Amerika voltaképp rá se hederít Donald Trump zöldenergia-ellenes kirohanásaira - legalább is ez derül ki abból, ahogyan rekordot döntött márciusban a zöldenergia-részarány az USA energiamixében. És nem látszik, mitől lenne megállás...
Huainan városában, a kínai Anhui tartományban bekapcsolták a világ legnagyobb, hivatalos úszó naperőművét. 40 megawattos.
Olyan meredek növekedési pályára állt a kínai napenergiatermelés, hogy már nem csak a magyar "fekete lyukból" nézve elképesztő mindaz, amit csinálnak.
A napelemrendszerek hazai terjedésének útjában álló államitámogatás-elmaradás magyarázata gyakorta tudódik le annyival, hogy mindez túl drága. A Németországgal – de mára lényegében már bármelyik nyugat-európai országgal – való összevetést is ezzel hárítják: könnyen beszélnek a németek (franciák, angolok, hollandok, skótok stb.), mert nekik erre is van pénzük. Mármint az államnak is, meg a polgároknak is. Nos, Nigéria most épp azt mutatja, hogy nem pusztán ezen múlik.
A spanyol turizmus egyik fellegvárának tekinthető Kanári-szigetekre is beteszi a lábát a 21. század. Az Iberdola a tájkép részévé teszi a modern civilizáció szimbólumát, a szélturbinákat. De nem csak az üdülőszigeten.
Miért forgatja fel fenekestül az energetikát a napelem évek óta? Hogy mi a bizonyíték arra, hogy a mi kormányunk járt tévúton évekig, nem a "bezzeg" németek? Hogy miért vagyunk már óriási lépéshátrányban amiatt, hogy Orbánék csak most kezdik el (most, hogy helyzetbe hozzák ezzel is a rendszer kegyeltjeit) kapiskálni, hogy a napelem nem pusztán pénzügyileg jó befektetés? Itt a magyarázat.
Már megint belerúgtak a zöldek a republikánus elnökaspiránsba, pedig nem is mondtak semmit. Csak a hiteles adatokat rendezték sorba, azok magukért beszéltek.
A furcsán hangzó nevű East Anglia One szélerőműbe összesen 102 darab, egyenként 7 megawatt teljesítményű tengeri szélturbinát szállít a Siemens, mely vállalta, hogy három éven belül mindegyik rotorja pörögni fog, mint a meszes.
Van úgy, hogy az ötéves tervből is kiolvashatók konkrétan a mára is vonatkozó törvényszerűségek és követendő irányok. Legalább is ezt bizonyítja a nemrég bejelentett 13. kínai ötéves tervben szereplő drasztikus CO2-csökkentési cél, illetve az abból következő brutális szélenergia kapacitás növelés, amit az idei évre (is) belengettek. A tavalyi ígéreten már túljutottak - megcsinálták.
Ontarióban a tartományi áramhálózat rendszerirányítója közölte a zöldenergiás termelői árakat azt követően, hogy egy tizenkétszeresen túljelentkezett napenergia-projektet befejeztek. Az árakon nem csak Kanadában érdemes elgondolkodni.
A pakisztáni állami elvárás, hogy az idén 1.000.000.000 (azaz: egymilliárd) dollárnyi külföldi befektetői összeg érkezzen a megújulóenergia-szektor beruházásaira. Ennek felét Kína – úgy látszik – simán bevállalja.
Évi 1,4 milliárd dollár megtakarítással is járna, ha a kaliforniai háztetőkön napelemek dolgoznának. Ráadásul: mindez nem a házilag megtermelt energia árából jön össze, hanem abból a hálózati megtakarításból, hogy az áramot eztán nem kell(ene) minden házhoz elszállítani.
Az egyik független villamosenergia-termelő cégtől Indiában most úgy hangozhatna az orbáni "Merjünk nagyot álmodni!", hogy: "Megteremtjük a feltételeit annak, hogy három hónap alatt magyarországnyi méretű új szélenergia-kapacitással növekedjünk".
A világ egyik legismertebb, ugyanakkor a tőzsdéken a legdrágábbként számon tartott cégéről, az amerikai Apple-ről kiderült, hogy három különböző napenergia-projektbe szállt be a közelmúltban, Belső-Mongóliában. Kínában ugyan nem ritka a naperőművi beruházás, de az iPhone gyártójának részvétele mellett azért van más furcsaság is.
Arizonában, ahol az energiaellátás kétharmadát jelenleg a nukleáris, illetve széntüzelésű erőművekből nyerik, évente 56,75 milliárd liternyi vízmennyiség volna megtakarítható, ha szabadabb utat nyitnának a napenergia-hasznosításnak. Mindez annyira nem a távoli jövő, hogy a számítások szerint akár már egy évtized múlva el is érhető.
Pakisztánnál jobban kevés ország akarta a világon magának a saját atomerőműveket, de az idő és a pénz is nagy úr: kiderült, hogy az ország óriási kiaknázatlan potenciállal rendelkezik a megújuló energiában.
Noha hosszú ideig meglehetősen szűkmarkúan bántak Skóciában – és úgy általában: az Egyesült Királyságban – a zöldenergiával, szeptemberben már öt olyan napjuk volt, amikor az összlakossági áramfogyasztásnál többet termeltek. És még csak most kezdenek belejönni…
Hollandiában továbbra is nagy lángon ég a napelem-telepítési láz: a legfrissebb adatokból kiderült, hogy miután „mindenki a tetőre mászott”, mostantól az ipari termelést célzó projektek is egyre-másra döntik a nemzeti csúcsokat.
Az indiai kormány szakintézménye által kiadott új számítások szerint a kontinens méretű ország szélenergia-potenciálja 302 GW. Ebből ők azt a következtetést vonták le, hogy nincs több kifogásuk arra, hogy ne épüljön (még, tömegével) szélerőmű Indiában – várják a jelentkezőket.
A világ egyik legnagyobb olajtermelő állama, Norvégia arra készül, hogy egy évtized múlva csak olyan járműveknek adjon forgalmi engedélyt, amelyek nem bocsátanak ki káros anyagot. Onnan nézve, hogy az elektromos kocsik aránya náluk a legmagasab már ma is, ez talán nem is olyan meglepő. Az ország gazdagságát azonban ettől még az biztosítaná a következő évtizedekre is, ha máshol nem próbálnák – olyan nagyon – a novég modellt követni.
