A budapesti büntetőtörvényszék ma fölterjesztést intézett az igazságügyminiszterhez, amelyben kéri, hogy az Ausztriában levő Kun Béla ellen háromszáznyolcvanhat rendbeli gyilkosság, tizenhat rendbeli rablás, hat rendbeli lopás és több rendbeli pénzhamisítás bűntette miatt indítsa meg a kiadatási eljárást. Az előterjesztés részletesen ismerteti az egyes bűncselekményeket, foglalkozik a terrorfiúk gyilkosságaival és az elkövetett rablásokkal és lopásokkal és a kibocsátott fehér pénz hamisításával” – ezt írta a Pesti Hírlap, 1920. január elsejei számában, az „Újabb kiadatási eljárás Kun Béla ellen” című cikkében.

Vagyis az ekkor hatalmon lévő Huszár-kormány megpróbálta elérni, hogy Ausztria adja ki Magyarországnak Kun Bélát, akit köztörvényes bűncselekményekkel gyanúsítottak meg. A Tanácsköztársaságot irányító egykori külügyi népbiztost a vád szerint felelőssé tették 386 ember meggyilkolásában.

Kun Béla
© Wikipedia


Hányan haltak meg?

A Tanácsköztársaság idején (1919. március 21-től 1919. augusztus elsejéig) megölt emberek számáról ennél nagyobb adatok is megjelentek azóta, a Wikipedia szerint például az áldozatok száma 370 és 590 között lehet.

A Pesti Hírlap cikkéből mindenesetre nem derül ki, hogy miért éppen a 386-os számadatot tüntette fel a budapesti büntetőtörvényszék a kiadatási kérelemben. 

Kik voltak a Lenin-fiúk?

A cikkben szintén szereplő terrorfiúk gyilkosságai alighanem a manapság inkább Lenin-fiúk néven emlegetett alakulatra vonatkozhatnak, illetve más, a vörösterror idején elkövetett atrocitásokra utalhatnak. A Lenin-fiúk nagyjából 200 fős alakulata a Tanácsköztársaság alatt tevékenykedett.

A vörös terror és a terrorbrigádok kapcsán leggyakrabban Szamuely Tibor népbiztost, a Lenin-fiúk szervezőjét emlegetik, illetve Korvin Ottót, aki a belügyi népbiztosság politikai osztályvezetője volt. Így tulajdonképpen Korvin is felügyelte a felügyelhetetlen csapatot, amely leginkább különvonaton járta a vidéket. Cserny József szintén terrorkommandókat vezetett, együttműködve a Lenin-fiúkkal, akiket egy ideig - egy forrás szerint - ő is irányított.

Mi volt a fehér pénz?

A fehér pénz a Wikipedia szerint az 1918-ban az Osztrák-Magyar Bank által Bécsben, majd az 1919-ben a magyar kormányok által Budapesten nyomtatott 25 és 200 koronás papírpénzek korabeli köznapi neve volt. (Vannak források, amelyek szerint más címletek is voltak forgalomban.) A fehér pénzt megkülönböztették meg a kék pénztől, az Osztrák-Magyar Bank háború előtt bevezetett bankjegyeitől. A fehér papírpénzeknek csak az egyik oldalukon volt képnyomat, a másikat üresen („fehéren”) hagyták vagy hullámvonallal díszítették. A bankjegyek nyomtatását a Károlyi-kormány készítette elő, majd a Tanácsköztársaság idején is folytatódott forgalomba hozataluk. A tanácsállam bukása után e bankjegyeket Bécsben hamisítványnak minősítették.


Csernyt és Korvin Ottót később, a Tanácsköztársaság bukása után kivégezték, Szamuely pedig tisztázatlan körülmények között halt meg a magyar-osztrák határon.

