„A feleségem felhívott, én pedig a telefonban hallottam, ahogy felrobban egy bomba”
Már négy éve bemutatták, most viszont hirtelen egész mást kezdett jelenteni a magyar Recirquel újcirkusz-társulat kizárólag ukrán artistákkal létrehozott, szülőföldről szóló előadása. Van köztük, aki Kijevben ragadt törött lábbal, másnak az apja vagy a testvére harcol, ők pedig minden este felviszik a francia színpadokra az ukrán zászlót. Online beszélgettünk velük a helyzetükről.
Az első nap hajnali négykor csörgött a telefonom. A feleségem hívott sírva azzal, hogy elkezdődött a háború. Visszakérdeztem, hogy miről beszél, erre a telefonon keresztül hallottam, ahogy a közelben felrobban egy bomba.
A feleségem iszonyúan félt, fogalma sem volt, mi történik” – emlékszik vissza az ukrán Mikola Piszjura, a fizikai színházat és az újcirkuszt ötvöző magyar társulat, a Recirquel egyik tagja. „Legelőször mindannyian sokkos állapotba kerültünk, mert senki nem várta volna ezt az oroszoktól. A testvéreinktől.”
A Recirquel ukrán tagjait Franciaországban érte a hír, hogy Oroszország háborút indított Ukrajna ellen: kísérteties véletlen, hogy a társulat hónapok óta Franciaországban turnézik egy olyan előadással, a My Landdel, amelyben kizárólag ukrán artisták szerepelnek, akik a szülőföldjükhöz való viszonyukról beszélnek, mindezt az ukrán kultúrából, az ukrán folklórból vett motívumokkal. Az előadást már négy éve bemutatták, tehát eredetileg semmi köze nem volt a háborúhoz – de most persze azonnal megváltozott a jelentése. Így a hét ukrán artista minden este a színpadra viszi az ukrán zászlót a meghajláshoz. „Minden, amit ebben az előadásban csinálunk, az ukrán szokásokra, az ukrán kultúrára támaszkodik. Azaz arra, amit most erővel el akarnak venni tőlünk” – mondja Mikola Piszjura a hvg.hu-nak.
Recirquel: My Land / OFFICIAL TRAILER from Recirquel on Vimeo.
„Nagyon nehéz, hogy ilyen messze vagyunk. Egyikünk sem katona vagy harcos, de meg akarunk tenni mindent, ami csak tőlünk telik, hogy segítsünk Ukrajnának, hogy megvédjük a hazánkat.
A művészet is fegyver, ráadásul azok közül, amihez most hozzáférünk, a legjobb fegyver
– teszi hozzá Andrij Piszjura.
Nemcsak az véletlen, hogy pont most egy olyan négyéves előadással járja a világot a Recirquel, amely olyan aktuális, mintha csak az elmúlt héten készült volna, de még a show létrejötte sem volt tervezett. A rendező, Vági Bence mindössze egy párperces, kézenálláson alapuló szekvenciát akart bepróbálni a társulat egy ukrán művészével, Andrij Szpatarral, amelyhez létrehoztak egy speciális, alulról megvilágított, földdel borított színpadot. De a dolog annyira jól sikerült, hogy Vági úgy döntött, egy teljes előadást szentel az ötletnek. „Bence meg akarta keresni a legtehetségesebb embereket az előadáshoz, úgyhogy azt javasoltam neki, menjen Ukrajnába, mert ma talán ott vannak a világ legjobb cirkuszi stúdiói. 400 jelentkezőből 40-nel találkoztunk, és közülük választottuk ki ezt a hét embert” – magyarázza Kristóf Krisztián, a társulat produkciós menedzsere. „Mindannyiunkat elvarázsolt az ukránok lelkülete, a nemzet szellemi ereje, így hamar rájöttünk: az előadóknak saját magukról kell beszélniük, a saját lelküket kell megmutatniuk az előadásban. Ebből lett a My Land: azt mutatja meg, milyen erős az ő elhivatottságuk az otthonuk, a béke és az anyaföld iránt.”
Ez az, ami korábban az alkotói szándék szerint univerzális volt, az emberiség gyökereiről beszélt – az elmúlt egy hétben viszont már mindenki nagyon is konkrét dolgokra asszociál. „Magán az előadáson nem látszik, hogy ukránok hozták létre, csak az érződik belőle, hogy harcolunk a földünkért. A meghajláskor viszont látjuk, hogy sokan sírnak a közönség tagjai közül, mert pontosan értik, miről van szó. Ezek szerint meg tudjuk mutatni, amit érzünk” – mondja Andrij Piszjura.
Az előadás egyik első alkotója, Andrij Szpatar viszont nincs Franciaországban: ő még januárban csúszott el a jégen és törte el a bokáját, ami miatt meg is kellett operálni. Akkor még úgy tűnt, a legnagyobb baj ezzel a balesettel az, hogy egy artistának elég rosszul jön egy lábtörés (még akkor is, ha a kézenállással sincs gondja), most viszont egész más lett a fő probléma: Spatar először Kijevben ragadt. „A lábam egyre rosszabbul van, nem tett jót neki a két napon át tartó utazás, de még így is jobb, mintha még mindig Kijevben lennénk, a folyamatos robbantások közelében” – mondja a művész a hvg.hu-nak egy autóból, telefonon használva a netet, már az ukrán-magyar határ közeléből bejelentkezve. Magyarországon aztán felkeresi majd az orvost, aki felajánlotta a segítségét, mert a lába még további ellátásra szorul.
