Sorozatunkban a rendszerváltás meghatározó szereplőivel készítünk interjút, akik azóta a politikai élettől visszavonultak, legalábbis hátrébb húzódtak. Első alanyunk Debreczeni József közíró, volt MDF-es képviselő, aki szerint a mostani Orbán-rendszer sokkal monolitikusabb, mint a mečiari Szlovákia volt, és aki úgy látja: a magyar társadalom a jogállam és a liberális demokrácia leépítését nem vette érezhetően zokon.
Bibó István születésének századik évfordulóján érdemes elgondolkodni arról, miért is szorult háttérbe a nagy gondolkodó. Eljött az idő, hogy eltávolodjunk a „demokratának lenni annyi, mint nem félni” tételtől, de épp azért, hogy mélyebben megértsük az életmű mai tanulságait.
Húsz évvel ezelőtt, 1991 júniusában hagyta el az utolsó szovjet katona Magyarországot. Ezzel véget ért az 1944-45 óta tartó megszállás. A kommunista világhatalom katonai erőit a Kádár-korban „ideiglenesen itt állomásozó” szovjet csapatokként emlegették - az „ideiglenesség” pedig 45-46 évig tartott. A kivonuláskor a szovjetek azért még egyszer megfricskázták a magyar delegációt: nem tették meg azt a szívességet nekünk, hogy az utolsó katona gyalog sétáljon ki az országból.
Ezúttal nem azt a vitát szeretném kinyitni, hogy jogállam-e az az állam, amelyet Répássy Róbert képviselni vél, hanem amellett érvelnék, hogy a „Kádár-huszározás” nem csupán a közbeszédet, a közmorált rombolja, nem csupán a társadalmi csoportokat, a családokat játssza ki egymás ellen, hanem az alkotmányos rendszerváltás totális semmibevételén is alapul és olyan érveket használ, amitől süt róla a homo kádárikusz eszméje.
A „demokratikus minimum” hungaro-liberális változata olyan, mint a felfújható guminő. Tökéletesek az idomai, nem kér enni, nem veszekszik, mindig rendelkezésre áll – épp csak életre nem kelthető. Ezt a műszépséget űzik-hajszolják csodaszarvasként liberális honfitársaink húsz éve. A demokratikus minimum arról szól, hogy mindjárt az átmenet legelején megalkotjuk ideálisnak gondolt intézményrendszerünket, és akkor is ragaszkodunk hozzá, ha a nép láthatóan nincs rá felkészülve, ha nincs a közösség hasznára - írja Vértes László
Húsz éve, 1991. április 8-án halt meg Csengey Dénes író, politikus, az MDF alapító tagja. Nem lehet megrendülés nélkül olvasni az első szabad választás előtt néhány hónappal, de persze már a négy igenes népszavazási kampány rossz vitái, illúziórombolóan csúnya jelenetei után papírra vetett, Magyarország jövőjét a rosszabbik magunktól féltő, óvó sorait.
Lengyel László a hvg.hu oldalán megjelent kommentárjában siratja az önkormányzati autonómia megnyirbálását. Ám ha az Orbán-kormánynak sikerül 2014-re kivezetni a magyar gazdaságot abból a hullámvölgyből, amiben most vánszorog, nem kérik majd rajta számon sem az önkormányzati autonómia, sem pedig az Alkotmánybíróság jogkörének csorbítását. Ha viszont a megígért, és egyre türelmetlenül várt pozitív változások késnek, társadalmi-politikai földrengés következhet be.
A Fidesz-kormány működésének még csak az első évében vagyunk, de a sok, már véghezvitt és tervezett változtatás egyértelműen új politikai rendszer irányába mutat. A most épülőben lévő új alkotmányos rendszer hosszú évekre, akár évtizedekre szóló jogokat biztosít és kötelességeket ír elő, keretekbe (és korlátokba) helyezheti a következő törvényhozások, kormányok és az egész ország életét – jósolja a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatója.
A Jobbik elnöke szerint az elmúlt 20 év nem ét véget és "ami most zajlik, az a magyar rendszerváltás második elsikkasztása." Vona Gábor erről szombaton beszélt a Jobbik évadnyitó rendezvényén Budapesten.
A Biszku-ügy volt a téma az MTV Ma reggel című műsorában.
Mi volt a magyar rendszerváltás veleje, magva, értelme? A többség bizonytalan, sőt, halvány fogalma sincs róla. Nem lehet csodálni hát, ha a harmadik köztársaság híveit alig látni. Kádár terhes örökségét vagy az új elit vétkeit okoljuk-e a mai helyzetért? A szociológus választ keres.
A CIA-nak „kémkedett”, legalábbis házon belül ezzel indokolták az Információs Hivatal egyik hírszerzőjének nyugdíjazását még az első Orbán-kormány idején - tudta meg a hvg.hu. Kiderítettük: az egykori hírszerző két éve egy brit kiadónál jelentette meg fikciós regénynek álcázott memoárját, amiben egyebek mellett leírja azt is, miként élhette túl a szocialista éra hírszerző szolgálata a rendszerváltást, és milyen szerepük volt ebben az amerikaiaknak. Amikor a szerző nyomára bukkantunk, elzárkózott a nyilatkozattól.
A kereszténydemokrata Lukács Tamás szerint jó volna, ha az MSZP az ateista attitűdöt feladva befejezné az előző 40 év és az azt követő 20 év vallásháborúját.
Az új önkormányzati törvénykoncepció alapján akár teljesen átalakulhat Budapest kerületi rendszere, amelyért több verzió viaskodik egymással. A jövő fővárosát éppúgy meghatározhatja a hatalom centralizálása, mint a három nagy egységre való szétbomlás.
A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa szerint szükség van egy roma középosztály, illetve egy roma értelmiség megteremtésére.
A Jobbik szerint a valódi rendszerváltás követelményének a parlament előtt fekvő alkotmánykoncepció nem felel meg.
Odafigyelünk Magyarországra - jelentette ki szerdán Washingtonban Pamela Quanrud amerikai helyettes külügyi államtitkár a Johns Hopkins Egyetemen „Magyarország: egy második rendszerváltás?” címmel megrendezett konferencián.
„Mi volt a magyar rendszerváltás veleje, magva, értelme? A többség bizonytalan, sőt, halvány fogalma sincs róla. Nem lehet csodálni hát, ha a harmadik köztársaság híveit alig látni. Kádár terhes örökségét vagy az új elit vétkeit okoljuk-e a mai helyzetért?” Orbán se találja a villanykapcsolót címmel január 21-én jelent meg a hvg.hu-n Zádori Zsolt ismertetése Tamás Pálnak a Kritikában megjelent írásáról. Megpróbálom továbbvinni ezeket a gondolatokat, és várom a valóban érveket felsorakoztató hozzászólásokat – írja a szerző.
A nyolcvanas években született, 20 és 30 év közötti fiatalok Magyarország jövőjének letéteményesei, akiktől új szemléletet, friss ideákat vár a társadalom. Ám legtöbbjük szembekerül az értékek relativizálódásával, helyét keresi, nem jut álláshoz, ha lehet, tanulmányai kitolásába „menekül” – idéz felmérésekből a szerző, maga is e nemzedék tagja.
Többször felmerült az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívásának az ötlete 1989 óta.
