Hetvenévesen sokan már a nyugdíjas éveiket élvezik, Károly herceg azonban, aki ma tölti be a hetvenet, még mindig csak várja, hogy királyi feladatokat végezzen, amire születése predesztinálja. Miközben ugyanis az édesanyja, II. Erzsébet királynő megdöntötte a brit történelem uralkodási rekordját, addig Károly a trónöröklésben lett csúcstartó, és nagyon úgy tűnik, hogy nem reménykedhet a nyugodt nyugdíjas években.

Károly, amióta az eszét tudja, trónörökös. Egész pontosan 67 éve él együtt ezzel a státusszal, azok után, hogy a nagyapja, VI. György 1952. február 6-án meghalt, és az édesanyja, II. Erzsébet királynő lett.

Más kérdés, hogy sokan már a kezdetektől kétségbe vonták azt, hogy alkalmas-e a feladatra. Mármint nem a trónörökösére, hanem az uralkodóéra.

Sokan ugyanis – még a királyság elszánt hívei közül is – Károly személyében látják a legnagyobb veszélyt, amely a brit monarchiára leselkedhet. A New Yorker például ezzel magyarázza azt, hogy a walesi herceg leendő királlyá koronázásával nem fognak sokat várni, a királynő halála után három hónappal le is bonyolítják majd, nehogy túl sok idő maradjon az intézménybe vetett bizalom megingására. (Erzsébet 16 hosszú hónapot várt a saját koronázására apja, VI. György király halála után, de ott inkább az volt a szempont, hogy túl fiatal – 25 éves volt).

A Károly személyében megtestesülő veszély megértéséhez – különösen a monarchia mostani népszerűségének a fényében – érdemes felidézni, hogy a brit sajtó nem fél adott esetben leidiótázni a herceget, miközben a brit királyi család többi tagja, ha kemény harcok árán is, de kivívta magának a tiszteletet, sőt a szeretetet is. Ráadásul a közvélemény-kutatások is azt jelzik, hogy az alattvalók szívesen átugranák az utódlási sorrendet, és rögtön Vilmos fejére tennék a koronát (bár még az sem kizárható, hogy vannak olyanok, akik egyből Györgyre bíznák ezt a feladatot). Sőt felvetődött az is, hogy Károlynak épp hogy kötelességtudatból kellene lemondania a trónról, mert királyként csak ártana a monarchiának, nem lenne képes ugyanis hozni az anyja, Erzsébet karizmatikus mindenekfelett állását, vagy a fia, Vilmos szimpatikus sármját – a monarchia túléléséhez mindkettő jól jön.

AFP

Ehhez persze érdemes hozzátenni, hogy ha az utódlást népszerűségi mutatók, nem pedig a születési sorrend alapján határoznák, az nyilván a lényegétől fosztaná meg a monarchiát.

Népszerűségi ellenszélben navigál tehát, és a róla szóló nemrég megjelent könyv sem igazán emeli piedesztálra. E szerint reménytelenül sértődékeny, naiv, haragtartó, sznob, mások véleményével szemben intoleráns, aki a fenntartható élet mellett kampányol, miközben maga elképzelhetetlen luxusban él. (Az egyik visszatérő anekdota, hogy mindenhová a saját fehér bőr WC-ülőkéjével utazik. A WC-deszkát egyébként a húgától, Anna hercegnőtől kapta valamelyik karácsonyra, mert az volt a játékszabály, hogy frivol ajándékokat adjanak egymásnak. Károly pedig, amikor kibontotta, állítólag megígérte, hogy mindenhová magával viszi – bár egyáltalán nem biztos, hogy ezt komolyan is gondolta.)

Egy eleve elrendelt élet

Károly Fülöp Artúr György 1948. november 14-én született a Buckingham-palotában. Gyerekként sokat betegeskedett, és már ekkor több fronton alkalmatlannak bizonyult: a csapatsportokban nem tudott beilleszkedni, a lovaglóleckéktől félt, a bentlakásos iskolában pedig, ahová az apja, Fülöp herceg is járt, konkrétan a túlélésre játszott, annyira nyomorultul érezte magát. „Totális pokol”, „börtönbüntetés” – így emlékezett vissza a skóciai Gordonstounban töltött évekre.

Egy olyan életet terveztek meg neki, amelynek a feladataihoz és elvárásaihoz nem igazán sikerült felnőnie, vagy legalábbis úgy ment végig az egyes állomásokon és intézményeken, hogy a kereteket igazították hozzá, és nem neki kellett a képességeit a keretekhez feljavítani – legyen szó a Cambridge-i Egyetemről vagy a Királyi Tengerészetről – mindkettőre alkalmatlan volt, mégis mindkettőt végigcsinálta, mert lehetővé tették neki, hogy végigcsinálja. Ő lett így az első egyetemi diplomás trónörökös, és a tengerészetnél is lenyomott öt évet 1971 és 1976 között. 

Mint ahogyan alkalmatlan volt arra is, hogy boldog legyen a Dianával kötött házasságában. A család tapasztalatszerzés szempontjából jó néven vette ugyan Károly kapcsolatát Camilla Shanddel (később Camilla Parker-Bowles, még később Camilla walesi hercegnő), akibe 23 évesen szeretett bele, feleség viszont akkoriban csak szűz lányból lehetett, így kellett lecserélni a nagy szerelmét a nála 12 évvel fiatalabb Lady Diana Spencerre, akit a herceg nem szeretett, sőt még csak nem is ismert igazán. De ez nem akadályozta meg a monarchiát abban, hogy 1981. július 29-én lebonyolítsa a tündérmesébe illő esküvőt.

