Az orvosi statisztikák szerint egy 65 év feletti embernél a csípőtáji törés az egyik legrosszabb prognózisú sérülés, amivel a modern orvostudomány szembesül. Nem azért, mert a műtét bonyolult – hanem azért, ami utána következik: elhúzódó kórházi kezelés, hónapokig tartó rehabilitáció, és sok esetben az önálló élet végleges elvesztése. A háttérben szinte mindig ugyanaz áll: gyengülő csontok, leépülő izomzat, romló egyensúlyérzék – egy folyamat, amit a szervezet évekkel korábban elkezd, mi pedig évekkel korábban meg is állíthatnánk. Hogy pontosan miért és hogyan, azt Dr. Vizi András traumatológus, sport- és ortopéd szakorvos, a Pick Szeged kézilabdacsapat orvosi stábjának tagja segített körüljárni – aki szerint a történet nem is időskorban kezdődik, hanem jóval korábban.
A csontjaink fiatalon épülnek fel egy életre
Dr. Vizi András szerint a csontsűrűségünket nagyrészt – körülbelül 60-80%-ban – a genetika határozza meg, a fennmaradó rész viszont rajtunk múlik. A maximális csonttömeget 25-30 éves korunkra érjük el, onnantól kezdve már csak fenntartani tudjuk, amink van, illetve lassítani a természetes lebomlást. Ebben a folyamatban van egy különösen érzékeny időszak: a 10-14 éves kor, vagyis a serdülőkor előtti és alatti évek.
Amit ekkor – és az azt megelőző gyermekévekben – a csontokba befektetünk, az egy életre szóló alap.
„A gyermekkori mozgás, a szabadban töltött idő, a súlyterheléssel járó sportok – futás, kerékpározás, bármi, ami mozgatja az izmokat – igazoltan jótékonyan hatnak a csontanyagcserére. Ha viszont ez az időszak mozgásszegényen, képernyők előtt telik, az a szerzett 20-40%-nyi csonterő jelentős részét egyszerűen elveszíti a gyerek – és ezt felnőttkorban már nem lehet visszapótolni” – hangsúlyozza az orvos, aki a kalciumbevitel fontosságára is kitér.
https://pulzus.hvg.hu/pszichologia/20260715_mikor-valik-felnotte-az-agy
„A legjobb, ha ez természetes forrásból érkezik – tejtermékekből, olajos magvakból, zöld leveles zöldségekből –, a D-vitamin-pótlás pedig szerint kiemelten fontos lenne, mivel Magyarországon igazoltan sok gyereknél mutatható ki D-vitamin-hiány, még akkor is, ha sok időt töltenek kint a napon, hiszen a megfelelő UV-védelem használata csökkenti a bőrben termelődő D-vitamin mennyiségét” – hívja fel a figyelmet Vizi doktor.
A csontritkulás néma betegség
A csontritkulás – szakszóval oszteoporózis – alattomos folyamat, amelynek jellemzően nincs figyelmeztető tünete. „Az első jel maga a törés” – fogalmaz a szakorvos. „Nincs fájdalom, nincs olyan laboreredmény, ami előre jelezné, ezért is hívják a betegséget néma kórnak. A csontépítés 25-30 éves korunkig tart, utána a lebontás kerül túlsúlyba: 30-35 év felett évente átlagosan 0,5-1%-kal csökken a csonttömegünk.
Nőknél a változókor ezt a folyamatot jelentősen felgyorsíthatja, akár évi 5%-os csontvesztést is okozva a hormonális átalakulás miatt.
Mivel a folyamat tünetmentes, 50 év felett kifejezetten fontos volna a szűrés: az úgynevezett DEXA-vizsgálat, amely méri a csontsűrűséget, még azelőtt jelezhet, hogy bármilyen törés bekövetkezne” – javasolja a szakértő, és hozzáteszi, hogy előrehaladott állapotban jellemző a görnyedt tartás kialakulása, illetve az úgynevezett patológiás törések: ezek a csukló, a combnyak, a csípő és a gerinc környékén jelentkeznek, gyakran nem is komoly balesetből, hanem egy egyszerű megbotlásból vagy apró esésből.
Súlyzós edzéssel a törések ellen?
Az orvos elmagyarázza, hogy csontjainkban folyamatosan két sejttípus dolgozik egymással szemben: az egyik építi, a másik lebontja a csontszövetet. A cél, hogy az építő sejtek kerüljenek túlsúlyba. „Amikor súllyal dolgozunk, a csontok körüli izmok – a karban, a combban, a lábszárban – megfeszülnek, és ez a feszülés az inakon keresztül közvetlen ingerként jut el a csontsejtekhez. Ez az inger munkára készteti az építő sejteket, amelyek ennek hatására intenzívebben termelnek, mint a lebontó sejtek – így az egyensúly a csontépítés felé billen. Ennek eredményeként nemcsak a csontsűrűség nő, hanem a csont belső, szivacsos szerkezete is megerősödik, ami a teljes csontozat ellenállóképességét javítja” – részletezi Vizi doktor, majd a legnagyobb tévhitekre is kitér.
