Interjút adott az Indexnek az egyik búvár, aki részt vett a Hableány kiemelését előkészítő munkálatokban. Papp Zoltán több napig dolgozott a víz alatt, sokkal nagyobb vízmélységnél merült, mint az ipari búvárok általában szoktak.

A Duna erős sodrása miatt már az is nehézséget okozott Pappnak és munkatársainak, hogy lejussanak a meder aljára. Odalenn pedig az energiájuk nagyjából 70 százalékát az tette ki, hogy ellentartsanak a sodrásnak, kapaszkodjanak. Annak ellenére, hogy 30-40 kilogrammnyi ólomsúlyt cipeltek.

Papp arról is beszélt, hogy 30-50 centiméteres látótávolságnál dolgoztak, egyebek mellett azon, hogy lezárják a Hableány ablakait. Ezek egy része már az ütközéstől és az erős víznyomástól betört, többet azonban neki kellett bezúznia, hogy a lezáró elemeket a helyükre illeszthesse.

Őszintén mondom, hogy amikor néhány ablakot be kellett törnöm, tartottam attól, hogy előbukkan egy holttest, de szerencsére ilyen nem történt"

– mondta a lapnak.

Azokat a hevedereket is Pappéknak kellett átfűzniük a hajó alatt, amelyek segítségével aztán kiemelték a folyóból. Ehhez a súlyos drótköteleket egyenként kellett a meder aljára vinni, majd a homokos sóderbe fúrt lyukakon átvezetni. Amikor ez nem sikerült, úgynevezett mosótömlővel kellett eltávolítani a hordalékot.

A Hableány és a Viking Sigyn ütközése után bekövetkezett tragédiáról itt olvashatja el az összes hírünket.

(Képünk illusztráció.)