Egy felmérés szerint az MSZP, az Együtt-PM és a DK szavazóinak több mint a fele tartja úgy, hogy egyáltalán nem érte meg a rendszerváltás. A rendszerváltásról pozitív véleményt alkotók aránya az LMP-sek körében volt a legnagyobb, utána a Fidesz és a Jobbik szavazói következnek.
Különös történelmi értékelésbe bocsátkozott tegnap Orbán Viktor.
A rendszerváltás utáni első kormányfő húsz éve ezen a napon hunyt el. Összeállításunkban személyes emlék és távolságtartó összegzés egyaránt helyet kapott. Megszólal egykori barát és ellenfél egyaránt.
Bár méltatói nem győzik hangsúlyozni, mennyit köszönhet a rendszerváltó Magyarország Antall Józsefnek, az is nyilvánvaló, hogy egy hozzá hasonló személyiség ma már nem tudna teret nyerni a hazai politika színpadán. Húsz éve halt meg Antall József, összeállításunkban a maga után hagyott örökséget próbáljuk megragadni.
Nagy hibát követtek el az újságírók a kelet-európai rendszerváltások idején, amikor nem jártak utána, és nem tettek fel kemény kérdéseket azzal kapcsolatban, hogy mi lett a bukott rezsimek embereivel és a leváltott rendszerekben felhalmozott pénzekkel - írja a European Voice csütörtökön megjelent, e heti számában Edward Lucas, a The Economist külpolitikai szerkesztője.
1956: történelem, ami azt jelenti, hogy időszerűtlen – véli Tamás Gáspár Miklós. Szerinte nem lehet zokon venni, hogy 1956 igazi karakteréről mindenki megfeledkezett, és aki rá akar hivatkozni, hamisít, még ha önkéntelenül is.
A pulpitust elfoglaló jobbikosok, szamurájkarddal az épületben hadonászó képviselő, az LMP-seket "lekisanyámozó" fideszes, a középső ujját mutogató szocialista – úgy tűnik, ebben a ciklusban minden korábbinál alpáribbra vették a figurát a parlamenti képviselők. Balhék, botrányok természetesen korábban is voltak. Domány András 19 évig volt parlamenti tudósító, amire ő nem emlékszik, talán meg sem történt. A hvg.hu most az ő segítségével idézi fel a rendszerváltás politikatörténetének néhány emlékezetes esetét.
Antall József államtitkárának véleménye Orbán Viktor által kinevezett főigazgatóról és az ő teóriáiról.
Nekrológ egy érdekes emberről, aki elképesztő paradoxonokat testesített meg. Aki bizonyos értelemben régimódi „kommunista” maradt, akinek nagyobb megtiszteltetés volt a KB-osztályvezetői és miniszterhelyettesi poszt a Magyar Népköztársaságban, mint a miniszterelnöki „beosztás” a Magyar Köztársaságban, de aki semmire se tartotta Grósz Károly szónoklatát a fehérterrorról: az ilyesmit nem fenyegető beszédekkel kell megelőzni, hanem gyors és radikális kompromisszumokkal. A kompromisszumot pedig nem a magyarországi rendszerváltás szerinte „zavaros” és bizonytalan képviselőivel kell megkötni, hanem a Nyugattal.
Egy páratlanul sikeres generáció legsikeresebb tagjaként ötvenévesen már politikai veteránnak számít Orbán Viktor, aki 25 éve aktív politikus. A hosszú pályafutás alatt rengeteg sikert és még több kudarcot élt meg, de eddig túlélt mindent és mindenkit. Szövetségesei és barátai időnként lecserélődtek, ma már csak néhányan vannak mellette az eredeti, szakkollégista csapatból, az új bizalmasok pedig egészen mások. Egyetlen régi bizalmas, Simicska Lajos őrizte meg a befolyását rá, a többiek elfogadták dominanciáját vagy eltűntek mellőle az évek során – más kérdés, hogy a Fidesz egykori legszűkebb vezetésének tagjairól Orbán hátrébb sorolásuk után is szinte kivétel nélkül "gondoskodott".
Az MDF első elnöke, Bíró Zoltán volt az egyetlen pályázó a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgatói posztjára. A jelöltet csütörtökön meghallgatták, döntés a napokban várható.
