“Akkor fedeztük fel, hogy az irodalom lehet játékos is, szabad, tréfálkozó.” Erdélyi író-újságíró szerzőnk a néhány napja elhunyt költő-műfordító-esszéíró-szerkesztő-dramaturgra emlékezik. Kovács András Ferenc gyászszertartását az írás megjelenésével egyidőben tartják a marosvásárhelyi református temető ravatalozójában.
Azon tűnődöm, mi lett volna, ha a romániai magyarság komolyan veszi azt az ajánlatot, amely Kovács András Ferenc költészetében testesült meg. Mint sokan tudják, a december 30-án elhunyt költő nagyon népszerű volt, egyfajta celeb, akit, ahogy mondani szokás, mindenki szeretett. Ez a népszerűség nagyjából a kétezres évek közepéig lankadatlanul követte őt, azután szétszóródott, de még így is ő volt az, akit leginkább emlegettek, ha a kortárs romániai magyar irodalomról beszélgettek.
1989 előtt az irodalom arra való volt, hogy „megőrizze identitásunkat”. Egyfajta közösségi feladatot látott el tehát, komolynak, majdnem komornak illett lennie, és jelszavakat sorolnia, rejtett, azaz nagyon is nyilvánvaló szándékkal. „Csiricsári népre nem hagyom a tornyot” – ez a Kányádi-sor egészen egyértelmű volt még az én nemzedékem számára is, ugyanis azt jelentette: aki magyar, az a szülőföldjén marad, amelyet elfoglaltak „ezek”.
Kovács András Ferenc úgy robbant bele ebbe a közmegegyezésbe, mint az ekrazit maga.
Belső feszültségek, rég elvétett politikai ritmus, tévedhetetlensége látszatát veszítő vezető – számos jel szerint mély sebeket ejt a Fideszen, hogy Magyar Péteren nem tud fogást találni. Forrásaink szerint a közvélemény-kutatások miatt nő a feszültség a pártban, de az egység még nem bomlott meg.
Új helyzet van.
Orbán Balázs és az MCC hazugsággal vádolja a HVG-t, pedig saját számaikkal állnak konfliktusban.
Budapest hozzászürkült az országos átlaghoz. A legjobb teljesítményt ugyan a belvárosi iskolák diákjai nyújtották, de átlagban Budapest már nincs az élen.
A több mint másfél millió gyorshajtónak mintegy hatoda nem fizetett.
A MagNet Bank helyi fiókját próbálták meg kirabolni. A rendőrség keresi az elkövetőt.
Még lakat sincs a kapun.
