#publicisztika

Demény Péter: Velünk élt, és mégis máshol – Kovács András Ferenc emlékére

“Akkor fedeztük fel, hogy az irodalom lehet játékos is, szabad, tréfálkozó.” Erdélyi író-újságíró szerzőnk a néhány napja elhunyt költő-műfordító-esszéíró-szerkesztő-dramaturgra emlékezik. Kovács András Ferenc gyászszertartását az írás megjelenésével egyidőben tartják a marosvásárhelyi református temető ravatalozójában.



Tompa Andrea: Nem vagy egyedül

"Határon innen és túl tizenötmillió sértődött és panaszkodó vagyunk, akik sem meghallgatni nem tudnak, sem elhallgatni. (...) Azt választom, aki szól hozzám, akihez szólni tudok, aki mellett nem vagyok egyedül." Tompa Andrea író egy olyan élményt oszt meg, amely "már-már a cselekvőképesség katarzisát" adta meg neki.


Noam Shuster-Eliassi: Ami fényt hozhat

Az erőszak most is csak erőszakot fog szülni, a Hamásszal való leszámolás nem terv. Nem flower-power romantikára van szükség, hanem arra, hogy felnőjön a társadalom, és megértse, csak az alkuk révén elért megállapodások jelentenek biztosítékot, írja szerzőnk, aki izraeli stand-upos, humorista.




Para-Kovács Imre: A kávé mint hungarikum

A Nemzeti Együttműködés Rendszere össze fog roppanni – hamarosan, ez a hamarosan azonban lehet kínosan hosszú idő –, mert már a koherens hazudozásra sem figyelnek, délelőtt más a sziklaszilárd kinyilatkoztatás, mint délután, írja szerzőnk, aki Orbán Viktor brüsszeli kávézásától rugaszkodott el és jutott el a következtetések levonásáig. Vélemény.



Ungár Péter: Budapest egy város, vannak közügyei

"Vitézy Dávid kétségtelenül egy kiváló szakember. Ráadásul gondolatai vannak Budapestről. Ezek a gondolatok jelentős részt egybevágnak azzal, amit az LMP gondol a városról." Az LMP társelnökének válasza Tóta W. Árpád Budapest ostroma című véleménycikkére.




Révész Sándor: Ne legyünk büszkék Karikó Katalinra!

De nemcsak az a kérdés, hogy legyen-e büszke az ország, a nemzet ebben a konkrét esetben, hanem az, hogy legyen-e bárkire, bármikor, bármely ország és nemzet egyáltalán. Nos, ne legyen! Vélemény. (A cikk október közepén, a Nobel-díj odaítélése után született. A díjat vasárnap adják át, ennek apropóján közöljük újra.)




Kapronczay Stefánia: Egyedül hangoskodni kevés, együtt sokkal messzebbre hallatszik a civilek hangja

A TASZ stratégiai igazgatója új sorozatában hat ember történetén keresztül mutatja meg, hogy igenis vannak eszközeink jogaink megvédésére, szabadságunk kiharcolására. A harmadik, Tünde története arról szól, hogy együttműködéssel, meglepő szövetségkötéssel és a polgárok számára nyitva álló jogi eszközök használatával igenis lehet tenni egy mindenkinek fontos, az ivóvizet érintő probléma megoldásáért.


Jeszenszky Géza: Kissinger, a történelemformáló reálpolitikus

Henry Kissinger világtörténelmi érdeme az enyhülés megkezdésében játszott központi szerepe, emellett eltörpülnek az egyes lépéseivel szemben joggal felhozható kritikák. A fundamentalizmussal és a terroristákkal már utódainak kell megbirkózniuk, írja szerzőnk, Magyarország egykori külügyminisztere.



Révész Sándor: Donáth Anna hazug igazságdemagógiájáról

Szerzőnk a Momentum politikusának, Donáth Annának a DK-ról és Gyurcsány Ferencről tett állításairól írt véleménycikket. "Nem az a kérdés, hogy ki hazudik, mert mindenki. Az a kérdés, hogy a rendszerszerű, hálózattá összeszövődő, a társadalmat megvakító, monopóliumra jutó hazugságot ki képviseli, a hazugságlényegű birodalmat ki építette ki Magyarországon" – írja.



Horn Gábor: A gyűlöletbe fojtott ország

"A jó érzésre érzékeny ellenzéki pártok miért nem azt kérik számon a névleg családbarát kormányon, hogy családellenes intézkedéseket hoz?". Szerzőnk véleménycikke a vendégmunkástörvényről, mely körül, úgy látja, gyűlöletlicit alakult ki.