Montfermeil, Párizs külvárosa alig változott Victor Hugo óta. Sivárság, reménytelenség és rendőri túlkapás uralja. Ezt, a saját gyerekkorában megtapasztalt világot örökítette meg a mali származású francia rendező a magyar mozikban e héttől látható filmjében.
Közös lányuk még csak az apukáját, Pintér Bélát látta színpadon. Ezt is elárulta a HVG-nek adott interjújában Enyedi Éva színésznő, aki dramaturgként is a társulatvezető-rendező állandó alkotótársa a politika és a közélet visszásságairól szóló darabjaiban.
A Vígszínház igazgatója, Eszenyi Enikő körül kibontakozó botránnyal kapcsolatban egyre több volt társulati tag lép a nyilvánosság elé. Verbális erőszakról, megalázó szituációkról számolnak be. Lapunknak a színházból 2015-ben távozott Mészáros Máté színész mondta el, miért épp most borítják az asztalt kollégáival.
A három évtizede elhunyt Szlávics László és fia, ifj. Szlávics László közös tárlatán csaknem 250 alkotás folytat hang nélküli párbeszédet egymással és a látogatókkal a Szolnoki Galériában.
A női egyenjogúság a közterületeket a legkevésbé sem érintette meg, így a modern Budapest térképén több a Kossuth, Petőfi, Arany, Jókai és Vörösmarty nevét viselő utca, illetve tér, mint amennyit valaha élt nőkről összesen elneveztek. Ráadásul a főváros női közterület-rekordere nem is magyar.
Nemzedékeket tesznek elfogadóbbá a hátrányukból erényt kovácsoló mesefigurái. Írt gyerekoperát, és jegyez tucatnyi, felnőtteknek szóló – olykor erotikus – verseskötetet is a 83 éves korában elhunyt alkotó.
A rákosista alkotmány megszületése napján indult, és a Rajk-perrel egy időben folyt a 70 éve bemutatott első magyar színes film forgatása. Hatalmas statisztériával, műgonddal, politikai felügyelet alatt, Fazekas Mihály remekművét alaposan átszabva.
A több mint 40 ezer éves barlangi festmény a jelek szerint a monszunidőszak eltolódása és a környező cementgyárak pora miatt van végveszélyben. Pedig ez az egyik legrégebbi példája az ember figuratív képalkotásának és misztikus gondolkodásának.
Miközben Franciaországban már leginkább csak a hivatalos állami ünnepségeken lép fel, népszerűsége világszerte töretlen. Azt mondja, egész életében a saját útját járta, de tisztában van vele, hogy manapság már nem divat hűségesen kitartani egy bizonyos zenei stílus mellett. Portréinterjú a március 3-án Budapesten koncertező Mireille Mathieu-vel.
Egész évben ünneplik a száz éve született Federico Fellinit, aki olyan emlékezetes karakterekkel népesítette be a filmjeit, hogy mindenki megtalálhatta a maga kedvencét.
A magyar irodalom könyve olyan könyv, amelyet régiek és maiak együtt írnak – mondja Lackfi János költő, aki a HVG-nek adott interjújában beszél a belső emigrációjáról, a kultúrharcról, a kollaboránsokról, Demeter Szilárdról és a Térey-ösztöndíjáról is.
Továbbra sem láthatja a nagyközönség a Néprajzi, az Iparművészeti és a Közlekedési Múzeum műtárgyait, és nincs még új kiállítási helye a magyar fotográfiának és építészetnek sem. A beígért fővárosi építkezések és felújítások állnak vagy csúsznak, ráadásul a kormány előbb-utóbb elköltözteti Budapestről a Természettudományi Múzeumot is.
Egy 18 éves amerikai énekesnő megértette, hol tart ma a zene, majd fogta magát, és kifordította az egészet. Úgy látszik kívülállónak, hogy ma ő az egyik legnagyobb sztár.
A popzene és a tévésorozatok után a mozifilmmel is felírta magát a nemzetközi kultúra térképére Dél-Korea. Az ázsiai ország filmipara százéves, de csak három évtizede szűnt meg a cenzúra, és még néhány éve is volt feketelista, amelyen az Oscar-díjas Élősködők rendezője, Pong Dzsun Ho is szerepelt.
Kivételes kiállítás nyílt Gentben, de nem csak ezért érdemes odamenni. Jan van Eyck és társai remekművein kívül sok különleges látni- és ennivaló van a belgiumi – egészen pontosan flandriai – városban.
A múlttal való szembenézés és a jelen próbatételei között ingadozva talál vissza önmagához Szabó István új filmje, a Zárójelentés orvosaként az osztrák és német nyelvterület színházi fenoménja.
Én, Iphigénia címmel íratott önéletrajzi darabot Závada Péterrel a személyes sorsáról Eke Angéla bábszínész és színművésznő, aki soha nem szerződött le egyetlen társulathoz sem, de szabadúszóként is aggasztónak tartja a független színházak helyzetét.
90 évesen is olykor naponta 10 órán keresztül dolgozik a Kossuth-díjas festőművész, aki a HVG-nek adott interjújában mesélt a felmenőitől kapott örökségéről és a külföldi emigrációban töltött évtizedeiről is. Szerinte a jelenlegi hazai politikai vezetésnek nagyobb érdeklődést kellene mutatnia a tudományok és a művészetek iránt. Portréinterjú Konok Tamással.
Három évtizedes szünet után először vállalkozik egy tárlat arra, hogy a maga teljességében mutassa be a Pécsen élő művészek munkásságát.
„Nem is tudtam, hogy rajtam kívül más nagy festője is volt századunknak” – jegyezte meg Picasso Csontváryról egy 1949-es párizsi kiállításon. A közelmúltban két új monográfia is felidézte az akkori Szajna-parti bemutatkozás történetét.
