A gázláng-effektust (gaslighting) választotta az év szavának idén a Merriam-Webster szótár. Az év szavát az online felületén végzett keresések alapján választja ki, miután kizárta a versenyből a minden évben gyakran keresett, örökzöld szavakat.
Amikor bekerült a színészek közé, azt érezte, lábujjhegyen kell járnia az angyalok között, mert neki patája van, ami kopog: Mucsi Zoltánnal soha nem éreztettek ilyesmit a kollégái, mégis magára vette ezt a terhet. Már nem hisz abban, hogy a színházzal meg lehet változtatni a világot, de ettől még lehet hatása a közönségre.
Valójában szinte képtelenség egymáshoz hasonlítani a különböző szexpartnereket, hiszen minden helyzet és személy másmilyen. De vajon hogyan működünk mi magunk a különböző partnerekkel, különböző szituációkban?
A kutatók szerint a macskák hunyorogva, lassan pislogva „mosolyognak”. Ha az ember is ezt teszi, fel tudja velük venni a kapcsolatot.
Az emberek 20 százaléka tartozik a szuperérzékenyek közé, aminek köszönhetően bizonyos képességeik valóban átlagon felüliek, ám ingergazdag környezetünk komoly próbatétel elé is állítja őket és a munkaadóikat is.
Szülőként minden korábbinál jobban oda kell figyelnünk az öngondoskodásra, hiszen önmagunk elhanyagolásának következményeit a családunk is elszenvedi. A mentális és fizikai egészségünket szolgáló életmódot nehéz kialakítani, de nem lehetetlen.
Kérdések, elvárások, kinyilatkoztatások, amelyekkel a gyerektelenek és gyerekmentesek gyakran találkoznak. De vajon miből fakad, és hogyan viszonyuljunk a kérdezgetéshez?
Katonadolog című cikksorozatunk novemberben a férfi mentális egészség égető – és égetően fontos – kérdéseit boncolgatja. Az első részben Balázs Judit gyermek-, serdülő-és felnőttpszichiáter szakorvossal beszélgettünk arról, milyen mítoszok veszik körül a férfi depressziót, miért végeznek magukkal jóval nagyobb arányban a férfiak, és arról, miért kellene megértenie a társadalomnak, hogy „ha a lelkünk fáj, azt pont ugyanúgy kell kezelni, mint amikor a fogunk fáj”.
Nehézséget okoz a gyászfeldolgozásban az, hogy nincsen kialakult kultúránk a gyászról, és hiányoznak azok a mintáink, amiket a korábbi generációk még a családjukban elsajátítottak. Az önsegítő gyászfeldolgozó csoportokban a sorstársközösség összeköti a csoport résztvevőit, emellett saját megoldási eszköztárukat is bővíthetik. Nagy Zsolt közgazdászt, mentálhigiénés szakembert, gyászcsoport vezetőt és képzésben lévő családi tanácsadót kérdeztük a veszteségekről és arról, hogy miként is segíthetnek a gyászfeldolgozásban az önsegítő csoportok.
Az, hogy jól vagyunk, az utóbbi években szinte egyáltalán nem hangzik el. Pedig jóllétünk nem a körülményektől függ – az alábbi történetek ezt mutatják.
Normális vagy című legújabb könyvében Máté Gábor orvos talán még a szkeptikusokat is meggyőzi arról, hogy nem hiábavaló időtöltés elemezni a múltat, feltárni a mozgatórugókat, megérteni és elfogadni régvolt érzelmeket. Mindez megváltoztathatja ugyanis a jelenünket.
Amire nem emlékszünk, az nem is fáj – ennek a tévhitnek a lerombolására vállalkozik a neves pszichoanalitikus, Galit Atlas az Érzelmi örökség című könyvében. A generációkon át romboló traumákat már jó ideje vizsgálja a tudomány, a szerző most arra biztatja az olvasóit, hogy ők maguk is vizsgálják meg a múlt sérelmeit, sok esetben ugyanis az érzelmi örökség kibontása a záloga annak, hogy aktív cselekvőként alakítsák a sorsukat. Nemcsak magukért, hanem a következő generációkért is.
Az egyéni terápia létjogosultsága mellett a csoportos forma ugyanolyan hatékony, néha még előnyösebb is.
Magyar kutatók bevonásával sikerült pontot tenni arra az évtizedek óta fennálló kérdésre, hogy a hamis mosolygás boldogabbá teszi-e az embert.
Hogy miképp lát minket a partnerünk, vagy miképpen látjuk mi őt, csak kismértékben függ attól, milyenek is vagyunk mi ketten. Sokkal inkább befolyásolja az, hogy milyen a kötődési stílusunk.