Vannak olyan elemzések, amelyek a terror végrehajtói közé sorolják a Tanácsköztársaság idején nyolc embert főbe lövető Lukács György 1919-es népbiztost is. (Ő a világszerte ismert filozófus, aki fiatalabb korában tehát nem kizárólag az elmélet embere volt.) A vörös politikai terrorra válaszolt később a jobboldali fehérterror, amelyet elsősorban az úgynevezett „tiszti különítményesek”, egykori katonatisztek parancsnoksága alatt álló csoportok hajtottak végre.  

Kun Béla és a terror

Ami Kun Bélát illeti, ő a Tanácsköztársaság alatt sosem volt hivatalosan az ország első számú vezetője. Mindvégig külügyi népbiztos volt, és egy rövid ideig hadügyi népbiztosként is eljárt. Ennek ellenére minden történész egyetért azzal, hogy a „Tanácskormány” (Forradalmi Kormányzótanács) élén álló Garbai Sándor csak névleges szerepet töltött be, minden fontos döntést Kun Béla hozott meg. A terrorról is tudnia kellett Kunnak, hiszen az ő közvetlen bizalmasa volt Szamuely Tibor, a Lenin-fiúk szervezője.  

Ahogy a Tanácsköztársaság 1919 augusztusi megdöntése után egyre jobboldalibb kormányok kerültek hatalomra, úgy próbálták fokozni a nyomást Ausztriára (majd később Németországra), hogy adják ki nekik Kun Bélát. Ez a kívánság azonban nem teljesült, egyrészt Magyarország gyenge érdekérvényesítési képessége miatt, másrészt azért, mert a kommunista vezetőt a nyugati szocialista-szociáldemokrata mozgalmak inkább politikai üldözöttnek tekintették.

Ausztria élén ekkoriban - 1918. október 30-ától 1920. július 7-éig - Karl Renner kancellár állt, ő pedig szociáldemokrata politikusként szintén nem erőltette Kun kiadását.

Ennek Ormos Mária történész szerint a legfőbb oka az volt, hogy „az osztrák kormány nemcsak nem adta ki az ellenforradalmi magyar államnak az Ausztria területére menekült magyar kommunistákat, de a menedékjog biztosításán túl, a nagyhatalmak egyetértésével hozzájárult ahhoz, hogy Szovjet-Oroszországba távozzanak. Az egyetértés több esetben ahhoz a feltételhez fűződött, hogy Kun Béla és társai kiengedése fejében hazabocsátják az amerikai, francia stb. tiszteket és katonákat, akik a háború alatt valamilyen okból ott maradtak, vagy a háború utáni intervenció idején hadifogságba estek és még nem tértek haza.”

Kosztolányi Dezső: Édes Anna (részlet az 1926-ban megjelent műből)


Kun Béla elrepül

Kun Béla repülőgépen menekült az országból.

Délután - úgy öt óra felé - a Hungária-szállóban székelő szovjet-ház körül fölrebbent egy repülőgép, átrepült a Dunán, a Várhegyen s merész kanyarodással a Vérmező felé tartott.

A gépet maga a népbiztos vezette.

Alacsonyan szállt, alig húsz méter magasságban, úgyhogy arcát is látni lehetett.

Sápadt volt, borotválatlan, mint rendesen. Vigyorgott az alant álló polgárokra s vásott kajánsággal, csúfondárosan még búcsút is intett egyeseknek.

Zserbókat vitt, melyekkel teletömte puffadozó zsebeit, aztán ékszereket, grófnék, bárónék, kegyes, jótékony hölgyek drágaköveit, templomi kelyheket, sok más egyéb kincseket.

Karjairól vastag aranyláncok lógtak.

Egyik ilyen aranylánc, mikor az aeroplán magasba lendült s eltűnt az ég messzeségében, le is pottyant a Vérmező kellős közepére és ott egy öreges úr, régi krisztinai polgár, adóhivatalnok a Várban, a Szentháromság-téren, valami Patz nevezetű - Patz Károly-József - meg is találta.

