Manapság divatos lett bármilyen problémára, fájdalomra azt mondani, hogy el kell engedni. Engedjük el a múltat, ne őrlődjünk rajta, hiszen ami volt, elmúlt, azon változtatni már úgysem lehet. Ebben persze van igazság, de a valódi kérdés nem az, hogy mi elengedjük-e a múltat, hanem hogy a múltunk elenged-e minket.
Manapság az önismeret is önmegvalósításunk tárgya lehet, hiszen szinte kultusszá vált a tudatosság, önmagunk feltérképezése. Mindez azonban a visszájára is fordulhat, mert a látszat ellenére eltávolíthat saját magunktól.
A traumatikus tapasztalatokra jellemző, hogy töredékesen tárolódnak el az idegrendszerben. Az egyik legnépszerűbb traumaterápiás módszer segítségével a gyötrő mozaikszerű pillanatok egységes, elmesélhető és feldolgozható emlékekké válhatnak.
A bántalmazó árnyékában című könyvében Szirtes Lili szakpszichológus egy munkájában sikeres, harmincas férfi történetét meséli el, aki gyermekkori bántalmazás áldozata lett. Olivér megrázó, ugyanakkor felszabadító felnövéstörténete bemutatja, miként lehet kitörni a szégyen köreiből, meggyászolni és újraalkotni az elveszett pozitív jövőképet. Részlet a könyvből.
Miért nem merünk fizetésemelést kérni a főnökünktől, hogyan szövi át nemzedékeken keresztül egy család életét a szégyen, és miért nem boldogságnak nevezik a pszichológusok a boldogságot? Ezekre a kérdésekre is választ kapott, aki részt vett a HVG Extra Pszichológia Szalon legutóbbi estjén, amelyen L. Stipkovits Erika invitálta önismereti utazásra közönségét.
Vannak szülők, akik lazán és szabadon állnak a gyerekeik önmegvalósítási törekvéseihez, engedik őket kibontakozni, és támogatják is a megszokottól eltérő választásokat, akár hivatásról, akár hobbiról legyen szó. Mások komoly elvárásokat támasztanak, konkrét szabályok mentén terelgetik a gyerekeiket, és kevés teret engednek a családi hagyományon kívül eső választásoknak.
A szinkronicitás fogalmát a pszichológiában Carl Gustav Jung vezette be, és az egymással kapcsolatban nem lévő események előfordulására használta, amikor azt érezzük, hogy ez nem csupán véletlen. Szerkesztett részlet L. Stipkovits Erika Még közelebb önmagunkhoz című könyvéből.
Ha lassítunk a tempónkon, és elkezdjük megfigyelni és átérezni a körülöttünk és velünk történteket, előnyére változik a világunk. A folyamatban önfejlesztő módszerek segíthetnek.
Ki kicsoda ma Magyarországon? L. Stipkovits Erika klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus, pszichoterapeuta segít eligazodni.
Az ember társas lény, lehetünk-e hát egyedül boldogok? Sokan éppen azért érzik boldogtalannak magukat, mert maguk vannak, ritkán látogatják őket, nincs, akivel beszélgetni tudnának. Az egyedüllétet a fájdalmas magánnyal azonosítják, így meg is feledkeznek az áldásos egyedüllétről. Részlet L. Stipkovits Erika Még közelebb önmagunkhoz című könyvéből.
A pandémia átalakította az egészséghez és a betegséghez való viszonyulásunkat. Ugyanakkor szorongásaink csökkentése érdekében nem a legmegfelelőbb eszközökhöz nyúlunk, és úgy tűnik, inkább bízunk például a technológiában, mint saját magunkban – derült ki a legutóbbi HVG Extra Pszichológia Szalon estjén, amelynek vendégei Csabai Márta és Kőváry Zoltán szakpszichológusok voltak.
Egyre többen válnak nyitottá a pszichoterápiára, ám a megfelelő szakember keresése közben tapasztalhatják, hogy nehéz kiigazodni a segítők – akik egy része sajnálatos módon amatőr, sőt sarlatán – között. Mi a fontos, amikor szakembert választunk?
Az önmegvalósítás – főleg az amerikai játékfilmekben – egyszerű receptnek tűnik: tehetség plusz rengeteg idő és munka, és az áldozathozatal sikert fial. Tévúton járunk azonban, ha nem vesszük figyelembe a jelenség komplexitását, illetve legbelső énünk szükségleteit.
Gyerekkori szexuális erőszakot szenvedett kliensének megrázó gyógyulástörténetét dolgozza fel Szirtes Lili szakpszichológus A bántalmazó árnyékában című könyvében.
Gyermekeink génjei megalapozzák a személyiségüket, és befolyásolják, hogyan élik az életüket, de nem írják meg előre a sorsukat. Ha gyermekeink gének által befolyásolt adottságait figyelembe vesszük, képesek leszünk ösztönözni őket, hogy a legjobbat hozzák ki magukból, és segíteni nekik, hogy kezelni tudják a hajlamaikat, amelyek bajba sodorhatják őket. Részlet a Dekódold a gyermeked! című könyvből.
Így léphetünk ki apaként-anyaként az autokratikus vezetői szerepből.
Mitől lesz az egyik kapcsolat támogató, míg a másik elveszi a kedvet az önmegvalósítástól? Hogyan tudjuk megváltoztatni, ha már belekerültünk a demotiváló sodrásba?
És azt is, hogy hozzuk ki magunkból a legtöbbet! Milyen tulajdonságok szükségesek ahhoz, hogy megvalósíthassuk a vágyainkat?
A szülők gyakran kérdezik: „Honnan tudhatom, hogy valami baj van a gyerekemmel?” Mikor válik a magas emocionalitás szorongásos zavarrá? Mikor mondhatjuk, hogy túl impulzív a gyerekünk? Vajon a dühkitörései még normálisnak mondhatók? Részlet Danielle Dick Dekódold a gyermeked! című könyvéből.
Ami megtörtént, megtörtént, már nem tudunk rajta változtatni – éppen ezért sokak szerint hiábavaló elemezni a múltat. Valójában számos előnyünk származhat abból, ha megpróbáljuk feltárni a cselekedeteink, döntéseink mögött rejlő mozgatórugókat. Ez ugyanis segíthet abban, hogy megértsük és elfogadjuk az érzelmeinket.
