“Egy ilyen bűvöskocka-nyavalyát szeretnék kérni, meg a varázslabdából is vinnék. Abból legyen kettő” - tapasztalt vásárló érkezik a tűzijátékvásár első napján az egyik élelmiszer-áruház parkolójában felállított konténerhez. “Múltkor vettem már Pávát is, az kibaszo...” - kezdi mondani nagyon lelkesen, aztán meglátja, hogy az eladók négy-öt éves gyereke az egyik asztal alatt játszik egy tableten, tinédzser lányuk, aki egyébként a szobafogságát váltja ki azzal, hogy a szüleinek segít, pedig már készíti össze a rendelést, így inkább elharapja a mondatot. Gyorsan elnézést is kér, mindenesetre abban biztosak lehetünk, hogy a Páva fantázianevű tűzijáték bejött neki tavaly, süveget is rendszeresen szokott venni, de az itt pont nincs, kénytelen lesz máshol is körülnézni.

Vásárlók akadtak bőven, gyakorlatilag folyamatosan váltották egymást az ablaknál, jellemzően 20-30 ezer forintokért vásároltak be vasárnapra. “Ez az átlagos, tízezret azért szinte mindenki itt hagy, sok tinédzser jön, aki megveszi a párszáz forintos Sikolyt, aztán van a BMW-s, aki ideáll, hogy tedd tele a csomagtartót 300 ezerért” - meséli az egyik eladó. Nem meglepő persze, de a tapasztalataik szerint a tűzijáték-biznisz is a gazdasági helyzethez igazodik, mert ha van pénz terepjáróra és új tévére, akkor erre is több jut.

Sőt, még a koronavírus-járvány is kihatott az eladásokra. Miután volt egy év, amikor az elmaradt összejövetelek miatt egyáltalán nem adtak el, a következőben már néhányan leugrottak maszkban pár termékért, most az első délelőtt után úgy tűnik, idén jó évük lesz. Ilyenkor általában még csak nézelődnek a vevők, szilveszter estéjéhez közeledve pedig egyre hosszabb sorok kígyóznak a konténer előtt. Most viszont reggel már az első vásárló 45 ezret fizetett, "biztos lezavarták apukát jó korán, nehogy elfogyjon valami, ő pedig sok pénzt hozott magával, hogy azért legyen jó a látvány” - mondja a pirotechnikus-eladó.

“Aki az agyát nem szereti, az alkoholra, pezsgőre költ ilyenkor, aki a hasát szereti, az virslire, de vannak azok, akik meg egyéb szintetikus szerekre, amitől fetrenghetnek. Ezek közül szerintem mégiscsak a tűzijáték a legszebb” - folytatja a rögtönzött piaci elemzést. Ráadásul inflációs szempontból nem járnak idén rosszul a pirotechnika szerelmesei, a Kínában gyártott eszközök alig drágultak tavalyhoz képest. Legalábbis biztosan kisebb mértékben, mint például a kenyér.

Gyorsan kiderül, hogy tipikus tűzijáték-vásárló nem létezik, találkozom olyannal, akinek egyből feltűnik, hogy az egyik terméken egy éve még papírból készült szárnyak voltak, ez idén már műanyag lett, az pedig kellemes meglepetés, hogy ezen nem egyesével kell meggyújtani az elemeket, hanem sorozatban szállnak fel maguktól. A működést a következő párnak sem kell magyarázni, minden évben itt vásárolnak, egy fiatal nő pedig pontosan tudja, mit akar venni, de azért a karácsonyi töltöttkáposzta-maradék mögött megbújó újdonságokról kikéri az eladók véleményét. Végül mégse veszi meg a tizenhatezres telepet, mert a 20-30 méterig fellövő tűzijáték bár “marha jó lenne, Csepelen azért sok a fa”. Azért megkérdezi majd a házigazdát, mert "nem nálam lesz a buláj", de amúgy maradt tavalyról is, "legfeljebb elvisszük azt, még spórolunk is vele".

