Maria Schrader szellemes és abszolút humán megközelítésű filmjében, az Oscar-jelölt Én vagyok a te emberedben nem érvényes a robotika három törvénye, miként a konvencionális ember kontra gép filmek dramaturgiája sem.
Az anyaság árnyoldaláról, a gyerekvállalással a nőktől elvárt önfeláldozás elvetéséről szóló Elena Ferrante-regényből Az elveszett lány címmel készült film.
Az örökbeadás a befogadó szülők keresésének hol felemelő, hol kiábrándító története, részben társadalmi dráma az elvárásokkal nehezített, kezelhetetlen dilemmáról, a sehova sem tartozásról.
Saját családi tragédiája adta az ötletet az Oscar-díjas Deák Kristófnak első nagyjátékfilmjéhez. Az unokában idős emberek nem hagyják annyiban, hogy fondorlatos módon kicsalják tőlük a pénzüket, és akcióba lépnek.
2021 úgy vonul be a magyar film történetébe, mint az év, amikor egy aktuálpolitikai propagandafilm lett a legnézettebb magyar film, főszerepben személyesen a patás ördöggel, Dobrev Klárával. Gyászosnak tűnik a helyzet – de tényleg az volt ez az év? Remekül teljesítő film a lovakról, elhasalt bulvárprodukció és a kutya által se nézett, zseniális művészfilmek: ilyen volt a magyar film 2021-ben.
A francia elnök jelentősen meg akarja nehezíteni azok életét, akik nem hajlandók felvenni a koronavírus elleni vakcinát, erre pedig minden lehetősége is adott egy friss törvényjavaslat miatt.
Több mint húsz évvel a Mátrix berobbanása után elkészült a trilógia negyedik része, amely megmutatja, mennyire abszurd egy hollywoodi akciófilm köré mitológiát építeni.
Az országban csökken a fertőzöttek száma, de az omikron miatt szigorításokat vezettek be.
Még a legoptimistább várakozásokat is felülmúlta a Pókember: Nincs hazaút sikere. Itthon is megdöbbentően magas számokat hozott a film.
A szalonokból pillanatnyilag kitiltott mester 49. filmje, a Rifkin fesztiválja egy filmmániás férfiról szól, melyben a címszereplő nyilvánvalóan a rendező alteregója.
Mikor kiderült, hogy Steven Spielberg az eredeti musicalhez és az abból készült filmhez szinte minden tekintetben hű West Side Storyt csinált, az első gondolatom az volt, hogy ennek így mi értelme? Elég lett volna restaurálni, digitalizálni, kicsit kipofozni a régit. Erre kiderül, hogy a filmmágus pontosan ott és olyan mértékben nyúl hozzá a megkopott filmklasszikushoz, ahol és amennyire azt kell. Megfiatalította a vásznon az Upper West Side Rómeó és Júliáját.
Benedict Andrews Jean Seberg minden rezdülése című filmje csábítóan rekonstruálja a zaklatott hatvanas-hetvenes évek fordulójának hangulatát, Kristen Stewart pedig illúziót keltően játssza a címszereplőt.
Daniel Brühl első önálló rendezése, a magyarul kicsit vésztjósló címet viselő Saját lifttel a pokolba (angolul Next Door, németül Nebenan) pontosan ezzel a gondolattal játszik el: tetszik vagy sem, az ablak nyitva van, sőt, át is látnak a körülöttünk élők, a rendelt csomagjaink pedig néha eggyel arrébb érkeznek meg, kíváncsi szemek és fülek pedig mindig vannak, és lesznek is.
Nem örülnek annak, ahogy a film ábrázolja a családtagokat.
Kristen Stewart alakításában megelevenedik Diana egyre súlyosabb evészavara, depressziója, magánya, tévképzetei Pablo Larraín Spencer című filmjében.
A szocialista EP-képviselőnek a brüsszeli mozi azt írta, egy nem hivatalos gmailes címről leveleztek velük, a film címét is csak pár nappal a premier előtt tudták meg, pedig távolságot tartanának „a szélsőséges politikától”.
Daniel Brühl, a Good bye, Leninből ismert színész Saját lifttel a pokolba címmel filmet rendezett, amelyben a főszerepet is magára osztotta.
Az arisztokraták ezúttal a francia riviérán ármánykodnak.
Mikkelsen legutóbb az Oscar-díjas Még egy kört mindenkinek végén diadalmasan visszatáncolta magát az életbe, ezt teszi ezúttal is egy még kótyagosabb filmben, Az igazság bajnokaiban.
Pablo Larraín rendezőt nem érdekli, mit jelent a brit monarchia, ahogy az sem, mivel jár az uralkodói szolgálat vagy mi kell az alattvalóknak. Az érdekli, mi kell, ki kell a királyi családnak, de főleg, hogy mit érez az a valaki, aki ezeknek a kívánságoknak alkatilag nem tud eleget tenni. A Spencer képzelt, de brutálisan mély merülés Diana hercegnő pszichéjébe, ahol csak a szorongás és a hányás állandó, a kastély pedig börtön, de a kapaszkodókhoz vezető út talán épp a szomszéd utcában fut. Tíz éve talán elképzelhetetlennek tűnt ez a mondat, de Kristen Stewartnak Oscar-jelölést kellene kapnia. Kritika.
