Két kedvenc társasjátékunk kapott új életet, és ez a legjobb, ami történhetett

Egyre több a természetről, állatokról és növényekről szóló társasjáték, és van köztük több közönségkedvenc is, amelyeket már jól ismer mindenki, aki az elmúlt években sokat játszott. Karácsony előtt két régebbi kedvencnek is új, önálló verziója jelent meg.

A társasjátékok forradalma előtt annak volt nehéz dolga, akit nem érdekeltek a csaták, a várak, a fegyverek és még a felfedezők sem, ma viszont már – köszönhetően néhány olyan paradigmaváltó játéknak, mint a madarakról szóló Fesztáv – aki akarja, az sem tudja elkerülni, hogy a természetről szóló, szelíd és szép társasokba ne fusson bele.

Csak az elmúlt pár évben mi magunk is írtunk például a Föld nevű játékról, ahol egy komplett ökoszisztémát kell kialakítania a játékosoknak, két gombákról szóló társasról (a Mycelia konkrétan a gombákról szól, Az erdő mélyén a gombákkal sajátos kapcsolatban élő fákról), a lepkék vándorlását tematizáló Mariposasról, legutóbb pedig egy olyan játékról, A holnap társadalmáról, amely a lehető legkézzelfoghatóbb, valódi tanácsokkal lát el arról, hogyan is kerülhetnénk el az ökokatasztrófát.

És ilyen az azonnal közönségkedvenccé váló Erdő is, amelyre, ha közhelyes is, de tökéletesen illik az „egyszerű, de nagyszerű” leírás, és amelynek számos kiegészítője révén a játékosok már maguk dönthetik el, hogy egy egyszerűbb, gyorsabb alapjátékot akarnak csak játszani, vagy egy több kombinációra lehetőséget adó, hosszabbra és nagyobb szabásúra bővíthető partit. A kiegészítők után azonban most egy új alapjáték jelent meg – ez az egyik, amit most kipróbáltunk.

Az, hogy a társasjáték-rajongók sok ilyen játékba futnak bele, korántsem csak azért van, mert sok természetközeli társas készül, hanem mert ezek közül nem egy zseniális és emiatt megkerülhetetlen. Ilyen volt néhány évvel ezelőtt

a saját állatkertünk felépítéséről és menedzseléséről szóló Ark Nova is, amiről persze szubjektíven, de teljes felelősséggel állítom, hogy minden idők legjobb társasjátéka.

Hogy miért, azt három éve írtam meg, ebben a cikkben olvasható kritikánk a játékról. Rendkívül összetett, minimum két, de inkább háromórás játékról van szó, amelyben minden részlet tökéletesen a helyén van nemcsak játéktechnikailag, de tematikailag is. Mert az csak a játék egyik fele, hogy az állatkertembe megpróbálok minél több és minél cukibb állatot szerezni: ugyanennyire fontos, hogy zoológusként hozzájáruljak az állatvilág kutatásához, a fajok megmentéséhez, az állatkertek közti nemzetközi együttműködésekhez, állatvédelmi programokhoz és így tovább. A nemrég megjelent kiegészítő, a Vízi világ még több lehetőséget ad a játékhoz, és izgalmasan bővíti az eredeti játékmechanikát.

Kovács Bálint

Most azonban nem kiegészítő jelent meg, hanem a játék egy teljesen új verziója – ezt is ajánljuk most.

Ark Nova: Menedék

A Menedék tehát semmilyen formában nem kombinálható az alapjátékkal, ez egy teljesen önálló játék, saját, új szabályokkal, ami persze azért sok mindenben hasonlít az „eredetire” – de hát ez a lényeg: nyilván azok érdeklődnek iránta, akiknek tetszett a „sima” Ark Nova.

A legfontosabb különbség, hogy a Menedék sokkal rövidebb, gyorsabb és valamivel egyszerűbb játék, mint az eredeti,

leginkább tehát azoknak ajánlott, akik – teljesen érthető módon! – akkor sem akadnak Ark Nova nélkül maradni, ha épp nincs három órájuk játszani. Azok is megfontolhatják, akik tartanak az eredeti játék vaskosabb szabálykönyvétől, de nekik elsősorban nem azt tanácsolnám, hogy mindenképp vegyék meg a Menedéket, hanem azt, hogy ne tartsanak tőle, mert ha elsőre sok is a szabály az Ark Novában, mind abszolút logikus és ezért könnyen megjegyezhető.

KB Ark Nova Menedék társasjáték 2025
Kovács Bálint

A Menedék leginkább szembeötlő és meghatározó változtatása, hogy itt nem kártyák révén épül fel az állatkert, hanem hatszögletű lapkákból: emiatt van az is, hogy annyival rövidebb a játékidő, mert így minden projekt és szakember is helyet foglal a relatíve kicsi táblán, azaz az állatkertünkben, márpedig ha az betelt, vége is a játéknak. És mivel minden hatszög egyforma, ebben a játékban üres területeket is le kell helyezni a nagyobb életteret igénylő állatok vagy akár a nagyobb épületek mellé.

