„Nem lehet szavakkal kifejezni, amit most érzünk” – írta csütörtök este a budapesti Átrium színház abban a posztban, amelyben közölték: két hét múlva kénytelenek bezárni, és végleg leereszteni a függönyt. Megmentheti-e a színházat a közönség, van-e politikai szándék a háttérben, és miért jutott ide az Átrium? Erről kérdeztük a színház produkciós menedzserét.
Amióta botrány kerekedett abból, hogy mellszobrot készített Kósa Lajosról, Gerhes Gábor nemigen hisz az aktuálpolitikai művészetben, kérészéletűnek gondolja. A Kiscelli Múzeumban látható Atlas című óriási installációja a közösségi médiában terjesztett elképesztő eszmékkel is játszik, komolyan is veszi azokat, meg nem is. HVG-portré.
A NER-ben a szekértáborok megosztottsága erősödik, de még mindig a baloldali műhelyek adják a művészek számára a reputációt – erősíti meg Kristóf Luca szociológus két évtizedet felölelő kutatása.
Ki kell állnunk azokért az alkotókért, akik körül egyre jobban fogy a levegő, ahogy ki kell állnunk a magyar kultúra által megtestesített egyetemes értékekért is, írja a Momentum politikusa.
Egyelőre nem látni, milyen tervei lennének az ellenzéknek a kultúrával, de már vannak emberek, akiket kinéztek az irányítására – írja a HVG hetilap.
Rémisztő, hogy az autonómiát feltétlenül megkívánó művészet után az oktatásra is megint rátelepszik a politika - nyilatkozta a HVG-nek a 81 éves Kossuth-díjas festőművész. Elmondta azt is, miért hagyta ott annak idején az Iparművészeti Főiskolát, és miért lépett ki a Magyar Művészeti Akadémiából. Portréinterjú Bak Imrével.
Volt hova visszanyúlniuk a Szerb Antal „nemzetietlen” irodalomtörténetétől a romlatlan ifjúságot kivont karddal óvó újhazafiaknak. De manapság is ismerős lehet, ahogy az 1934-es első kiadása után nyolc évvel agresszív antiszemita támadássorozat indult a sajtóban a tragikus sorsú író azóta klasszikussá érett műve ellen.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem szétdarabolását is elhozhatja az intézmény kormány által tervbe vett átszervezése. A képzés irányítása – ha nem is rögtön – így is, úgy is Vidnyánszky Attiláék kezébe kerül.
Ha nem is egészében lakott jól, de nagy adagokat sikerült bekebeleznie a magyar kulturális szférából. A Nemzeti Együttműködés Rendszere fennállásának tizedik évfordulóján számvetést készítettünk arról, hogy a színház, filmművészet, képzőművészet, irodalom területén milyen szimbolikus területfoglalásokat hajtott végre a Fidesz-kormány, és hol próbálkozott sikertelenül.
Ebben a szövegben nemzetközi példák segítségével megpróbálom röviden felvázolni az autonóm művészet és a művészeti mező kialakulásának történetét, illetve árnyalni ezeknek a piachoz és a különböző hatalmi mezőkhöz fűződő ambivalens viszonyát. A szöveg második részében a magyarországi művészeti rendszer néhány főbb jellemzőjének ismertetése után javaslatot szeretnék tenni egy szolidaritáselvű kortárs művészeti szervezet létrehozatalára, ami ugyan távolról sem jelentene megoldást a művészeti rendszerbe kódolt összes problémára, de talán fontos lépés lehet a nagyobb mértékű szolidaritás irányába.
Hatalomról, kultúráról beszélt a CEU egyetemi tanára egy interjúban.
A kultúrpolitika a Rákosi-korszakéra hajaz, de egy jelentős tényező elválasztja attól.
Míg az Orbán-kormány a maga részéről újraalkotja a pártállami kultúrpolitikát meghatározó TTT-t, addig Karácsony Gergelynek is van három lehetősége. Budapest főpolgármestere komoly kellemetlenséget is tudna okozni a fideszes vezetésnek, ha nem érdekelné ennek anyagi vagy erkölcsi ára. A színházak sorsáról megindult a magyar politika következő szkander meccse.
Kevesen, talán tucatnyian tudják fenntartani magukat kizárólag szépirodalmi művek írásából Magyarországon. Akit nem ismernek külföldön, és nincs népes hazai olvasótábora, kulizhat – hacsak a politika fel nem karolja, és nem ad neki több százezres ösztöndíjat havonta. Nyakunkon az Ünnepi Könyvhét, az írók ünnepelhetnének, ha lenne mit.
A jövőben nyugodtan politizáljon, "álljon bele az európai és magyar értékek védelmébe" a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet nemzeti jelentőségű irodalmi erőközponttá kell fejleszteni – ezt irányozza elő a hvg.hu birtokába került kormányzati előterjesztés. Az Emmi titkos javaslata ösztöndíjat és képzést biztosítana a "magyar érdekeket szem előtt tartó" újságíróknak, a pezsgőbb kulturális élet érdekében előírná a támogatott szerzők kötelező fellépését, és szakítana az "író ír írónak” elitista gyakorlatával. Milliárdokat szánnak arra, hogy az irodalmi múzeum "a magyar mátrix kiemelt és vonzó erőterévé" váljon, az ingatlana pedig az írószövetségek és a kultúra centrális székhelyévé.
Fekete Péter kulturális államtitkár szakképzett bűvészként saját magát tünteti el. Ebben sokat segít neki főnöke, Kásler Miklós miniszter.
Szakács Árpád a huszadik résznél jár a Kinek a kulturális diktatúrája? c. sorozatában. Most egyfajta összegzést is ad arról, hogy a NER nyolc évének kultúrpolitikája balliberális.
A nemzetközi művészeti életben magasan jegyzett Okwui Enwezor önként távozott, de elhatározásában a bajor kultúrpolitikában is érzékelhető irányváltás döntő szerepet játszott.
A kulturális intézetek igazgatói zavarban vannak. Ha tudnák, mit akar Kásler Miklós az ő területükön, tudnának alkalmazkodni, vagy magyaros vircsafttal akadályozni céljait. Így azonban csak várnak, hátha kiderül valami a humántárca vezetésétől. Egy biztos: az államtitkár nem nyújt segítséget senkinek. Ilyen súlytalan ember nem volt az elmúlt 8 évben a kulturális ügyek élén.
A világ vezető gazdasági lapja hosszan ír arról, amit az illiberális demokráciában itthon csak kultúrharcnak hívnak. Alföldi Róbert színész-rendező az öncenzúráról nyilatkozott.
