A világon is egyedülálló produkciót mutat be a Recirquel
Ókori történet elevenedik meg a Millenáris indusztriális környezetében, a nézők bevonásával.
Ókori történet elevenedik meg a Millenáris indusztriális környezetében, a nézők bevonásával.
Idén már úgy hívták meg a világ legnagyobb művészeti fesztiváljára, az Edinburgh Fringe-re a magyar Recirquel társulatot, hogy a meghívó meg se nézte előre a társulat új előadását: azt mondta, akármit is hoz Vági Bence rendező, annak helye van a Fringe-en. A helyszínen néztük meg, igaza volt-e.
Az évi kétmillió érdeklőt vonzó Edinburgh Fringe Fesztiválon debütál a Paradisum; augusztusban 21 alkalommal játsszák.
A Recirquel társulat produkciója lesz a fő műsorszáma és egyben a nyitóelőadása Dél-Korea legrangosabb táncfesztiváljának. A társulat most először lép fel Ázsiában, tizenkétezer néző előtt.
Több mint százszor szerepelt IMA című szólóelőadásával Edinburghban, a Fringe fesztiválon a Recirquel, akik a fellépések után Montrealba és Dél-Koreába is meghívást kaptak. Ott voltunk mi is és többek közt azt is kiderítettük, hogy miért nem mindegy, mikor kezd el tapsolni a közönség.
A Recirquel egyedüli magyar társulatként már negyedszer kapott meghívást a rendezvényre, ahol korábban a My Land című produkciójukat 4200 előadás közül a legjobbnak ítélték a kritikusok. Most az IMA című darabjukat viszik, amit a Guardian is ajánl a fesztiválozóknak.
A Recirquel IMA című előadásának koncepciója addig csupaszodott, míg végül nem maradt más, csak a lényeg: egy artistaművész és egy fekete kötél. Na meg persze az elementárisan ható élmény, gondoljunk bármit is a hitről.
A szerdai nap nem túl erős kínálata lehetőséget adott arra is, hogy a zenei felhozatal mellett az egyéb produkciók is előtérbe kerüljenek a Sziget Fesztiválon. Így ragadtunk le a cirkuszsátornál (Cirque du Sziget), amely minden nap ugyanazzal a műsorral szolgál, és a délután kezdődő (de késő éjszakáig nyúló) programjai laza bemelegítőként szolgálhatnak a másnapos delikvensek számára, hogy aztán újult erővel forduljanak rá az előttük álló estére.
Már négy éve bemutatták, most viszont hirtelen egész mást kezdett jelenteni a magyar Recirquel újcirkusz-társulat kizárólag ukrán artistákkal létrehozott, szülőföldről szóló előadása. Van köztük, aki Kijevben ragadt törött lábbal, másnak az apja vagy a testvére harcol, ők pedig minden este felviszik a francia színpadokra az ukrán zászlót. Online beszélgettünk velük a helyzetükről.
Egy cirkuszi lakókocsiban látta meg a napvilágot, három évtizeden át lépett fel a manézsban, majd 24 éven át állt a Fővárosi Nagycirkusz élén Kristóf István, aki most, nyolcvan évesen könyvben emlékszik vissza pályafutására. Az Sz. Látó Judit tollából született Életem a cirkusz megjelenése alkalmából ültünk le vele beszélgetni, szóba került az is, miért akart fókaszámot, mikor adta el az utolsó lakókocsiját és miért utasította vissza egy nagy amerikai cirkusz ajánlatát.
A koronavírus-járvány miatti kényszerszünet idején született, de inkább korunk másik nagy problémája, a természet kizsákmányolása ihlette a Recirquel új darabját, amelynek csütörtöki bemutatója előtti összpróbáján a társulat alapítójával beszélgettünk. Vági Bence mesélt arról is, hogyan vészelte át a csapat a karanténidőszakot, és arról is, mi a következő nagy terve a mostani bemutató után.
Egy magyar művész rendezhette a világ legnagyobb utazó cirkuszának előadását Münchenben. A Mandana főpróbáján kiderült, miért fontos az oroszlánok karaktere, és az is, hogy a zenének hogyan kell idomulnia az akrobaták érzéseihez.
Február elején mutatják be a mozik a Recirquelről szóló filmet. A ma már világszerte ismert magyar cirkuszi társulat vezetőjét, Vági Bencét a Mi ez a cirkuszról? és arról is kérdeztük, miben különböznek ők a műfaj klasszikusától, a Cirque du Soleiltől.