Ősidők óta izgat minket, miképpen élnek más emberek: szeretünk betekinteni a mindennapjaikba, pletykálkodni, sőt ítélkezni felettük. Mi ennek a lélektani háttere? És mi a különbség a hasznos és az ártalmas kíváncsiskodás között?
Általában negatív kontextusban merül fel a kérdés, hogy miért foglalkozunk mások életével, azonban ha belegondolunk, teljességgel elkerülhetetlen, hogy ne foglalkozzunk velük. Nehezen tudnánk beilleszkedni, alkalmazkodni egy-egy új szituációhoz, közösséghez, ha annak tagjait, életmódját nem figyelnénk meg.
Kifejezetten hasznunkra válhat, ha mások példája nyomán elkerülünk bizonyos veszélyhelyzeteket, illetve magunkévá teszünk egy-egy módszert, megoldási lehetőséget. Túlélésünk záloga lehet tehát, ha merítünk egymás sorsából, a döntő kérdés inkább az, hogy ezt milyen mértékben és céllal tesszük.
Ismert jelenség, hogy a kis települések lakói intenzíven és gyakran fordítanak figyelmet egymásra. Jellemző, hogy ismerik a szomszédaikat, belelátnak egymás hétköznapjaiba. Ez előnyökkel jár, hiszen jobban támaszkodhatnak egymásra, mint egy nagyvárosban, ahol esetleg azt sem tudja valaki, hogy ki lakik a mellette lévő lakásban.
Szappanoperák és pletykalapok
Az azonban már zavaró lehet, ha a körülöttünk élők olyan életeseményeinknek is tanúi, amiket nem áll szándékunkban velük megosztani, és amelyekről aztán óhatatlanul véleményt is formálnak. Elindulhat a pletyka, kedvezőtlenebb esetben a rosszindulatú kibeszélés. A pletyka nem véletlenül született meg: hozadéka, hogy jobban kiismerjük a környezetünket, a közösségünket, ami segít az eligazodásban – például, hogy kiben bízhatunk meg, kit, milyen probléma kapcsán kereshetünk meg.
A rosszindulat azonban már általában valamilyen rejtett, „extra” nyereséggel is együtt jár, ami miatt hosszabb távon is megéri az illetőnek. Erre példa, hogy aki rendszeresen beleártja magát mások életébe, elérheti, hogy a társasága számára mindig új és izgalmas történettel szolgáljon, amivel esetleg saját életének szürkeségét takarja el – akár saját maga elől is. Mennyivel színesebbnek tűnhet egy nap, ha van oka arra, hogy valaki miatt aggodalmaskodjon, felháborodjon, örüljön vagy szomorkodjon, különösen akkor, ha egyébként eseménytelenül telnek a napjai.
Nem véletlen az sem, hogy a szappanoperák évtizedek óta nagy sikerrel futnak, különösen a nyugdíjas korosztályban, mert a bevonódás egyfajta családi élményt, valahova tartozást, vágyott érzelmi megéléseket hozhat azáltal, hogy a néző virtuálisan egy család életének szerves részévé válik.
A pletykalapok túlmennek azonban a derűs szórakozás határain, hiszen élő emberekről sokszor hamis információkat közölnek, vagy olyan dolgokat teregetnek ki, amelyekkel az érintetteket kedvezőtlen színben tüntetik fel. A pletykalapok tartalmi színvonala mutatja, hogy mi az, amivel fel lehet ébreszteni az emberek figyelmét. Az érdeklődés persze irányulhat örömhírekre is, de a kellemetlen történetek népszerűbbnek bizonyulnak. Válások, szakítások, lebukások, függőségek, balesetek, halálesetek – ezek kiemelt témák, már csak azért is, mert a veszélyekre jobban ki vagyunk élezve.
Olvassa tovább Almási Kitti pszichológus cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelyben emberi kapcsolatainkkal foglalkozunk.
Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.
A politikát uraló arrogancia és a lebutított beszédmód erős apátiát okozott a társadalomban, de most ez változóban van – mondja Radnóti Sándor művészetfilozófus, aki szerint a kultúrát ízlésterrorral sem tudják megingatni. HVG-portré.
A Tisza Párt elnöke arra kérte a magyar rendőröket, hogy a szombati Pride-on a magyar embereket védjék meg.
Érthetetlennek tűnhet, hogy a szexuális kisebbségek negatív megkülönböztetése zajlik ma Magyarországon, miközben a magyarok nem keveset tettek hozzá a homoszexualitás kultúrtörténetéhez.
Az Európai Bizottság a szervezés egyes elemei miatt eljárást indíthat.
Nehéz-Posony Kata, a HVG ügyvédje minden kérdésre válaszol.
A jelentős indulótőkével is megtámogatott alapítvány már dátumot sem mond, mikorra várható a régóta ígért beruházás.
