Hat igen erre a hat állításra, és biztos lehet benne, hogy problémás a viszonya a közösségi médiához
Ez is egy függőség, amivel érdemes foglalkoznia.
Ez is egy függőség, amivel érdemes foglalkoznia.
Miért akartam, akarok gyereket? Van, aki úgy felelne, mindig is tudta, hogy lesz gyereke. Mások talán furcsának találják a kérdést, és sosem gondolkodtak el rajta. Hiszen az elvárt és jellemző viselkedésekre ritkán kell magyarázatot adnunk. Pedig a szülők és a gyerek szempontjából is fontos, hogy valójában kiről is szól a vállalás.
A trauma feldolgozásnak első lépése az önmagunk felé való radikális őszinteség, és annak beismerése, hogy valami történt velünk: ám amennyire könnyen hangzik, olyan nehéz ez a folyamat – derült ki a HVG Extra Pszichológia Szalon könyvbemutató estjén, ahol a szerző, Szirtes Lili szakpszichológus vendége Szilágyi Liliána egykori úszó, traumatúlélő volt.
A traumának nincs nyelvezete, se időérzéke. Ott lapul a testünkben riadókészültségben, és több évtizeddel az eredeti traumatikus élmény után is belobbanhat - mutat rá Julia Samuel elismert pszichoterapeuta Családi traumák című könyvében. Részlet.
Ön mennyire tud új célokat kijelölni, ha a mostaninak nem látszik értelme?
Amíg a mozaikcsalád biztonságot nyújtó egésszé alakul, érdemes néhány nehézséggel járó fordulópontot szem előtt tartani. Ezek közül kiemelkednek a párkapcsolat történései.
Talán sokan hallottak már olyan párokról, akik hosszú idő után eltávolodtak egymástól: egyikük (általában az asszony) spirituális, netán ezoterikus útkeresésbe kezd, ám partnere nem tudja követni, és ez feszültséget szül. Hogyan érthetik meg egymást, hogy ne omoljon össze az évtizedek alatt együtt felépített váruk?
Manapság divatos lett bármilyen problémára, fájdalomra azt mondani, hogy el kell engedni. Engedjük el a múltat, ne őrlődjünk rajta, hiszen ami volt, elmúlt, azon változtatni már úgysem lehet. Ebben persze van igazság, de a valódi kérdés nem az, hogy mi elengedjük-e a múltat, hanem hogy a múltunk elenged-e minket.
Manapság az önismeret is önmegvalósításunk tárgya lehet, hiszen szinte kultusszá vált a tudatosság, önmagunk feltérképezése. Mindez azonban a visszájára is fordulhat, mert a látszat ellenére eltávolíthat saját magunktól.
A traumatikus tapasztalatokra jellemző, hogy töredékesen tárolódnak el az idegrendszerben. Az egyik legnépszerűbb traumaterápiás módszer segítségével a gyötrő mozaikszerű pillanatok egységes, elmesélhető és feldolgozható emlékekké válhatnak.
A bántalmazó árnyékában című könyvében Szirtes Lili szakpszichológus egy munkájában sikeres, harmincas férfi történetét meséli el, aki gyermekkori bántalmazás áldozata lett. Olivér megrázó, ugyanakkor felszabadító felnövéstörténete bemutatja, miként lehet kitörni a szégyen köreiből, meggyászolni és újraalkotni az elveszett pozitív jövőképet. Részlet a könyvből.
Miért nem merünk fizetésemelést kérni a főnökünktől, hogyan szövi át nemzedékeken keresztül egy család életét a szégyen, és miért nem boldogságnak nevezik a pszichológusok a boldogságot? Ezekre a kérdésekre is választ kapott, aki részt vett a HVG Extra Pszichológia Szalon legutóbbi estjén, amelyen L. Stipkovits Erika invitálta önismereti utazásra közönségét.
Vannak szülők, akik lazán és szabadon állnak a gyerekeik önmegvalósítási törekvéseihez, engedik őket kibontakozni, és támogatják is a megszokottól eltérő választásokat, akár hivatásról, akár hobbiról legyen szó. Mások komoly elvárásokat támasztanak, konkrét szabályok mentén terelgetik a gyerekeiket, és kevés teret engednek a családi hagyományon kívül eső választásoknak.
A szinkronicitás fogalmát a pszichológiában Carl Gustav Jung vezette be, és az egymással kapcsolatban nem lévő események előfordulására használta, amikor azt érezzük, hogy ez nem csupán véletlen. Szerkesztett részlet L. Stipkovits Erika Még közelebb önmagunkhoz című könyvéből.
Ha lassítunk a tempónkon, és elkezdjük megfigyelni és átérezni a körülöttünk és velünk történteket, előnyére változik a világunk. A folyamatban önfejlesztő módszerek segíthetnek.
Ki kicsoda ma Magyarországon? L. Stipkovits Erika klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus, pszichoterapeuta segít eligazodni.
Az ember társas lény, lehetünk-e hát egyedül boldogok? Sokan éppen azért érzik boldogtalannak magukat, mert maguk vannak, ritkán látogatják őket, nincs, akivel beszélgetni tudnának. Az egyedüllétet a fájdalmas magánnyal azonosítják, így meg is feledkeznek az áldásos egyedüllétről. Részlet L. Stipkovits Erika Még közelebb önmagunkhoz című könyvéből.
A pandémia átalakította az egészséghez és a betegséghez való viszonyulásunkat. Ugyanakkor szorongásaink csökkentése érdekében nem a legmegfelelőbb eszközökhöz nyúlunk, és úgy tűnik, inkább bízunk például a technológiában, mint saját magunkban – derült ki a legutóbbi HVG Extra Pszichológia Szalon estjén, amelynek vendégei Csabai Márta és Kőváry Zoltán szakpszichológusok voltak.
Egyre többen válnak nyitottá a pszichoterápiára, ám a megfelelő szakember keresése közben tapasztalhatják, hogy nehéz kiigazodni a segítők – akik egy része sajnálatos módon amatőr, sőt sarlatán – között. Mi a fontos, amikor szakembert választunk?
Az önmegvalósítás – főleg az amerikai játékfilmekben – egyszerű receptnek tűnik: tehetség plusz rengeteg idő és munka, és az áldozathozatal sikert fial. Tévúton járunk azonban, ha nem vesszük figyelembe a jelenség komplexitását, illetve legbelső énünk szükségleteit.