„Nem szabad megosztani az eltérő állásponton levőket ilyen fontos és egyetértést igénylő kérdésben.” – ezt a feltűnő kijelentést Németh Zsolt Fidesz-képviselő tette 1991. március 5-én az országgyűlésben. Igaz, akkor egy 22 fős kicsi ellenzéki frakcióban ült, és talán nem is gondolta, hogy két évtized múlva  a tárgyaltnál sokkal fontosabb dolgokat fog eldönteni kizárólag saját (és csatolt) pártja szavazataival, fütyülve az eltérő álláspontokra.

A vita tárgya egyébként a Magyar Köztársaság állami ünnepéről szóló törvényjavaslat volt. Bár akkoriban épp a még liberális Fidesz morgott gyakran, hogy a fontos társadalmi és gazdasági kérdések helyett miért formális ügyekkel tölti az idejét a törvényhozás, azért nyilvánvaló volt, hogy egy rendszerváltozás után ilyesmire is szükség van, meg kell teremteni az új demokratikus jogállam kereteit. Az már korábban rendeződött, hogy március 15-ét, augusztus 20-át és október 23-át tekintik nemzeti ünnepnek, de a nemzetközi szokások, a diplomácia szabályai megkövetelték, hogy ezek közül az egyiket hivatalos állami ünnepnek jelöljék ki. Az MDF, a Kisgazdapárt és a KDNP alkotta kormány javaslata augusztus 20. volt.

Még nem volt papagájkommandó

Mai szemmel hihetetlenül békés hangulatban zajlott a vita, noha az álláspontok élesen eltértek. Ugyanakkor szokatlan, hogy a frakciókon belül is eltérő vélemények voltak, még nem működött olyan szigorú pártfegyelem, mint később. A vezető kormánypárt, az MDF frakcióvezetője, Kónya Imre  egyszerűen így indokolta a javaslatot:
„Azt hisszük, hogy a legfőbb szempont, ami a választást indokolja … , az az, hogy a három ünnep közül melyik fejezi ki legjobban a magyar államiság eszméjét, és úgy érezzük, hogy ezen az alapon, többségünk úgy érzi, augusztus 20-a az az ünnep, ami indokolt, hogy a Magyar Köztársaság állami ünnepe legyen.”

A Fidesz hívei 2006 október 23-án

Túry Gergely

Németh Zsolt a Fidesz nevében nem értett egyet. Elmondta: az „elvárásoknak a három alternatívából egyes-egyedül március 15 felel meg. Ez az egy ünnep egyesíti a nemzetet, míg a másik kettő így vagy úgy megosztja.” Október 23-ról ezt mondta:  … ma még nagyon közel vagyunk a konkrét történelmi eseményekhez, nincs rálátásunk, és egyelőre mindenkinek … '56 jelentése valamilyen értelemben eltérő.”  „Augusztus 20 jelentése nagyon sokrétű. … kettős értelemben is hiányzik a szükséges társadalmi egyetértés mögüle. Egyfelől az egyházi és állami ünnepek összemosása nem szerencsés akkor, amikor éppen csak hogy kezdetét vette a hosszú évtizedes összefonódás után az állam és egyház szétválása. Másfelől az ország 25%-át kitevő protestánsok – nem beszélve a szekularizált rétegekről – jogosan protestálhatnak, mivel ha ők tiszteletben is tartják a Szent István-ünnepkörhöz, a Szent Jobbhoz, a Szent Koronához stb. kapcsolódó katolikus hitelveket, nem lehet tőlük elvárni, hogy az állami ünneppel óhatatlanul összefonódó egyházi eseményeken, eljárásokon hitbeli konfliktus nélkül részt vegyenek.” Nem tudom, hogy a mostani külügyi államtitkár, egy református pap fia ma hogyan látja mindezt, és fontosnak tartja-e még a „szekularizált rétegek” érzéseit. Egy olyan kálvinista politikusról azonban tudok, akinek láthatóan nem okoz gondot a katolikus szertartásokon való részvétel: ez Orbán Viktor.

Megosztott frakciók

Ma furcsán hatna, amit az MSZP részéről Gál Zoltán akkori frakcióvezető (egykor az állampárt központjának munkatársa, 1990-ben a Németh-kormány megbízott belügyminisztere és e minőségében az első szabad választások lebonyolításának felelőse, 1994-től négy évig az országgyűlés elnöke) mondott: „A szocialista frakció ebben a kérdésben nem foglal el egységes álláspontot. A többség valószínűleg március 15-ét fogja támogatni.”

Az SZDSZ álláspontját Szabó Miklós történész, az egykori illegális „repülő egyetemek” neves előadója fejtette ki. „Augusztus 20 mellett szól, hogy valóban a legegyetemesebben átélt és átérzett magyar nemzeti ünnep, valószínűleg ez az az ünnep, amit ma Magyarországon senki nem ellenez. Ezzel szemben március 15 csak és egyedül a demokrácia ünnepe. … Augusztus 20, éppen egyetemes volta következtében minden hatalom által kisajátíthatónak bizonyult. … 1945 után az Alkotmány ünnepévé silányították ezt az ünnepet. Március 15-ét antidemokratikus hatalom soha nem tudta kisajátítani.”

Végül a kormány álláspontja győzött, de messze nem elsöprően. Augusztus 20. mint állami ünnep 159 szavazatot kapott 57 ellenében, 60-an tartózkodtak. Feltűnő a rengeteg hiányzó: 59 kormánypárti és 49 ellenzéki vagy független képviselő nem volt ott. A frakciók általában megosztottan szavaztak, egyedül a Fidesz-ből nem mondott senki igent. Orbán Viktor nem szavazott. Lényegében hasonló volt a zárószavazás eredménye is, azóta augusztus 20. az állami ünnepünk a három nemzeti ünnep közül. Ezt ma már, azt hiszem, mindenki elfogadja, de nem érdektelen, milyen érvek hangzottak el 22 évvel ezelőtt.