hvg.hu: A tavasszal született dalokból most, év végén megjelent Rejtő Dekameron a Hobo-életmű legvidámabb lemeze. Ezek szerint jót tett önnek a karantén?

Hobo: Annyira pocsék az emberek lelkivilága, olyan gyűlölködés és rosszkedv van az országban, ráadásul most, hogy leállt minden és rettenetes híreket lehet olvasni, arra gondoltam, hogy megnevettetem az embereket. Mindig is voltak ripacsériáim, fellelhető ez egyes dalokban, darabokban, de ha nincs a koronavírus, ez az egész valószínűleg nem jut eszembe. Rejtő-rajongó voltam egész kis koromtól, nagy hatással volt rám mindig is az ő világa. Például a névmániám biztos innen ered. Mindig feltűnik nekem, ha valakinek különleges neve van. Nagy kedvencem volt például a Salgótarjáni Bányász 50-es évekbeli csatársora: Bablena, Jedlicska, Csuberda, Opova, Taliga. Ez vagy 60 éve volt, de mind a mai napig tudom. Ráadásul volt még Kupcsulik nevű jobbszélső is, aki szerepel is az I Love You Budapest című albumomon.

hvg.hu: Hangulatában, a kabarészerű, kuplészerű dalokban az Esztrád című 1986-os Hobo Blues Band lemezt érzem a mostani album párjának. Rossz nyomon járok?

Hobo: Azon a lemezen valóban vannak hasonló hangulatú dalok, de azért azokat lenyomja, mondjuk a 45-ös blues. A lemezt lezáró dalban az egy pimasz és önironikus poén, hogy „szelep vagyok az ország fenekén”, de azért ebben az is ott volt, hogy tudtam, azért hagyták akkoriban, hogy csináljam a dolgaimat, mert azokon keresztül az emberek kicsit tényleg kiengedhették a mérgüket, csalódottságukat. A humor nagyon fontos, és sok más lemezemen is jelen van itt-ott, de hogy így, egy anyagban – kiegészülve a káprázatos rajzokkal, amelyek a CD-vel kijött kiskönyvben vannak – valaha ilyet csinálok, azt nem gondoltam volna.

Fazekas István

hvg.hu: Bocaccio Dekameronja adta magát, gondolom, hiszen mindannyian hasonló karanténhelyzetbe kerültünk tavasszal, mint a humanista mester hősei, de hogy került elő Rejtő Jenő világa?

Hobo: Egyszer csak bevillant, hogy Rejtő karaktereiből tíz idejön Pestre, itt elakadnak, a járvány miatt nem engedik őket tovább. Van egy olyan Rejtő regény, hogy Vesztegzár a Grand Hotelben, adta magát, hogy a margitszigeti Grand Hotelbe zárjam őket össze, hogy ott mindenki előadja a történetét.

hvg.hu: „Ha végig gondolom, hogy mit csináltam ennyi év alatt, akkor azt mondhatom, hogy ez pusztába kiáltott szó volt. Az emberek lelki és morális állapota tízszer szarabb, mint tíz évvel ezelőtt volt, arról nem is beszélve, mi volt korábban” – nyilatkozta nemrég. Ezért lett most a fő csapásirány a humor, a szórakoztatás?

Hobo: „Így éltem s voltam én hiába, / megállapíthatom magam. / Bolondot játszottak velem / s már halálom is hasztalan.” Ezt írta József Attila, és ezt érzem én is. Hogy ennyi éven át tudtam ezt csinálni, nem vesztettem el a közönségemet, és minden esztendőben – nyilván ez a mostani kivétel – játszom mintegy 120 bulit, az azt mutatja, hogy van a dolgaimra igény. Így nem kell elmennem az RTL Klubba vagy a Fásy mulatóba sem. És mégis úgy érzem, hogy a gyakran szomorú, keserű, dühös dalaim, azon kívül, hogy elszórakoztatták a közönséget, igazából nem változtattak meg semmit. Persze nem is azért készültek, hogy megváltoztassanak bármit, nincsenek váteszi hajlamaim. De azt gondolom, mindenkinek van saját felelőssége.

Én beleadtam, amit tudtam, de a hazám - ami sokszor nem az én országom, de akkor is az én hazám - nem lett jobb, sőt, rosszabb lett.

Ezzel nem azt akarom mondani, amit egy hülye kommentelő „levett” egy korábbi nyilatkozatomból, hogy a Kádár-kor szerintem jobb volt, mint a mostani, hanem azt, hogy a rendszerváltás után 30 évvel a gyűlölet, a rosszindulat és az irigység tízszerese annak, mint ami a 60-as, 70-es években volt. És ez nem a politikai rendszer függvénye, hanem - ha lehet ilyet mondani – a nemzetnek van egy ilyen állapota.