Legalább a Krisztinában ezt beszélték.

Kun Béláné férje előtt kijutott Ausztriából (Oldaltörés)


Hogy mennyire kínos lehetett az osztrák kormánynak a lavírozás a különböző kérések és megkeresések között, azt jól bizonyítja a Pesti Hírlap egy másik híre a 1920. január 4-ei lapszámban. A január másodikai keltezésű cikkből csak gyanítható, hogy az osztrákok számára ekkoriban már kezdett terhes lenni a túl sok kommunista magyar menekült, ezért átadták őket Olaszországnak. A cikk címe egyébként: „A volt népbiztosok családtagjait Olaszországba viszik”.

A hír így szól: „A Karlsteinban internált volt népbiztosok feleségeit elbocsátották a fogságból és ma délután Bécsbe érkeztek. Ott különböző szállodákban, penziókban és magánlakásokban helyezték el őket és a napokban Olaszországba utaznak, ahol a jövőben maradnak. Összesen tizennyolc asszony és gyermekből áll az Olaszországba utazó csoport, köztük van Kun Béláné és nővére Gálné, továbbá Pogány, Varga, Pór, Seidler, Landler és Lengyel volt népbiztosok feleségei. Az Olaszországba való utazásnál hozzájuk csatlakoznak még Hevesiné és Kelenné, akiket mint betegeket már régebben bécsi kórházakban helyeztek el.”

Olasz szocdemek léptek fel

Huszár Károly a bolsevizmusról

Huszár Károly miniszterelnök – akinek a kormánya 1919/1920 fordulóján kérte Ausztriától Kun Béla kiadatását - újévi beszédében, amelyet 1920. január másodikán ismertetett a Pesti Hírlap, így fogalmazott: „Amikor a világháború teljesen el volt veszve, olyan emberek, akik távol tartották magukat a fronttól addig, amíg a nemzetért kellett küzdeni, kiprovokálták a román megszállást, mert nekik politikai okokból szükségük volt arra, hogy átalakítsák bomladozó szakszervezeteiket hadkiegészítő parancsnokságokká. (…) Ez a bolsevizmus, amely édes gyermeke a szociáldemokráciának (…) megcsúfolta mindazokat az eszményeket és ideálokat, amelyeket addig hirdettek, amíg hatalmon nem voltak. Mert sem szabadság, sem egyenlőség, sem testvériség nemcsak, hogy nem volt, hanem mindennek az ellenkezője volt az ő uralmuk alatt. A nép soha még akkora zsarnokság alatt nem nyögött és tömegek sorsát megkérdezésük nélkül és akaratuk ellenére, akkora kegyetlenséggel soha nem intézték, mint éppen a vörös rémuralom idején.”



A lap szerint olasz szociáldemokraták járhattak közben a hozzátartozók Ausztriából való kiengedéséért „A Karlsteinból való elutazás története a következő” – írja a lap. „Amikor Caldara milánói polgármester az olasz községek több szociáldemokrata tisztviselőjével Bécsben időzött, hogy a bécsi gyermekeket Olaszországba kísérje, a bolognai prefektussal és néhány más olasz szociáldemokratával meg akarta látogatni Kun Bélát és a többi karlsteini internáltat, hogy az ottani fogolytábor viszonyairól meggyőződést szerezzen és az ott lévő asszonyok és gyermekek Olaszországban való elhelyezésének a lehetőségét megbeszélje”.

Bár a rossz időjárás és a járhatatlan utak miatt a karlsteini látogatás nem valósult meg, a Pesti Hírlap megjegyzi: „Úgy látszik azonban, hogy az olasz szociáldemokraták kívánságára időközben mégis megadták a menedékjogot a volt népbiztosok feleségei és gyermekei részére.”

