Minden afelé mutató törekvés, hogy jobbá tegyük önmagunkat, csak a következő elváráshoz vezet. Hogyan segíthet e csapdahelyzetben a reménykedés képessége? - teszi fel a kérdést Maaret Kallio finn kognitív pszichológus A remény ereje című könyvében. Részlet.
Az új jelenség - legalábbis elméletben - egyre szerteágazóbban bukkan fel a társadalomban.
Az utóbbi évtizedekben a pozitív pszichológiai kutatások felhívták a figyelmet a megbocsátás fizikai és mentális lelki egészségre gyakorolt pozitív hatásaira. Ezek szerint a megbocsátási hajlandóság hozzájárulhat az általános jólléthez, csökkentheti a depresszió szintjét, és segítheti a megküzdést a nehézségekkel.
Mindnyájunknak szüksége van mély kapcsolódásokra, ám e vágyunk, netán éhségünk miatt könnyen kiszolgáltatottakká és sebezhetőkké válhatunk.
Tekintve az izraeli-palesztin összecsapásokat, sajnos a téma közben még aktuálisabb lett.
Mi van akkor, ha lehetséges, hogy valaki trauma átélése után a gyógyulásnál is messzebbre jusson? Mi van akkor, ha az egészségének visszanyerése után tovább is mehet, és átalakulhat? - teszi fel a kérdést Edith Shiro amerikai traumaterapeuta A trauma váratlan ajándéka című könyvében. Részlet.
Felnőttként a legtöbb ember boldog akar lenni, lehetőleg azonnal és örökké. Mégis egyre többen boldogtalanok, miközben hatalmas erőfeszítéseket tesznek vélt boldogságukért: pénzt és célokat kergetve beáldozzák minden idejüket, családi és baráti kapcsolataikat. Részlet L. Stipkovits Erika Még közelebb önmagunkhoz című könyvéből.
Élethazugságok című könyvében Singer Magdolna gyásztanácsadó olyan történeteket dolgoz fel, amelyekben a gyászolóknak nemcsak hozzátartozójuk elvesztésével kell megküzdeniük, hanem egy addig nem ismert titokkal is. Az alábbiakban ebből a könyvből közlünk egy szerkesztett részletet - Gréta történetét.
A magabiztosság egyik kerékkötője, ha hiszünk az azt övező előítéleteknek.
Bár nem érdemes alábecsülni a szóbeli dicséret erejét, makacsul fennálló rossz viselkedés esetén markánsabb jutalmazási rendszerre lehet szükség. Részlet a Dekódold a gyermeked! című könyvből.
Ön melyiket választaná? Kitart egy fontos döntés mellett akkor is, ha azt a családja nem támogatja, vagy inkább mások elvárásainak felel meg, és átalakítja belső, érzelmi világát, lemondva így a döntéséről? Bár szeretnénk azt hinni, hogy az első csoportba tartozunk, az emberek többsége a másodikat választja. Miért van ez így?
Élethazugságok című könyvében Singer Magdolna gyásztanácsadó olyan történeteket dolgoz fel, amelyekben a gyászolóknak nemcsak hozzátartozójuk elvesztésével kell megküzdeniük, hanem egy addig nem ismert titokkal is. Az alábbiakban ebből a könyvből közlünk egy szerkesztett részletet - Evelin történetét.
Olyan korban, ahol egyre extrémebbé válik az individualizmus, és ennek kapcsán a látszólagos szabadság mellett a kiszakítottság megélése, újra és újra felmerül a kérdés, mit is veszíthetünk azáltal, ha szinte teljes egészében saját szubjektív élményvilágunkba záródunk, ha figyelmünk fókusza szinte kizárólag saját magunkra vetül.
Miért akartam, akarok gyereket? Van, aki úgy felelne, mindig is tudta, hogy lesz gyereke. Mások talán furcsának találják a kérdést, és sosem gondolkodtak el rajta. Hiszen az elvárt és jellemző viselkedésekre ritkán kell magyarázatot adnunk. Pedig a szülők és a gyerek szempontjából is fontos, hogy valójában kiről is szól a vállalás.
A trauma feldolgozásnak első lépése az önmagunk felé való radikális őszinteség, és annak beismerése, hogy valami történt velünk: ám amennyire könnyen hangzik, olyan nehéz ez a folyamat – derült ki a HVG Extra Pszichológia Szalon könyvbemutató estjén, ahol a szerző, Szirtes Lili szakpszichológus vendége Szilágyi Liliána egykori úszó, traumatúlélő volt.