Hobo

Fazekas István

A politikusok azt hangoztatják, hogy a magyarok összetartanak, de ez nem igaz. Én például egy rohadt, büdös, kommunista, zsidó vagyok az egyik oldal szemében, mert nem állok be oda, a másik oldalról meg megkapom, hogy egy nacionalista mélymagyar vagyok, mert nem állok be oda. Ugyan már! Folyamatos rombolás megy itt politikai oldaltól függetlenül. Egyszer játszottam például két estet New Yorkban a Magyar Házban, és egy valag pénzt kerestem volna. Egyébként Bostonba mentem Rolling Stones-koncertre, de megálltam erre a két bulira. Elhatároztam, hogy nekem ez úgyis csak egy kitérő a koncertre menet, tehát talált pénz, felajánlom a gázsimat Böjte atya szervezetének. A bulikat rendező fickó ellopta a 3-4 ezer dollár gázsit. Miközben a magyar zászlót lengeti és népdalokat énekel minden hétvégén, az árva gyerekeknek szánt pénzt egyszerűen lenyúlta.

hvg.hu: Azt mondja nem a politikai rendszer függvénye ez a szörnyű társadalmi állapot, a gyűlölködés. Akkor ez alulról jön? Nem a politika táplálja mindezt?

Hobo: Sokat játszom a határon túl, és amikor megyek erre-arra autóval, szoktam felvenni stoposokat. Ha áll valaki az országúton, nem kérdezem tőle, hogy magyar vagy román. Számtalan egyszerű, szegény román embert felvettem már. Ők pedig elmondták, hogy ott élnek, mert az őseik is ott éltek, kutya bajuk a másikkal, a magyarokkal, akik szintúgy ott élnek nagyon régen. Eszükbe nem jut gyűlölködni, a gyűlölet mindig felülről jön.

hvg.hu: A Grand Hotelben összegyűlt alakok egyike Troppauer Hümér, a bunyós költő, akinek a dal szerint az ars poeticája: „Néhány verset felolvasok, ha jót akartok, tapsoljatok, vagy mindenkit felpofozok! Most mit csináljak? Költő vagyok.” Felpofoz, ha azt mondom, ebben kicsit önt fedeztem fel?

Hobo: Én úgy gondolom, nem árt az önirónia. És igen, volt több olyan József Attila-estem, ahol komoly atrocitásokra került sor. Ha egy ilyenen valaki folyamatosan belevakuzik az arcomba, és hiába mondom neki, hogy ha engem nem is, de legalább József Attilát vagy a színházat tisztelje meg azzal, hogy ezt abbahagyja, és ő nem hagyja abba, akkor a dolog eldurvul. És ilyenkor mondok olyanokat, amiket akár Troppauer Hümér is mondhatna. Ha engem provokálnak, nem szoktam általában megijedni, hanem visszalövök.

hvg.hu: Az albumon szó van Deák Bill Gyuláról, Radics Béláról, bizonyos Rolling Stones lemezekről, Leninről, Brezsnyevről. Hogy kerülnek a rejtői figurák közé ilyen valós alakok?

Hobo: Kedvencem ezek közül Lonya. Kérem szépen, van egy olyan „tudomány”, hogy hobológia. Na, ebbe eddig csak Lenin került be, de most már benne van Lonya, azaz Brezsnyev is. Őt főleg a szemöldöke miatt szerettem meg. Az Aréna-koncerten a hatalmas kivetítőn fel is tűnt, ahogy alsógatyában a szocsi strandon egy falitelefonon telefonál. Azt is megcsodálhatta a tizenvalahány ezer ember, amint úszni tanul egy medencében, Kamaz-autóbelsővel, világoskék úszósapkában, mellette öltönyben a gorillái. Csodálatos. És milyen szexőrült volt Brezsnyev: csókolózott Honeckerrel is, Kádárral is.

Fazekas István

hvg.hu: Senki Alfonz pedig kitalálja, hogy pártot kell alakítani, meg kell szerezni a hatalmat, mert mint mondja: „itt a jó alkalom, na mi jobb a szexnél: csakis a hatalom!”. Ő egyébként szerényen a miniszterelnökséget választja a kormányban. Senki Alfonz, mint miniszterelnök. Nem gondolja, hogy ezt ízlés szerint mindenki be fogja helyettesíteni valós személyekkel?

Hobo: „Legnagyobb erény a szerénység, hát, enyém a miniszterelnökség” – mondja egész pontosan Senki Alfonz. Ennek az első fele A tanú című filmből van, Bástya elvtárs mondja, a második sor úgy lett volna, hogy enyém a köztársasági elnökség – de így nem lehetett felénekelni, mert szótagszámra nem stimmelt. Pedig az sokkal jobban passzolt volna a sztoriba. A magyar nyelv megszelidíthetetlensége miatt lett Senki Alfonz miniszterelnök. Hogy majd mindenki beazonosít erről valakit? Hát, mit csináljak? Költő vagyok. Onnantól, hogy megírok egy dalt, és kiadjuk, már éli a saját életét. Már elmeséltem egyszer, hogy az „Oly sokáig voltam lenn, hogy nem is tudjuk milyen fenn” – szövegemet éppúgy hallottam már aluljáróban koldusoktól, mint Orbán Viktortól, aki egy ünnepi beszédben idézte ezt. Csak remélhetem, hogy a lemez nem erről fog szólni.

hvg.hu: Hanem?

Hobo: A szórakoztatásról. Abban bízok, hogy meg tudom nevettetni az embereket. Nagyon szükség lenne ebben a gyűlölködő világban, hogy nevessünk egy jót, nem?