#mozi

Minden férfi álma volt, kicsinálta az FBI

Benedict Andrews Jean Seberg minden rezdülése című filmje csábítóan rekonstruálja a zaklatott hatvanas-hetvenes évek fordulójának hangulatát, Kristen Stewart pedig illúziót keltően játssza a címszereplőt.


Belegondolt már abba, mennyit tudhatnak a szomszédai?

Daniel Brühl első önálló rendezése, a magyarul kicsit vésztjósló címet viselő Saját lifttel a pokolba (angolul Next Door, németül Nebenan) pontosan ezzel a gondolattal játszik el: tetszik vagy sem, az ablak nyitva van, sőt, át is látnak a körülöttünk élők, a rendelt csomagjaink pedig néha eggyel arrébb érkeznek meg, kíváncsi szemek és fülek pedig mindig vannak, és lesznek is.








Diana hercegnő üldözési mániája még sosem volt ilyen horrorisztikus

Pablo Larraín rendezőt nem érdekli, mit jelent a brit monarchia, ahogy az sem, mivel jár az uralkodói szolgálat vagy mi kell az alattvalóknak. Az érdekli, mi kell, ki kell a királyi családnak, de főleg, hogy mit érez az a valaki, aki ezeknek a kívánságoknak alkatilag nem tud eleget tenni. A Spencer képzelt, de brutálisan mély merülés Diana hercegnő pszichéjébe, ahol csak a szorongás és a hányás állandó, a kastély pedig börtön, de a kapaszkodókhoz vezető út talán épp a szomszéd utcában fut. Tíz éve talán elképzelhetetlennek tűnt ez a mondat, de Kristen Stewartnak Oscar-jelölést kellene kapnia. Kritika.



Érettségi tétel lesz a Toxikoma

Eddig több mint 100 ezren látták Herendi Gábor filmjét, amely a producer állítása szerint számos fiatal függőt késztetett arra, hogy elvonóra vonuljon. Egy vidéki középiskolában pedig jövőre érettségi tétel lesz irodalomból Szabó Győző drogvallomása.



Vingardium leviosa! – 20 éves az első Harry Potter-film

Éppen húsz évvel ezelőtt debütált a vásznon kedvenc varázslónk első története, a Harry Potter és a Bölcsek köve. A könyvek és a filmsorozat egy egész generáció életét határozták meg, köztük a miénket, a Potter-imádó milleniálokét is. Együtt felnőni a szereplőkkel a Griffendélben maradandó élmény volt, még akkor is, ha időnként irigykedtünk, mert a mi általános iskoláinkban nem voltak olyan szeszélyesek a lépcsők, és bájitaltan helyett nekünk csak a sima szorzótábla jutott. A Harry Potter-filmeket várni évről-évre, majd beülni rájuk egy nagy adag popcornnal, számunkra életérzéssé vált.