Az emberijog-védelem globális rendszere omlik össze épp a szemünk előtt, írja szerzőnk.
„Előre és felfelé nézek, tekintetemet nem veszem le a horizontról, még akkor sem, ha a szűk börtöncella falai eltakarják azt” – mondta néhány hónapja Nargesz Mohammadi, aki most vasárnap vehette volna át Nobel-békedíját, ha nem tartaná börtönben az önkény. Az iráni nőjogi aktivista sínylődését ismerve a szavaiban rejlő elszántság inkább tűnik rögeszmének, mintsem józan kitartásnak. Romló egészséggel épp 16 éves börtönbüntetését tölti. Az 52 éves nő tucatnyi ügyben eddig összesen 31 év börtönbüntetést kapott. Kamasz gyerekeit 8 éve nem látta, és – hacsak nem történik csoda – középkorú, meglett emberek lesznek, mire anyjukkal ismét találkozhatnak.
Az senkit sem lep meg, miért kell egy emberi jogi aktivistának az életét börtönben, halálos veszélyek között leélnie: Iránban „rendszerellenes izgatással” vádolták, nem nézték el neki a kötelező hidzsáb elleni tiltakozást, a halálbüntetés eltörléséért kifejtett aktivizmust, a magánzárkába zárt, fizikailag és pszichikailag megkínzott emberek jogaiért folytatott küzdelmet.
353-ról 529-re nőtt a gyermekotthonokban, nevelőintézetekben regisztrált bűncselekmények száma tavaly az előző évhez képest – derült ki a HVG által kikért adatokból.
A legmagasabb hőmérséklet napközben még 32 és 39 fok között alakul.
Garantált a konfliktus a magyar kormány és az EU féléves elnökségét átvevő Dánia között.