De ezek önmagukban csak technikai kérdések, sokkal fontosabb, hogy – épp a lehelyezgetés miatt – alapvetően változott meg az egész logikája, és

az Ark Nova: Menedék részben logikai játék lett.

A legfontosabb vezérlőelvnek ugyanis annak kell lennie, ha eredményesek akarunk lenni, hogy mit hova, mi mellé is helyezünk a táblára. Újdonság például, hogy bizonyos fajok hím és nőstény példányai is a játékban vannak, és fontos jutalom jár azért, ha őket egymás mellé tudjuk helyezni. A nagy életteret igénylő állatok lapkáján fel van tüntetve, hogy pontosan melyik irányba kell kibővíteni a karámjukat, azokon a helyeken tehát nem lehet másik állat, és akkor az még szóba sem került, hogy nagyon sok mindent csak akkor pontoz a játék, ha egymással összefüggően helyeztük le a hasonló lapokat. Így tehát az állatkerti tematika mellé bekerül az Azulra vagy akár a Calicóra emlékeztető gondolkodásmód is, amikor azt kell mérlegelni, hogy „ettől a lapkától jobbra egy ilyen lapkának kéne lennie, de a jobbra rendelkezésre álló hely most éppen valami másra kéne, más szempontból viszont mégiscsak jobb lenne, ha nem is az lenne ott, hanem egész más…”

Elsőre, kellően sok órányi Ark Novázás után furcsa lehet ez a logikai vonal, de pár játék után rá lehet érezni az ízére. Ez a mechanika, a korlátolt helyek, valamint az, hogy a természetvédelmi projektekhez meglehetősen sok azonos állatot kellene lerakni, mind arra buzdítanak, hogy koncentráltabban játsszunk: hiába van a kezünkben egy-egy ezért vagy azért jó lapka, ha egyetlen pontszerzési tervünkbe sem illik bele, akkor talán mégsem érdemes kijátszani. Ugyanez igaz az épületekre is: vajon megéri az a pár pont, hogy elfoglaljon egy (vagy több) helyet a szűkös kis állatkertemből?

hvg.hu
Így a kevesebb lehetőség nem korlátozás lesz, hanem kihívás, sőt a játék lényege.

A Menedéket épp ezért nem lehet és nem is érdemes összehasonlítani az Ark Novával: egész mást kínál és egész mást is ad. Csak éppen – nagyjából – ugyanazon a módon, amit korábban már annyira megszerettünk.

Kiknek ajánljuk? Az Ark Nova rajongóinak (bár az igazat megvallva nekik javasolt előbb a Vízi világ kiegészítőt és második térképcsomagot beszerezni, de utána jöhet a Menedék). Azoknak, akik sok jót hallottak az Ark Nováról, de félnek a vaskos szabálykönyvtől. Hogy az alapjáték ismerete nélkül mennyire élvezetes a Menedék, arról kérdezzenek valakit, akinek annyira szerencsétlen a sorsa, hogy sosem játszott még az eredetivel.

Hányan játszhatják? Van egyszemélyes játékmód is, és maximum öt játékos játszhat. A kétszemélyes verzió ezúttal valamivel korlátozóbb, mint az eredeti játékban, mert sokkal lassabban cserélődnek a lapkák, így kevesebb esélyünk van a terveinknek megfelelő lapokhoz jutni.

Mennyibe kerül? A kiadó honlapján 18 990 forint.

Az erdő – Dartmoor

A néhány éve megjelent Az erdő azért válhatott gyorsan közönségkedvenccé, mert az alkotója egy nagyon egyszerű, könnyen érthető, mégis egészen eredetinek ható mechanizmust talált ki hozzá: úgy kell létrehoznunk egy erdőt, hogy a magunk előtt lévő, fákat ábrázoló kártyák mind a négy oldalára letehetünk egy-egy kártyát attól függően, hogy melyik állat az erdő mely szintjén él. Rovarokat, hüllőket az aljnövényzet szintjére, emlősöket a fák két oldalára, madarakat pedig a lombkoronaszintre. Ráadásul minden kártya ketté van osztva, és van rajta egy jobb oldalra és egy bal oldalra, vagy egy alulra és egy fölülre helyezhető állat. És persze minden mindennel összefügg: bár van egy-két olyan kártya, ami csak úgy önmagában ad pontot, gyakoribb, hogy az egyes kártyák értékét az határozza meg, mi más van még az erdőnkben. A ragadozó állat akkor ér sokat, ha vannak zsákmányállataink is, a patások akkor, ha más patásokkal élhetnek együtt, a kis vadmalac akkor, ha az erdőben él a felnőtt vaddisznó is, a nyulak akkor, ha egy üregben nagy a szaporulat, és így tovább.

