Az, hogy Orbán Viktor jelenlétét Jacques Delors temetésén és annak összefüggéseit egyáltalán el kell magyarázni, azt mutatja, hogyan gondolkodunk az európai politikáról, és benne Magyarország szerepéről, írja szerzőnk.
Pontos tükre a botrányra éhes, a bonyolultabb összefüggésektől ódzkodó közbeszédnek, hogy Jacques Delors halála mindaddig elsikkadt a hírek között, ameddig Orbán Viktor meg nem jelent a temetésén.
Politikai szempontból természetesen érthető, hogy egyesek ellenérzést fogalmaznak meg jelenléte kapcsán, elemző szemmel azonban azt is tudja az ember, hogy ez porhintés. Azok, akik azt mondják, Delors forog a sírjában, pontosan tudják, hogy a protokoll szerint a magyar miniszterelnököt meg kellett hívni, s azt is, hogy mind az illem, mind a politikai érdek azt kívánja, hogy megjelenjen. Akik politikai ellenszenvüktől hajtva bőszen helyeselnek, hogy micsoda botrány, nem egy, hanem két banánhéjon is elcsúsznak. Egyfelől megfeledkeznek arról, hogy az európai integráció egy folyamat, másfelől Orbán Viktort csak a mából látják. Némiképp sarkosabban fogalmazva, épp olyan keveset tudnak Delors munkásságáról, mint amennyire kevéssé értik Obán Viktor gondolkodásmódját.
Miért állítom ezt? Kezdjük az elején.
„A bukásoktól, brutális sérülésektől való félelem folyamatosan bennem van” – meséli Valter Attila országútikerékpár-versenyző a Penge podcast legújabb adásában, ahol arról is beszélget Szilágyi Áronnal és Kenyeres Andrással, hogy milyen gondolatok futnak át az agyán egy esés után, mekkora nyomást jelentett számára a 2021-es berobbanása, és milyen hatással vannak rá a kommentek.
Novák Előd szerint a Fidesz hülyét csinál magából.
Hosszú hallgatás után jelentkezett a kormányközeli közvélemény-kutató.
A műsorvezető kiáll a szombati felvonulók mellett és drukkol, hogy békés legyen a rendezvény.
Nehéz-Posony Kata, a HVG ügyvédje minden kérdésre válaszol.
A jelentős indulótőkével is megtámogatott alapítvány már dátumot sem mond, mikorra várható a régóta ígért beruházás.