Ahhoz mindenesetre nagyon magabiztosnak kell tűnni, hogy valakit elengedjenek részletes útmutatás nélkül. Ez akkor derül ki, amikor egy középkorú házaspár férfitagja azt állítja, tudja ő, hogy működik:

kanóc, izé, meggyújtom, ég.

A pirotechnikust nem győzi meg ezzel, de láthatóan a feleségét sem, aki már előre leszögezi, ő majd az erkélyről nézi, férje pedig megpróbálhat ugyan felszaladni mellé a kertből, de mivel 5-6 másodperc után indul a fényjáték, sok értelme nincs, csak lemaradna róla.

Miközben részletes bemutatót kapok a termékfelhozatalból (a Sikolytól, a Kaptáron és Tornádón át a Killer Queenig), az első gondolatom az, hogy komoly erőfeszítést igényelne eldönteni, melyik fantázianév felel meg egy már létező horrorfilmnek és melyik az, ami csak remekül elmenne annak. A második, hogy egy pirotechnikust hallgatni tűzijátékokról, nagyjából olyan, mint Gombóc Artúrral beszélgetni a csokoládéról. Néhány perc után kiderül, a második áll közelebb a valósághoz, ezek az eszközök egyáltalán nem olyan ijesztőek, hiszen ha egy picit benézünk a kulisszák mögé, valójában pedig az összes ugyanolyan, csak a csomagolás változik.

“Kínában évezredek óta csinálnak tűzijátékot, az alapok megvannak, csak a színes máz változik, a lőpor ugyanúgy ég, az elvek ugyanazok. A lőporban mindig is szén lesz, kén, meg kálium-nitrát, aztán színezzünk mindenfélével” - magyarázza a kereskedő. Az egyik slágertermék elmondása szerint ‘96 óta ugyanolyan, a legnagyobb változás évről évre talán az, hogy most már kevesebb a hibás termék.

Négyszáz forintért már akad olyan játék, amit durrogtathatunk, de százezerért is van telep, ami másfél perc szórakozást garantál annak, aki “durrbele Balázs módjára” nem sajnál rá ennyi pénzt. Annak, aki először vásárol, néhány szempontot azért nem árt előre átgondolnia. Egyrészt, tisztában kell lenni azzal, szeretnénk-e szilveszterkor barkácsolni és egyesével gyújtogatni a rakétákat, vagy inkább arra vágyunk, hogy egy gyufaszállal letudjuk a fényshowt. Az árus szerint ha valaki gyerekekkel vagy “erősebb idegzetű kutyával” szilveszterezik, akkor érdemes a halkabb, kisebb játékokat hazavinnie és persze nagyon nem mindegy, mekkora területen és milyen környéken izzítjuk a kanócokat.

“Olyan, mint a nyers krumpli, amíg nem kezdem el sütni, addig nem csinál semmit” - a pirotechnikus szerint ezért nem kell félni a házi tűzijátékoktól, ráadásul úgy látja, ami Kínában már kiállta a teszteket, majd Európa felé a viharokat is átvészelt a tengeren, az akkor se kéne, hogy túl nagy gondot okozzon, ha egy picit bénázik vele valaki. Felesége azért hozzáteszi, kiskorúakat, különösen kamaszokat annak ellenére se hagyna egyedül ezekkel a termékekkel, hogy törvényileg van erre lehetőség, ráadásul ő is úgy érzékeli, egyre több a felelőtlen vásárló, így a baleset is.

A pirotechnikai eszközök szabályaira a rendőrség, a veszélyeire pedig a mentők hívták fel a figyelmet látványos képekkel, az árusok pedig elárulták, mi az első számú biztonsági előírás, amit mindenkinek elmondanak. “Ne kézből lődd ki és stabilan rögzítsd” - vagyis a rakétákat legcélszerűbb vízzel teli pezsgősüvegbe tenni, az úgyis van ilyenkor kéznél, a telepeket pedig két tégla közé érdemes beszorítani. Alapszabály az is, hogy “minél messzebb legyek, amikor működésbe lép”, különösen igaz ez azokra a néhány éve piacra került termékekre, amelyek nem csak felfelé, hanem legyezőszerűen lövik ki a szikrákat. Mindemellett pedig különös óvatosságra intenek akkor, ha szeles az idő.