Végül Kun is kijutott, titkárát viszont lekapcsolták

Később maga Kun Béla is kijutott Ausztriából. Előbb Németországba került. Itt megint próbálta egy magyar kormány a kiadatását elérni. Ekkor már - 1920 júliusában - Teleki Pál volt a miniszterelnök, de futára lekésett egy vonatot, és a német kormány közben már szabadon engedte Kun Bélát, aki Szovjet-Oroszországba távozhatott. Teleki ezért 1920. augusztus hatodikán a Nemzetgyűlés előtt volt kénytelen magyarázkodni, és azt állította, hogy futára, még ha időben oda is ért volna, akkor sem tudta volna már a német kormány döntését megváltoztatni.

Kevésbé járt jól Kun Béla egykori titkára, akinek romániai elfogása ugyan 1919 decemberében történt, de a Pesti Hírlap 1920. január 2-án, a hetedik oldalon számolt be róla.

„A Magyar Távirati Iroda jelenti: Bukarest egy mulatóhelyén december 6-án Bőhm Andor Jánost, Kun Béla volt titkárát, elfogták. A rendőrség már korábban értesült arról, hogy több magyar bolsevikinek sikerült Romániába átszöknie, ahol bolseviki propagandát fejtenek ki. Hosszabb kutatás után a legveszedelmesebb izgatót is kézre kerítették Kun Béla titkárának személyében, akinél nagyobb összegű pénzt és fontos dokumentumokat találtak.”

Fehérgárdisták és krími tatárok legyilkolója lehetett Kun Béla

Miután Kun Béla kijutott Szovjet-Oroszországba, ott rendkívüli megbízatást kapott. A krími tatárok és Vrangel fehérgárdistáinak gyilkolásában vett részt számos orosz és ukrán forrás szerint. Kun ottani tevékenységének „eredménye” becslések szerint 60-70 ezer halott.

Ezek a források persze nem teljesen megbízhatóak, hiszen a kommunizmus ukrajnai áldozatainak pontos számadatairól egyébként is régóta folyik a vita. A krími tatárok sorsán kívül lezáratlan kérdés az általános sztálini terror, továbbá a nagy éhínség, a Holodomor áldozatainak száma is. A fehérek és a vörösök küzdelmeinek halottjairól pedig rendkívül kevés a megbízható forrás.

A krími mészárlások után egy ideig az Uralban végzett pártmunkát Kun Béla, majd Németországba küldték, ahol balul sikerült akciói után Lenin komolyan bírálta a magyar politikust, aki a harmincas évek sztálini terrorja során vesztette életét.

Trockij hamis halálhíre 1920-ból

A Pesti Hírlap berlini tudósítója 1920. január 3-ai táviratában azt jelentette, hogy állítólag meghalt Trockij, az orosz bolsevikok egyik vezetője. A tévhír címe azért az újság szerencséjére ennél óvatosabb volt: „Trockij halálhíre”. Jogos is volt az óvatosság, hiszen a kommunista vezetőt csak húsz év múlva, 1940-ben Mexikóban gyilkoltatta meg Sztálin a szovjet ügynökkel, Ramón Mercaderrel. De ő aztán alapos munkát végzett: jégcsákánnyal verte szét Sztálin korábbi vetélytársának fejét.

Az 1920-as álhír így szólt a Pesti Hírlapban: „A londoni Morning Post rigai jelentése szerint ott egészen határozott alakban az a hír terjedt el, hogy Trotzkijt a volsoi pályaudvaron zendülő matrózok meggyilkolták.” A hírből nem derül ki, hogy pontosan melyik pályaudvar lehetett az, ahol a matrózok megtámadhatták Trockijt. Elképzelhető, hogy bolsoj („nagy”) jelentésű szót értették félre a sokszoros fordítás miatt, eszerint a rigai nagy- illetve főpályaudvaron történhetett esetleg valamilyen incidens.

