#kórházak


„Könyörögnek, hogy maradjak még, mert nem bírják elviselni a haláltudatot és a magányt”

Letelt az első hét, amikor tömegesen rendeltek ki orvostanhallgatókat, hogy így enyhítsék az egészségügyi ellátásban a Covid miatt jelentkező hiányt. Haldoklók kezét fogják az utolsó pillanatokig, hozzátartozókat kísérnek elbúcsúzni, vagy egyszerűen segítenek az ápolóknak, ahol tudnak. Covid-osztályon dolgozó egyetemistákat kérdeztünk arról, hogyan élték meg a komoly veteránokat is megviselő körülményeket.



"Lehet, hogy tetőzünk, most még óriási a nyomás"

Akkor is el kell látni a koronavírusos betegeket, ha már nincs több ágy és lélegeztetőgép, márpedig egyre több helyen fogy el a kapacitás – ezt állítja több, egymástól független vidéki és fővárosi kórházban dolgozó forrásunk is. A miniszterelnök szerint van elég ágy, de azt még a vele beszélő kórházigazgatók is szóvá tették, hogy a személyi állományt illetően már komoly problémák vannak.














Az összeomlás küszöbén: "A lélegeztetett beteg legalább nem agresszív"

A járványügyi korlátozások értelme, hogy csökkenjen az aktív esetek száma, de a jelek szerint a magyar lakosság áldozata egyelőre hiábavaló. A fertőzés terjed, a kórházak már alig bírják a terhelést, a halálos áldozatok száma pedig egymillió főre vetítve kétszer magasabb, mint a legsötétebb amerikai napokon. Mégis a lazítás az, amiről a kormány beszélne.



„Utoljára akkor tudtam édesanyámmal beszélni, amikor elvitte a mentő”

Van, aki reménykedik, hogy a kórházba került nagymama megkapja az üzeneteiket, de olyan is, aki utoljára akkor tudott édesanyjával beszélni, amikor elvitte a mentő. Nem egyszerű a kapcsolattartás a kórházba került betegekkel, és nem csak a látogatási tilalom miatt. A már így is túlterhelt kórházi személyzetnek plusz terhelés a sok telefonáló hozzátartozó, és ugyan a haldoklókhoz a tiszti főorvos felszólítására odaengedik a hozzátartozókat, ez gyakran már késő.