„Az úton mindenhol robbantottak, de itt már jobb a helyzet, még benzin is van, csak a pénzfelvétellel van probléma. De az ukránok mindenütt segítenek egymásnak. Amikor lerobbantunk, azonnal megkérdezték, mire van szükségünk, adtak ennünk és felajánlották, hogy alhatunk náluk” – meséli. „Ilyenek az ukránok. Összefognak és egységet alkotnak” – jelenti ki Mikola Piszjura, arra is utalva, hogy a háború kitörésekor az ő felesége is azonnal átment Spatar lakásába, ahol heten-nyolcan aludtak együtt, hátha úgy kevésbé rémisztő a robbanások hangja. Eközben többen vannak a társulatból, akiknek részt vesznek a háborúban a szerettei: egyikük apja harcol, de nem tudják, hol, hiszen az titkos adat, egy másikuk testvére pedig a mikrobuszával segít a logisztikában. „Azt nagyon nehéz hallani, hogy egy barátod meghalt” – mondja Andrij Szpatar, elharapva a mondat végét, egy ideig csak maga elé nézve.
Ha rosszul érzed magad, hazamész, és az otthonod falai, amelyek körülvesznek, segítenek, hogy jobban légy, segítenek meggyógyítani a stresszt, a problémáinkat, minden bajunkat. Nem akarjuk elveszíteni ezeket a falakat, nem akarjuk, hogy valaki elvegye tőlünk, mert ez mindenünk
– foglalja össze Mikola Piszjura, mit jelent neki az előadás címe, a My Land. „Az anyaföld szóban nem véletlenül van benne, hogy anya: az anya adja neked az életet, és erre senki más nem képes. Emiatt lettünk azok, akik vagyunk. A föld, a mi földünk pedig nemcsak egy territóriumot jelent, többet annál: az embereket, akik rajta élnek” – teszi hozzá.
„Szabadságot csak a saját földünkön érezhetünk” – mondja az előadás egy másik szereplője, Rogyion Drahun. „Gondolj arra, hogy van egy házad. Egyszer csak átjön hozzád a szomszédod, és azt mondja, mostantól ez az ő háza, nem a tied, és az ő szabályait kell betartanod. Elkezdesz beszélni hozzá, de nem figyel oda rád. Akkor megpróbálod megvédeni az otthonod, de ő csak egyre dühösebb lesz rád, és elkezdi lebontani a falaidat és mindent. Pedig benne nincsenek is meg azok az érzések, amik benned, ő nem szereti az otthonodat, ő csak több területet akar. Te védekezni próbálsz, de egyre dühösebb lesz, és megpróbálja bántani a családodat és a szeretteidet. De te akkor sem adod fel. Ez történik most otthon.”
Jevhenyija Obolonyina, a My Land női artistája úgy gondolja, azzal tudják jelen helyzetükben védeni a „házukat”, ha megpróbálják elmondani az igazat, főleg azoknak, akiket az orosz propaganda „elvakított” – amely odáig megy a párhuzamos valóság teremtésében, hogy azt állítja, az ukránok valójában saját magukat bombázzák, csakis az oroszok elleni provokációból –, akiket éve óta félreinformálnak. „Nem tudom leírni, milyen érzés, amikor az előadás végén, kezünkben a zászlóval azt látjuk, ahogy az emberek felállnak, és tisztelnek, támogatnak bennünket. Rengeteg támogatást kapunk, és ez csodálatos” – lelkesedik Obolonina. „És nagyon büszkék vagyunk a hazánkra, a hőseinkre. Szeretnénk mindent megtenni az országért, amit csak tudunk az előadáson kívül is, küldünk haza pénzt, segítünk, amiben csak tudunk. És elsősorban megpróbáljuk átvinni az igazságot, de ez a legnehezebb.”
Rogyion Drahun kijelenti, az orosz kommunikációnak már az alapja is hazugság: „Azt mondják, békét akarnak hozni Ukrajnába, de ennek érdekében elindítanak egy háborút. Ez teljes nonszensz.” Jevhenyija Obolonyina minderre azt mondja:
Mi nem akarjuk, hogy megmentsenek minket. Nincs rá szükségünk.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Józan László: „Azt gondoltam, mi nem fogjuk megtudni, mit jelent ez a rettegés”
A Vígszínházból, a Barátok köztből vagy a Keresztanyuból ismert színész, Józan László Ukrajnában, Kárpátalján született és nőtt fel, a háború kitörésekor azonnal arról posztolt, aggódik az ott élő családtagjaiért, de reméli, nem kell majd áttelepítenie őket Magyarországra. Nem így lett: csütörtökön felszólalt a budapesti orosz nagykövetség előtti tüntetésen, majd autóba ült, és a határra ment a rokonaiért. A tapasztalatairól kérdeztük.
Nagy sikert arat a magyar produkció az Edinburgh-i Fesztiválon
A Recirquel darabja telt házzal fut a Fringe-en.