Az egyik leggyakoribb tévhit, amivel a rendelésen találkozik, hogy az erősítő edzés árt az idősödő ízületeknek. Ez alapvetően nem igaz – bár Vizi doktor hangsúlyozza:
kontroll nélkül, rossz technikával, túl nagy súlyokkal valóban lehet kockázatos, de maga a mozgás és az izomerő fejlesztése önmagában kifejezetten jótékony hatású, időskorban is.
Az erős izomzat ugyanis közvetlenül tehermentesíti az ízületeket: ha a combizmok erősek, kevesebb terhelés jut a térdre; ha a törzs és a farizmok erősek, kevesebb terhelés jut a csípőre. Olyan ez, mintha egy lengéscsillapító védené a futóművet”– fogalmaz a szakorvos, és hangsúlyozza, hogy a mozgás emellett fokozza a porcok vérellátását és az ízületi folyadék termelődését, ami tovább lassítja az ízületi kopást.
https://hvg.hu/elet/20260714_polifenolok-antioxidans-gyulladascsokkentes-alzheimer-demencia-oregedes
„Elesésnél a legnagyobb szerepet valójában a csontsűrűség játssza – végső soron ez dönti el, hogy a csont kibírja-e az ütés erejét. Az izomzat és az egyensúlyérzék azonban kulcsfontosságú védőfunkciót lát el: az izom szó szerint párnázza, tompítja az esés energiáját, az egyensúlyérzék pedig abban segít, hogy egy hétköznapi megbotlást még időben ki tudjunk védeni. Minél inkább jelen van az izomsorvadás, annál kisebb ez a védőhatás, és annál nagyobb erő terhelődik közvetlenül a csontra – ráadásul a stabilizáló reflexek is lelassulnak, ami tovább növeli az esés esélyét. A leggyakoribb töréstípusok ilyenkor a csukló, a gerinc környéke és a csípő – jellemzően egyszerű megcsúszásból vagy megbotlásból eredően” – fejti ki az orvos.
Milyen mozgást érdemes választani?
Azoknak, akik korábban nem sportoltak rendszeresen, Vizi doktor kifejezetten az ízületkímélő, alacsony becsapódású mozgásformákat javasolja: a vízi közeg – vízi torna, úszás – szinte minden izomcsoportot megmozgat, miközben minimális terhelést jelent az ízületeknek. Emellett a jóga és a pilates, valamint a konditermi, saját testsúlyos gyakorlatok (plank, törzsizom-erősítés) és a gumiszalagos, ellenállásos edzésformák jelentik a biztonságos kiindulópontot – nem pedig azonnal a nagy súlyokkal végzett gépes edzés. A legfontosabb tanács azonban egyértelmű: „ne egyedül, szakmai felügyelet nélkül vágjon bele senki, különösen ha már van valamilyen mozgásszervi panasza – egy személyi edző vagy fizioterapeuta bevonása az elején elengedhetetlen.
Ne 60 évesen kezdjünk el gondolkodni ezen!
Az orvos szerint a legfontosabb szemléletváltás az volna, ha nem időskorban, hanem jóval korábban, akár gyermekkortól kezdve tudatosan gondolkodnánk a mozgásszervi egészségről. A megfelelő táplálkozás, a testsúlykontroll és a rendszeres – nem feltétlenül versenyszintű – sport gyermekkortól épített alapja az, ami valóban meghatározza, milyen állapotban érjük meg az időskort. „Aki egész életében aktív maradt, az 60 évesen sem fog egyszerűen leállni – míg akinél ez az alap hiányzik, ott jóval nehezebb később bepótolni a lemaradást” – mondja Vizi András, aki szerint innen is van visszaút:
a testmozgás elkezdése, a káros szenvedélyek elhagyása és a tudatos táplálkozás 60 évesen is érdemi változást hozhat.
Az alapvető recept tehát egész életen át ugyanaz: heti több alkalommal végzett kardióedzés – séta, úszás, kerékpározás, nordic walking –, mellette pedig legalább heti 2-3 alkalommal saját testsúlyos vagy könnyű súlyokkal végzett erősítő edzés. Ehhez társul a megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitel, valamint a tudatos folyadékfogyasztás – ezek együttesen azok a tényezők, amelyek eldöntik, hogy valaki 70-80 évesen is önállóan, aktívan élheti-e az életét, vagy sem.
Nyitókép: AFP / Adrian Dennis