Az azonban biztos, hogy 1920-ban nem halt meg Trockij. A szovjet uralom elleni legkomolyabb matrózlázadás éppen egy évvel később, 1921-ben történt, ekkor a kronstadti tengerészek zendülését kíméletlenül leverték a bolsevikok. Ezt Lenin és Trockij parancsára tették, többszöri sikertelen kísérletezés után. A sokadik támadás nyomán végül kétezer matrózt öltek meg. A kronstadti lázadás leverését szokták példaként említeni arra, hogy a sztálini terrornak már Lenin idején is komoly előzményei voltak, hibás lenne tehát egyetlen személyre hárítani a felelősséget a bolsevizmus áldozatai miatt.

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

A koronavírus korunk legnagyobb krízise, melyben szó szerint létfontosságú a hiteles forrásból való tájékozódás. A HVG-ben ebben a helyzetben is elhivatottan teszünk eleget küldetésünknek: pontos, tényszerű és független tájékoztatást biztosítunk olvasóinak.

Arra kérünk támogasd munkánkat, hogy a nehéz körülmények között is naprakész információval szolgáljunk neked.

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

A koronavírus korunk legnagyobb krízise, melyben szó szerint létfontosságú a hiteles forrásból való tájékozódás. A HVG-ben ebben a helyzetben is elhivatottan teszünk eleget küldetésünknek: pontos, tényszerű és független tájékoztatást biztosítunk olvasóinak.

Arra kérünk támogasd munkánkat, hogy a nehéz körülmények között is naprakész információval szolgáljunk neked.
hvg.hu Tech

Mementó 1920: úton Trianon felé, visszalopott kocsival

Románoktól visszalopott vasúti kocsiban indult 1920. január 5-én Franciaországba, a Párizs környéki Neuillybe a magyar békedelegáció, amelyet Apponyi Albert gróf vezetett. Napra pontosan kilencven évvel ezelőtt, 1920. január 15-én pedig a győztes hatalmak képviseletében a Nagykövetek Tanácsa átadta Apponyiéknak az első világháborút lezáró, rendkívül súlyos békefeltételeket, amelyek a trianoni békediktátum júniusi aláírását előlegezték meg.

Szegő Iván Miklós Tech

Mementó 1950: a szovjet küldött szellemi átépítést akar

Hatvan éve zajlott a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja. Dobi István kormányfő akkori operaházi ünnepi beszédéből kiderült, hogy Horthy vasfüggönyt húzott Magyarország és a Szovjetunió közé. A szovjet delegátus viszont a magyar szellemi élet átépítését (peresztrojkáját?) hangsúlyozta, már-már követelőzve. Talán ennek igyekezett megfelelni Karinthy Ferenc író, amikor Kelet-Berlint dicsérte, és éhesen lézengő nyugat-berlini munkanélküliekről számolt be egy másik rendezvényen.

Szegő Iván Miklós Tech

Mementó: se Rákosi, se Horthy nem szerette március 15-ét

Kevés ünnepünk annyira közös és egyöntetűen elfogadott, mint március 15., mégis egy évszázadon át csak ímmel-ámmal emlékeztek meg róla hivatalosan. A nyíltan ellenforradalmi Horthy-rendszer 1920-ban nem lelkesedhetett semmiféle revolúcióért, a Rákosi-rendszerben pedig a szabadságeszményekkel gyűlt meg az ideológusok baja. Éppen ezért mindkét kor megpróbálta elsősorban ifjúsági és irodalmi ünnepnek beállítani az emléknapot, a szabad sajtó ünnepén pedig zavaros magyarázatokat adtak arra, hogy nálunk miért olyan a sajtószabadság, amilyen…

hvg.hu Tech

Mementó 1920: hazai koncentrációs táborok és zsidózó kampány

Kilencven évvel ezelőtt, 1920. január 25-én és 26-án választott nemzetgyűlést Magyarország. A kétnapos szavazás előtt a tiszti különítmények gyilkoltak, kormányon lévő szocdemeket tartóztattak le. Az országban heves zsidózás folyt azok részéről is, akik évekkel korábban összeugrasztották a nemzetiségeket, és így a történelmi Magyarország felbomlását idézték elő.