kb Az erdő Dartmoor 2025
Kovács Bálint

Mindez szinte végtelen számú variációra ad lehetőséget, azaz milliónyi stratégiára abban, hogy hogyan is szeretnék nyerni: inkább a pillangókból gyűjtenék össze minél több különböző fajt, mert azok így érnek exponenciálisan egyre többet, vagy rámegyek a nyulakra, vagy olyan fákat helyezek le, amelyek szintén annál többet érnek, minél több egyforma fám van? És ha igen, mit kezdjek az olyan fákkal vagy olyan állatokkal, amelyek épp hogy azért adnak pontot, ha minél változatosabb fákból áll az erdőm? Ráadásul a játék tele van jópofa ötletekkel, olyanokkal, mint amilyen a kakukk, amely értelemszerűen csak egy másik madár fészke fölé helyezhető be annak ellenére, hogy normálisan csak egy lap lehetne minden fa lombkoronaszintjén. És amióta a különféle kiegészítők is megjelentek, az ilyen ötletekből még több lett: vannak alpesi állatok, különleges, ritka fajok, sőt poénként egy-egy olyan lap is a pakliba kerülhet a kiegészítők révén, mint a többi játékost megszívató troll vagy a karácsonyfa, ami elodázza a játék végét. Mindehhez szintén nagyon egyszerű – mindössze pár oldalas – szabálykönyv jár, ennek ellenére nincs arról szó, hogy Monopoly-primitívségű lenne a társas, épp elég ötletesek a lehelyezési bónuszok, a kártyahúzás módjai, a barlangok használata és a többi fantáziadús apróság.

A most megjelent Dartmoor viszont nem kiegészítő: ez már nem keverhető bele az alapjátékba, hanem önállóan hoz egy új variációt a játékból. Ebben ugyanis új élőhelytípusok jelennek meg: az állatok már nemcsak fákon és facsemetéken élhetnek, hanem mocsarakban és cserjéken is. Szó ami szó, azt nem lehet mondani, hogy ez az újítás alapjaiban rengetné meg mindazt, amit Az erdőről eddig tudtunk; inkább arról van szó, a lápvidék annyi bónuszra és kombinációra ad lehetőséget, hogy a korábbi paklikba keverve egyszerűen nem tudnánk kihasználni a Dartmoor potenciálját. Ebben az esetben nincs szó arról, mint az Ark Nova: Menedéknél, hogy új mechanizmusok kerültek volna a régiek helyére:

a Dartmoorban alapvetően minden ugyanúgy van, ahogyan azt Az erdőben megszerettük.

És persze ezúttal is egészen új állatok kerültek a pakliba, a valódi, angliai Dartmoor nemzeti park ökoszisztémáját mintául véve, ami biztosan szép emlékeket ébreszt azokban a szerencsésekben, akik már jártak ott, és vágyat az utazásra azokban, akik a játékbeli pónikat és juhokat háromdimenziós formában is szeretnék megtekinteni.

Kovács Bálint

Az erdő – Dartmoor épp olyan jól kidolgozott játék, mint az eredeti, ugyanolyan ötletesen épülnek egymásra a pontszerzési lehetőségei, csak éppen friss levegőt kínál azoknak, akik már keresztül-kasul kijátszották az alapjátékot. Emellett az alkotó a fő kritikát is meghallotta és megfogadta: a féktelenül szaporodó és ezzel féktelenül pontokat halmozó nyulak az alapjátékban egyesek szerint kissé túl egyszerűvé tették a győzelmet, mivel egyetlen üregbe akárhány kerülhetett belőlük, és mindegyik egyesével annyit ér, ahányan vannak. Hát a Dartmoorban a közveszélyes nyúlgyűjtők búcsút inthetnek túl könnyen szerzett előnyeiknek: a dartmoori nyulak ürege magányos hely lett.

Kiknek ajánljuk: Elsősorban persze azoknak, akik már sok tucat vagy sok száz parti Az erdőn túl vannak, és némi vérfrissítésre vágynak, de az sem jár rosszul, aki a Dartmoorral kezdi az ismerkedést a játék világával. És mindenkinek, aki szeretne egy egyszerű, ám sok parti után sem unalmas, természetközeli játékot.

Hányan játszhatják? Kettőtől öt játékosig ad lehetőséget a játék. Ketten játszva is tökéletes az élmény, többen viszont versengőbbé válik. Egyszemélyes verzióra az alapjáték Felfedezés nevű kiegészítője ad lehetőséget.

Mennyibe kerül? A kiadó honlapján 10 990 forint.

Hozzászólások