Az, hogy Orbán Viktor jelenlétét Jacques Delors temetésén és annak összefüggéseit egyáltalán el kell magyarázni, azt mutatja, hogyan gondolkodunk az európai politikáról, és benne Magyarország szerepéről, írja szerzőnk.
Pontos tükre a botrányra éhes, a bonyolultabb összefüggésektől ódzkodó közbeszédnek, hogy Jacques Delors halála mindaddig elsikkadt a hírek között, ameddig Orbán Viktor meg nem jelent a temetésén.
Politikai szempontból természetesen érthető, hogy egyesek ellenérzést fogalmaznak meg jelenléte kapcsán, elemző szemmel azonban azt is tudja az ember, hogy ez porhintés. Azok, akik azt mondják, Delors forog a sírjában, pontosan tudják, hogy a protokoll szerint a magyar miniszterelnököt meg kellett hívni, s azt is, hogy mind az illem, mind a politikai érdek azt kívánja, hogy megjelenjen. Akik politikai ellenszenvüktől hajtva bőszen helyeselnek, hogy micsoda botrány, nem egy, hanem két banánhéjon is elcsúsznak. Egyfelől megfeledkeznek arról, hogy az európai integráció egy folyamat, másfelől Orbán Viktort csak a mából látják. Némiképp sarkosabban fogalmazva, épp olyan keveset tudnak Delors munkásságáról, mint amennyire kevéssé értik Obán Viktor gondolkodásmódját.
Miért állítom ezt? Kezdjük az elején.
Isten kiválasztott népének tartják magukat, talán másfél millióan lehetnek, az egyik legnagyobb diaszpórájuk Dél-Amerikában van, a zsidók a legjobb barátaik és gyanakodva néznek a megjuhászodott dzsihádistákra, akik Szíriát vezetik.
Kedden a szerbekkel küzdünk meg a döntőbe jutásért.
A Tisza szigetek volt koordinátora az Irány a Jövő Párt elnöke.
Egyre inkább úgy érződik, hogy a magyar kormánypárt nem csak az online világban kerül vesztes helyzetbe.
Az USA közéletének legnagyobb sztorija végzetes is lehet az amerikai elnök számára.
Új EUrologus podcast epizód.
A magyar űrhajós edz, hogy visszanyerje a formáját.
Ketrecharcosok Klubja.