Szegő Iván Miklós Tech

Mementó 1950: „Rákosi elvtárs öt éve ismét közöttünk"

A Szabad Nép 1950 elején több évfordulót is ünnepelt. A kommunista pártlap megemlékezett például arról, hogy Rákosi elvtárs kereken öt évvel azelőtt tért haza Moszkvából. Műelemzés is megjelent ekkoriban a Szabad Népben: munkások és parasztok verseit ismertette a pártlap - azokat a verseket, amelyeket szerzőik a Pártról, a Párthoz írtak.

Szegő Iván Miklós Tech

Mementó 1990: vizsgálat a BKV-nál, megugrik az SZDSZ népszerűsége

Mementó-sorozatunkban, amelyben sorsfordító évekre és azokhoz kapcsolódó kerek évfordulókra emlékszünk, ezúttal a rendszerváltás egy húsz évvel ezelőtti napját idézzük fel. 1990. február 7-én a szovjet kommunisták feladták az egypártrendszert, a nyugatnémet kormány a német egységről és az NDK-val tervezett valutaunióról tanácskozott. Magyarországon második helyre jött fel az SZDSZ a közvélemény-kutatásokban, Antall József Washingtonban tárgyalt, a BKV-t pedig átvilágították, mennyire működik gazdaságosan, és megvizsgálták, szüksége van-e a cégnek állami póttámogatásra.

hvg.hu Tech

Mementó 1920: Apponyi végzetes "trianoni" beszéde

Magyarország megpecsételte a sorsát a sok nyelven beszélő, de a magyaron kívül egyet sem "értő" Apponyi gróf Párizsba küldésével. A "bő szóköpés" mesterét - ahogy a grófot Ady jellemezte - magyarosítási törekvései miatt olyan világhírű írók támadták már 1907-ben, mint Lev Tolsztoj és a Nobel-díjas Björnsterne Björnson. Apponyi 1920-ban sem okozott csalódást ellenfeleinek: kilencven évvel ezelőtt a szomszédos államok "alacsonyabbrendű fajairól" szónokolt a párizsi békekonferencia vezetőinek.

Szegő Iván Miklós Tech

Mementó 1950: Kádár titokban kijelöl 19 megyét

Hihetetlen, de a máig érvényben lévő megyerendszert szinte titokban vezették be 1950-ben. A lapok csak a sokadik oldalon, kisebb hírekben számoltak be a történelmi vármegyék és a tradicionális megyeszékhelyek megszüntetéséről. Kádár János belügyminiszterként készítette elő Zala megye megcsonkítását, Esztergom kisvárossá degradálását és Zemplén BAZ-megyébe olvasztását.

Szegő Iván Miklós Tech

Mementó 1950: "Fasiszta vagyok" - vallja Domokos vádlott

Hátborzongató perek zajlottak Magyarországon hatvan évvel ezelőtt. 1950. február 21-én a bíróság halálos ítéletet szabott ki kémkedés miatt Geiger Imrére és Radó Zoltánra. Mindkettőjüket a Standard-perben, egy hírhedt koncepciós eljárás nyomán marasztalták el, és az ítéletet később végre is hajtották. A vád álca volt csupán, mert a kommunista vezetés nem akart kártalanítást fizetni a Standard gyár külföldi tulajdonosainak az államosítás után.

Koronavírusos betegeket látogatott meg Orbán Viktor – videó

Koronavírusos betegeket látogatott meg Orbán Viktor – videó

Egyházi egészségügyi központ épül állami pénzen

Egyházi egészségügyi központ épül állami pénzen

Több év után új telefont ad ki a Microsoft – ilyen fotót készít a Surface Duo

Több év után új telefont ad ki a Microsoft – ilyen fotót készít a Surface Duo