A Tisza álláspontja, hogy ami jó az embereknek az orbáni kormányzásból, azt meg kell tartani, mi több: minden jót, amit a Fidesz ígért, de nem tartott be, a Tisza beváltja. Ezzel integrálja a jobboldal nem orbánista részét is. Így lett Magyar Péter életveszélyes a Fideszre nézve.
A magyar társadalom ébred a Fidesz-manipulációból, a felismerésben segíti, hogy rosszabbul él, mint négy éve. A mínuszok a hőmérőről gyorsan a kormánypárt közkedveltségi mutatóira ugrottak, miután a legszegényebbek Olaszliszkán és másutt rájöttek, az ő fő problémájuk nem a „gender”. A narcisztikus, megalomán Trump veszélyesen csapkod Grönland ügyében is. Ez a Fülszöveg, az e heti HVG ajánlója.
A Fidesz kommunikációs igazgatója szerint ha valami visszafogott, megfontolt vagy óvatos, akkor az magyarázkodás, bizonytalanság vagy gyöngeség, hiszen pártjának alaphangja, a suttyóterror ilyeneket nem ismer.
Magyar Péter messiásként, hívei szektaként jelennek meg a kormánypárti diskurzusban. De kik valójában az ellenzéki politikus követői?
A Fidesz elhitte, hogy ők maguk a nemzet. De ez hazugság. Ha megbuknak, nekik tényleg végük: elég felkapcsolni a fényeket, és elszámolni a bűneikkel.
Nem az iráni lenne az első elnyomó rezsim, amelynek bukásáról a HVG beszámol olvasóinak. És nem is ez lesz az utolsó. Szubjektív ajánlók az e heti lapból.
A Fidesz még macsóságában sem képes önazonos lenni, ezt mutatják a párt körüli tragikus női sorsok.
Nem árt néha emlékeztetni magunkat, miért is van válságban Orbánék félautokráciája: a szegénység miatt.
Amerika az amerikaiaké, de kié Ukrajna és Tajvan? Kecsketenyésztőkre bízták a Quaestor-iratokat? Leszállnak a felhőből: a geopolitikai kockázatok miatt veszélyben a digitális szuverenitás. Ez a Fülszöveg, az e heti HVG ajánlója.
Az Egyesült Államoknak megvan az ereje és a tudása ahhoz, hogy tetszőleges országokból tetszőleges elnököket (királyokat, istencsászárokat és törzsfőnököket) emeljen ki, azonban a morális alapok bizonytalanok, a gazdasági érdekből történő ítélkezés és ítélet-végrehajtás pedig túlságosan emlékeztet a magyar gyakorlatra, miszerint vannak jó diktátorok és vannak rossz diktátorok.
A választáshoz és ezzel jó eséllyel legalábbis fél-rendszerváltozáshoz közeledve egyre inkább érezhető új, valódi nemzetpolitika megalkotásának szükségessége. Ennek egyik legfontosabb kérdése az, hogy mi a nemzetpolitika alanya és tárgya: kik tartoznak a magyar nemzethez? Zalatnay István teológus, református lelkész írása.
Lassan, kényszeredetten gyűlnek a mondatok, és előbb vagy utóbb – ez a történelmi szükségszerűség – összeáll az utolsó beszéd.
Trump elhozta Nyugatra is a világrendet, amelyben az erősebb azt teheti, amit érdekei diktálnak. Nagyobb baj, hogy visszahozta az érdekszférák politikáját, amiből kiindulva mi nagyon rossz helyen élünk.
Arthur C. Clarke jóslatai csak részben bizonyultak túl merésznek. Európának a távolodó és kiszámíthatatlan Amerika és a közeledő Kína között kell megtalálnia a helyét. Milyen esélye, feltétele van a kódolt felfordulás után a társadalmi megbékélésnek Magyarországon? Mi várható rövid távon a magyar gazdaságban? És a választás után? Ez a Fülszöveg, az e heti HVG szubjektív ajánlója.
Szerzőnk alapértelmezésben Magyar Péter pártjára és a képviselőjelöltjére fog szavazni tavasszal, ám elárulja, hogy van az az eset, amikor mégsem. Ugyanakkor felhívja a figyelmet egy játékelméleti csavarra, amely megbonyolíthatja a dolgokat. Vélemény.
Elvileg minden nép, amelynek nincs ilyen kisgömböce, mint nekünk, már kihalt.Éhen fagytak orosz gáz nélkül, továbbá elvitték őket az ukrán frontra meghalni. Nem lesz könnyű kiszabadulni ebből a hangulatból, de idővel, óvatosan megtanulhatunk örülni megint. Vagy akár már most is örülhetünk.
2025-ben az amerikai elnök fellebbentette a fátylat olyan történelmi törvényszerűségekről, amelyeket eddig nem vehettünk észre. Nem irónia, Donald Trump tényleg nagy tanító, igaz, ő ezt nem így tervezte.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy távoli királynő, aki nem királynő, s neki egy itteni szolgálója, aki nem szolgája, és ezek a gazemberek el akarták küldeni a gyerekek pénzét a szomszédba, szegény Volodimirnek, aki nem szegény volt, hanem gazfickó, olyan gazfickó, akit gyepált a másik szomszédja: Vlagyimir nem király, nem gazfickó, aki igazándiból király és gazfickó. De Vlagyimir nem is gyepálja Volodimirt, ha mégis lövöldözi néha kicsit, hát legföljebb azért, mert megérdemli. Kicsit büntibe rakja, na. Kijárt már neki. Ott ült a homokozóban, foglalta a helyet, mekkora csúnyaság már. Vissza is ütött, mit képzel magáról?
A propagandát nem azért kell követni, hogy megtudjuk, mit hazudik a rezsim, hanem azért, hogy megtudjuk, mit hallgat el. És hogy szembenézzünk a hazugságok mögött rettegő hatalommal. Szubjektív évértékelő a demokráciáról mint terápiás gyakorlatról.
Ami a Tölgyessy-interjúból megmarad, az nem az, ami igaznak bizonyul belőle. Vélemény.
