Sokan a DNS-ük továbbörökítésének evolúciós parancsát, a kulturális és társas normák szerepét, illetve a gyerekek szeretetét emelik ki a gyerektervezés és -vállalás indítékaként. Mindemellett számos egyéb tényező is befolyásolja gyermekvállalási szándékunkat: gyerekkori tapasztalataink, élettörténetünk, vélekedéseink, hiedelmeink, tudatos és tudattalan vágyaink.

Állhat a döntés mögött az az elgondolás, hogy az illető így tudja visszaadni, amit a szüleitől kapott, vagy éppen a boldog gyerekkorát szeretné újraélni, de lehet, hogy a szülővé válás által kíván jobb emberré, jobb szülővé válni, mint amilyenek az ő felmenői voltak. Vannak, akik szerelmük gyümölcsét látnák, az élet értelmének tartják a gyerekvállalást és -nevelést, vagy nem akarnak kimaradni az élményből.

Legtöbbször azonban nem egyetlen tényező, hanem tudatos és még inkább nem tudatos, külső és belső hatások együttesen határozzák meg a gyerekvállalási szándékot.

Nagyszülőknek unokát

Rendelje meg online!

Tóth Olga szociológus Új anyák és új apák – A gyerekvállalás motivációi című 2012-es tanulmányában a szülővé válás kapcsán négy motivációs csoportot írt le.

Ezek közül az egyik a gyermekvállalás társadalmi normája, azaz, hogy azért vállalunk gyereket, mert mindenki másnak is van. Éreztethetik az elvárást a nőkkel a szüleik, a családjuk is, ahogy az is nyomást helyezhet rájuk, amikor a barátaik, ismerőseik körében sorra mindenki szülővé válik, és a gyermektelenek kívülállóknak érzik magukat.

Külön csoport, amely a gyerek által a család számára hozott előnyöket takarja. Lehet ez anyagi motiváció, mint az adókedvezmény vagy a segély, a „presztízsgyerek” pedig a „megengedhetjük magunknak” üzenetét hordozza a külvilág számára. A család körülményei kategória például olyan indíttatásokat foglal magában, mint a párkapcsolat megmentése, a nagyszülőknek unokát, vagy a már meglévő gyereknek testvért adni.

Meg nem élt élet

A szülők személyisége és szükségletei a meghatározók a következő csoportban: a „perfektgyerek” azért születik, hogy a szuperszülő, szuperanya megmutassa, nemcsak a többi életterületen ér el sikereket, ezt is kiválóan meg tudja csinálni. A szuperanya immár nemcsak tökéletes párkapcsolatot, otthont, karriert és külsőt tud felmutatni, hanem tökéletes utódot is.

A gyerekvállalás és -nevelés a legfőbb életcél a szülő önigazológyereke és az életcélgyerek esetében is, ám míg az előbbinél külső körülmények kényszerítik az anyát ebbe a szerepbe, mert az élet más területein nem tud sikereket megélni (például munkalehetőségek hiányában), az utóbbinál a gyerek valóban beteljesülést hoz a szülő számára.

A „pótgyerek” pedig a szülő meg nem valósított álmainak valóra váltására hivatott. Az utód szerepe, küldetése lehet például a szülők karriervágyának megvalósítása vagy a családi vállalkozás átvétele, ami pedig ha nem esik egybe a fiatal érdeklődésével, képességeivel, terveivel, nagy terhet jelenthet számára.

Ezt Helm Stierlin német családterapeuta a családi delegáció fogalmával illette az 1970-es években, Carl Gustav Jung svájci pszichiáter pedig így mutatott rá a jelentőségére: „Semmi nincs lelkileg erőteljesebb hatással a gyermekre, mint a szülők meg nem élt élete.”

Olvassa tovább Tanács Eszter pszichológus, meddőségi, reprodukciós és örökbefogadási szaktanácsadó cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelyben a tudatos önmegvalósítással foglalkozunk.

Keresse a HVG Extra Pszichológia magazin legfrissebb számát az újságárusoknál vagy rendelje meg!