Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
A cári Oroszország felbomlása és a nyugati szövetségi rendszer, az „antant” győzelme után a korábban többször felosztott Lengyelország visszanyerte államiságát. A versailles-i békeszerződés Lengyelország keleti határát az oroszországi polgárháború miatt nem állapította meg. 1919-ben Oroszország − akkor hivatalosan Szovjet-Oroszország − kommunista vezetőjét, Lenint annyira felbátorították a Vörös Hadsereg polgárháborús győzelmei, hogy már a forradalom exportjára gondolt. A legfontosabb célország a világháborúban vesztes, társadalmi feszültségekkel teli Németország volt.
Az oroszországi forradalom és a várt, illetve tervezett német forradalom összekapcsolásának útjában állt azonban Lengyelország, amely fölött az ellenőrzést a szovjet-orosz állam vissza akarta szerezni. A gyorsan újjáéledő szovjet-orosz hódító törekvések ismeretében a még gyenge, szervezetlen, de lelkes és bátor lengyel haderő az ország határát minél keletebbre kívánta kiterjeszteni. 1920 július elején azután megindult az általános szovjet-orosz támadás, amelyet a lengyelek nem tudtak feltartóztatni. 1920 augusztusában a hatalmas erőfölényben lévő Vörös Hadsereg már Varsót veszélyeztette.
A támadással párhuzamosan az oroszok Európában sikeres propagandakampányt folytattak. Angol, francia, német és csehszlovák munkások Szovjet-Oroszország érdekében léptek sztrájkba, mert elhitték, hogy az új szovjet állam a “nép”, elsősorban a munkások érdekeit képviseli. A nyugati kormányok azonban kiálltak a megtámadott Lengyelország mellett. A hadianyag-szállítmányok az utolsó pillanatban érkeztek, azonban elsősorban nem ennek, hanem a lengyel ellenállás elszántságának volt köszönhető a főváros előterében váratlanul kivívott győzelem. A rosszul vezetett orosz csapatokat a lengyel haderő 1920 októberében Minszkig kergette vissza. A következő évben megkötött rigai békében a szovjet-orosz kormánynak egy Lengyelország számára kedvező, akkor biztonságosnak tűnő határvonalat kellett elfogadnia.
Balázs Zoltán: Ami Oroszországnak fáj, azt nem lehet meggyógyítani
A fenyegetés nem ajánlat. Győzelmet lehet vele aratni, de sikeressé válni nem. Oroszország győzelmekben gazdag, hódolat és taps köszönti. Ám nem tisztelik, ami megalázó érzés. Vélemény.