AFP

Ebbe a házasságba mindketten sírva mentek bele, de megcsinálták „a haza érdekében”. Aztán sírva is jöttek ki belőle – bár kétségtelen, hogy Károly volt az, aki PR-szempontból a rövidebbet húzta, legalábbis sokáig belemerevedett az érzéketlen férj szerepébe. Ma már hetven éve irányul rá a figyelem, de ez alatt az idő alatt végül is csak az volt a legnagyobb bűne, hogy újrakezdte a kapcsolatát Camillával, miközben még házasságban élt Dianával. Nyilván egy ilyen megcsalás nem teljesen van összhangban azzal a morális tartással, amelyet egy királytól elvárnak – különösen, hogy privát telefonbeszélgetésekből az alattvalók értesülhettek olyasmiről is, hogy Károly arra vágyik, bárcsak tampon lehetne Camillában. De örök kárhozat azért nem jár érte.  

1982-ben mindenesetre megszületett Vilmos, 1984-ben pedig Harry, de a két gyerek sem tudta életben tartani Károly és Diana házasságát: 1992-ben különváltak, 1996-ban pedig elváltak, és mindketten a maguk módján eredtek a boldogság nyomába.

Diana 1997-es halála alaposan felülírta ezt. Károly ragaszkodott hozzá, hogy a walesi hercegnőnek királyi temetésben legyen része, de ahhoz is, hogy aztán kitarthasson Camilla mellett – ami ebben az időszakban fokozottan kényes ügy volt. Camillát azonban lassan, óvatosan megpróbálták elfogadtatni a Diana haláláért nehezen megbocsátó, ellenséges közvéleménnyel. 2005-ben jutottak el az elfogadtatással addig, hogy összeházasodjanak.

Károly azóta láthatóan nyugodtabb és boldogabb. Hogy mennyire? Alexi Lubormiski, aki bejáratott fotósa a királyi családnak, így Károlyt és Camillát is fotózta, azt mondta róluk, hogy amint egymásra néznek, megcsillan a szemük, és megtörténik a csoda: „Olyanok, mint egy fiatal szerelmespár”.

AFP

Mit csinál egy trónörökös?

Arra nem igazán van bejáratott recept, hogy mihez is kezdjen magával egy trónörökös, miközben a szülője halálára vár. A saját utódlásáról már gondoskodott, van két fia, három unokája (és úton van a negyedik), és most újra egy felesége is. De mi legyen még?

AFP

Kezdjük a szokatlanabb mérföldkövekkel: Károly 1980-ban például gyerekkönyvet írt (később a BBC készített belőle rajzfilmet, sőt még balett is született a meséből). A képzőművészetben is kipróbálta magát, egész pontosan az akvarellekben, a képeit meg is lehet vásárolni. És hogy mennyi minden belefér a trónörökösi élet szabadságába: Károly még bűvészvizsgát is tett, és ezzel a megannyi címe mellett tagja lett az 1905-ben alapított Varázsló Körnek.

Ezen túlmenően azonban Károly a trónörökösi létet azzal a törekvéssel próbálta megtölteni, hogy hatást gyakoroljon. És vannak is ügyek, amelyek közel állnak a szívéhez, és amelyekről véleménye is van – ráadásul trónörökösként ezt hangoztatta is. (Királyként ez a privilégium már nem fogja megilletni, Erzsébet királynő az egész uralkodását tette fel arra, hogy megtartsa magának a véleményét.)

Károly rajongói nem felejtik el kidomborítani látnoki képességeit, például hogy a környezetvédelmi kérdésekre különösen fogékony herceg már a hetvenes években felhívta a figyelmet a műanyagszennyezés veszélyeire, hogy az organikus mezőgazdaság szószólója volt, mielőtt az divat lett volna. A méhekért már akkor aggódott, amikor sehol sem voltak a kampányok, amelyek a felhívták a figyelmet, hogy mennyire fontos részei az ökoszisztémának. Mindemellett pedig egy elképesztő jótékonysági birodalmat is felépített.

MTI/Kátai Edit

Bár tény az is, hogy a homeopátia és más alternatív gyógymódok iránti lelkesedését már nem fogadták ilyen egyöntetű lelkesedéssel, mint ahogy azt sem, hogy miközben a régi épületek megmentéséért szólal fel, azt úgy teszi, hogy az új fejlesztések ellen is kampányol.

Komoly aggályt jelentett, hogy Károly vajon tisztában van-e azzal, hogy királyként már a neki kedves ügyekben sem nyaggathatja majd a kormányzati szerveket, és nem „kampányolhat”. Szerencsére a 70. születésnapja alkalmából elkészült a BBC dokumentumfilmje, amelyben a trónörökös kijelenti, tudja, hogy az alkotmányos paraméterek között kell majd működnie, és nem fog beavatkozni a közügyekbe. Amikor arról kérdezték, hogy uralkodóként is ugyanolyan szókimondó lesz-e, mint hercegként, Károly annyit mondott: „Nem vagyok olyan ostoba. Tudom, hogy uralkodónak lenni teljesen más feladat.”

Noha a Buckingham-palota – a brit kormánnyal, a közszolgálatokkal, a BBC-vel és minden más médiaszolgáltatóval együtt – fel van készülve a királynő halálára, lévén alaposan kidolgozott forgatókönyv áll rendelkezésre erre az esetre, az ország egyelőre még nem igazán készült fel a váltásra – Erzsébet nélkül nehéz is lenne elképzelni a brit monarchiát . Egy születésnapi buli azonban bármikor jöhet, és a királyi család most ezekkel a képekkel veszi ki a részét a partiból.