Ha gyermekünk falcolja magát
Mit tegyen a szülő, ha észreveszi, hogy serdülő gyermeke szándékosan sebet ejt önmagán? Mi az, ami segít, és mi az, ami nem?
Mit tegyen a szülő, ha észreveszi, hogy serdülő gyermeke szándékosan sebet ejt önmagán? Mi az, ami segít, és mi az, ami nem?
A nézeteltérések az élet velejárói, a konfliktusok kezelése pedig egy tanulási folyamat. Szülőként az a dolgunk, hogy segítsünk a gyermeknek békés megoldást találni a testvérével, unokatestvérével vagy barátaival való összetűzések esetén.
Értékes kapcsolataink kialakítása nagyban függ énképünktől, ugyanakkor stabil viszonyaink megerősítik a pozitív önértékelést.
Nagyon nagy probléma a fiataloknál a „rohamivás”, vagyis a gyors lerészegedés, amikor gyors egymásutánban legalább öt pohár alkoholos italt elfogyasztanak. Az unalomból drogozást felváltotta a kütyüzés, de ettől még a nagyvárosokban a 16 évesek harmada kipróbál valamilyen illegális szert, mindezt úgy, hogy már nem érzik problémának a füvezést. Erős versenyben van a „nagyi patikája” is.
Hogy hosszú távon is megmaradjon a motiváció, nem elég a jó fizetés – az elismerés ugyanolyan fontos.
Miután elkezdtünk találkozgatni szívünk választottjával, érdemes figyelnünk a másik reakcióira, nehogy túl későn ébredjünk fel: rossz lóra tettünk.
Legyen szó munkahelyi, alkotói, akár szabadidős célról, nem mindegy, hogyan állunk hozzá.
A gyermek folyamatos kíváncsiságát, miértjeit nem lehet kielégíteni természettudományos ismeretekkel. A mesék adnak lehetőséget arra, hogy otthonosan érezhesse magát a számára rejtélyekkel teli világban.
Problémák vannak egy kollégával? Feldühítette a főnöke?
Az alábbi kérdések segítenek eldönteni. Gondoljuk végig szülőként a saját motivációnkat a lehető legőszintébben!
A placebojelenség megértése segíthet, hogy más, nem tudatos hatásokat is jobban feltérképezhessünk - mutat rá Rory Sutherland, az Ogilvy legendás reklámszakembere. Részlet az Alkímia című könyvből.
Már egy hét hónapos kisbaba is érzékeli a szimmetriát – állítja egy nemzetközi kutatócsoport.
Amikor álmodunk, sokszor zagyvaságnak tűnnek a néhol abszurd, máskor ijesztő jelenetek. Ha azonban a magunk számára megfejtjük, bölcsességet és segítséget nyújtanak a történetek.
Ugye milyen mogorva ember volt a nagypapa? Szerintem kifejezetten kedves volt és vicces. Ó, a nagypapa mindig nagyon ideges volt… Én így emlékszem, te úgy emlékszel, ezeknek látszólag közük sincs egymáshoz, pedig ugyanarról az emberről, helyszínről, eseményről beszélünk. De mi az igazság? Van egyáltalán olyan?
Ahogy telik az idő, a traumatikus élmény átdolgozódik. A gyerek minden fejlődési szakaszban más-más oldalról vizsgálja meg az abúzust, és mást ért meg belőle - mutat rá Galit Atlas pszichoanalitikus egy saját emléke kapcsán. Részlet az Érzelmi örökség című könyvből.
Egy párkapcsolatot folyamatosan ápolni kell.
Kevesebb szemét, több szervátültetés – sok mindent el lehet érni a megfelelő alapbeállításokkal.
A művészetpszichológia több mint egy évszázada foglalkozik az alkotó–alkotás–befogadó hármassal. De mi történik, ha az alkotó és befogadó ugyanaz a személy? Ráadásul nem is művész, hanem valaki, aki terápiás céllal veti papírra az érzéseit, gondolatait?
Ha sokat hallottuk már, hogy mekkora áldozatok vagyunk az életben, akkor úgy érezzük egy új helyzetben is, hogy hűnek kell lennünk ahhoz, amit már oly sokan tudnak rólunk. Ugyanez fordítva is működik. A jó történetek köteleznek a jóra, és egyre jobbá tesznek bennünket.