Nem kell sok időt eltöltenem a tűzijáték-stand mellett ahhoz, hogy előkerüljön az álladó kutyások kontra tűzijátékosok vita, ahonnan pillanatok alatt a szabadságjogok kérdéséig és a Budapest-vidék ellentétig jutunk el. A pirotechnika iránt lelkesedő család szerint például a budai lakótelepen olyan sznobok laknak, akik lincshangulatba kerülnek néhány kisebb robbanás hallatán, a vidéki háziállatok pedig eleve kevésbé kényesek erre. Ráadásul, a nyári viharok mennydörgéseikor “nem mondja senki a Jóistennek, hogy hagyd már abba!”

“Nekem is van macskám, meg van teknősöm, meg van halunk, meg volt ilyen állatunk, meg volt olyan állatunk - én azt mondom, hogy már Mátyás király udvarán is lőttek tűzijátékot, pedig ott is voltak tehenek, birkák, marhák, szamarak, azok se szaladtak széjjel. Akinek ennyire kényes állata van, az tanulja meg kezelni” - mondja a negyvenes nő. Bár a legendák szerint valóban volt Mátyásék esküvőjén tűzijáték, történész kollégám szerint “a kérdés további kutatást igényel”, mert az ezekben a legendákban szereplő, Regiomontanus nevű csillagász, aki a tűzmester lehetett, néhány hónappal a lakodalom előtt halt meg, így igencsak hosszú kanócot kéne elképzelnünk ahhoz, hogy elhiggyük a mesét.

Tűzijáték-evolúció: Mátyás királyék még csak menőztek vele, Horthy óta a politika szolgálója

A Szent István nap és augusztus 20-a már több, mint 900 éve összekapcsolódott, és a tűzijáték mint attrakció is több mint fél évezrede megjelent Magyarországon, de a három együtt alig száz éve létezik. Viszont ez idő alatt minden kurzus kihasználta, politikája szolgálatába állította.

A tűzijátékárus úgy véli, a kutyatartók és durrogtatók közötti konfliktusnak jót tenne egy kis elfogadás, elvégre ő is elviseli az ugatást az év 364 napján és a szomszédhoz se megy át, ha kiabálnak, akkor pedig az ő hobbiját is el kéne viselni szilveszterkor. “Különben is, ha augusztus 20-án milliárdokat tudunk erre elkölteni, akkor a kisparaszttól ne sajnáljuk már azt a harmincezer forintot, amit elkölt erre és örömöt tud okozni a családjának” - zárja az érvelést.

Hamar kiderül az is, az államalapítás ünnepe és a szilveszter is nagy nap a pirotechnikusok életében, fel is idéz egy jópár évvel ezelőtti nyarat, amikor miközben mindenki ünnepelt a városban és nézte a tűzijátékot, ő fenn állt a Gellért-hegyen és onnan lőtte azokat. “Felemelő érzés, amikor vége van és kiállsz a Citadellára és meghajolsz. Senki nem látja, de neked azért jó, hogy másfél millió embert szórakoztattál” - teszi hozzá.

Ezzel szemben decemberben az a céljuk, hogy megspórolják a vásárlóknak a "felgyújtottuk a fél kerületet és szembelőttük a macskát” élményt, a velem beszélgető férfinak pedig 31-én este már egy Budapesthez közeli szállodánál van jelenése. “A pirotechnikus egy elborult állatfaj, amikor a többiek ünnepelnek, ő dolgozik, hogy másoknak örömet okozzon” - írja le röviden szakmáját, a luxushotelnél például ötször lő majd tűzijátékot. A vacsora minden fogásához egyet, éjfélkor pedig, ha szerencséje lesz, elhallatszik majd állomásához az, ahogy az étteremben a cigányprímás elhúzza a Himnuszt.