Az ENSZ szerint az élelmiszernövényeink közel háromnegyede a beporzástól függ. A Greenpeace viszont arra figyelmeztet, hogy Európában a méhek 37%-a eltűnőben van. A helyzet az egész EU-ban kritikus, Magyarországnak azonban még inkább aggódnia kell, hiszen hazánk igazi méhparadicsom. Ez azonban változhat, a természeti károk és általános populációcsökkenés a magyar méhészeket sem kíméli. Hazánk azonban nem jár élen a méhekkel kapcsolatos adatgyűjtésben, így kérdéses, időben tudunk-e reagálni a felmerülő problémákra.
A magyar Agrárminisztérium 2022-es adatai szerint Magyarországon az egyik legnagyobb a méhsűrűség Európában: körülbelül 13 méhcsalád jut egy négyzetkilométerre. Az országban csaknem 1,2 millió méhcsalád és mintegy 20 ezer méhész tevékenykedett. A hazai természeti adottságok szinte mindenhol kedveznek a méhészkedésnek. A KSH adatai szerint Magyarország az elmúlt években 15–30 ezer tonna között volt a méztermelés, ennek a nagyobbik hányadát exportálják.
2025-ben rendkívül kedvezőtlen körülmények között zajlott a méztermelés – figyelmeztetett Bross Péter, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke az Agroinform.hu-nak. A magyar méhészek idén mindössze 600–700 ezer méhcsaláddal kezdték a szezont, jóval kevesebbel a szokásos 1,2 milliónál. A visszaesést főként a varroa atka elleni szerek hatékonyságának csökkenése okozta, sok családot ezért szaporításra kellett felhasználni a méztermelés helyett. Az áprilisi fagyok virágzás előtt súlyosan károsították az akácerdőket, az 500 ezer hektárnyi állomány több mint fele megsérült. A hideg, esős időben a növények nem termeltek nektárt, így a méhek sem tudtak gyűjteni.
Összességében így mindössze 9-12 ezer tonnás méztermelés várható idén, szemben a tavalyi 25 ezer tonnával. A KSH adatai szerint 2001 óta ez a legrosszabb teljesítmény.
A kormány és a magyar méhészek képviselő Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) az ágazat egyik fő problémájának tartja, hogy a kínai méz elárasztotta a magyar és az európai piacot. Emiatt 14 méhészeti szervezet 11 uniós tagállamból panaszt nyújtott be az Európai Bizottsághoz, azzal vádolva Kínát, hogy dömpingáron értékesíti a mézet. Ennek hatására vezette be az EU szabályozásként, hogy a mézek címkéjén fel kell tüntetni a származási országot keverékek esetén, tehát nem lehet különböző mézek keverésével a külföldi termékeket tartalmazó mézet is hazainak beállítani.
Európai kihívás: hogyan tartsuk életben a méheket?
Európa-szerte gyorsul a méhpusztulás. A szélsőséges időjárás, a paraziták, például a varroa atka, amely egyre ellenállóbb a kezelésekkel szemben, és a hőhullámok mind veszélyeztetik a kaptárakat. Az aszály és a tartós hőség csökkenti a virágzást és a nektártermelést, a túlmelegedés pedig akár a kaptárak összeomlását is okozhatja. Dél-Európa több országában a hivatásos méhészek vándorméhészkedésre kényszerülnek: a kaptárakat hűvösebb vagy termékenyebb régiókba költöztetik, hogy megmentsék a méheket és fenntartsák a termelést.
A válság Európa-szerte érezhető. Olaszországban 2023-ban a méztermelés 30%-kal maradt el az előző évtized átlagától, míg Görögországban az aszály és az erdőtüzek miatt akár 70%-os visszaesés is volt. Az üzenet ugyanaz: nem csak egy rossz évről van szó, egész Európában nagy veszélyben vannak a méhek, a méhészek megélhetése, és általánosságban véve a mezőgazdaság és biodiverzitás.
2018 óta az urbánus méhészkedés egyre több európai országban, például Németországban és Franciaországban terjed mint a biodiverzitás és a beporzás városi környezetben való megőrzésének új módja. A háztetőkön, teraszokon és közösségi kertekben elhelyezett kaptárak ma már a környezettudatosság jelképei. Ez a modell azonban nem mindenhol működik. Spanyolországban például az ibériai háziméh agresszívebb, ráadásul a jogszabályok előírják, hogy a kaptáraknak legalább 100–400 méterre kell lenniük lakóépületektől és közterületektől – így a városi méhészkedés gyakorlatilag lehetetlen.
A spanyol méhészek ezért gyakran tevékenységük diverzifikálásával próbálnak fennmaradni: propoliszt és viaszt termelnek, beporzási szolgáltatásokat nyújtanak, tanfolyamokat tartanak, vagy mézhez kapcsolódó termékeket, például gyertyákat, virágport és méhviaszt értékesítenek. Ezek a tevékenységek segítenek életben tartani az ágazatot, amely azonban továbbra is küzd az olcsó importtal és a növekvő költségekkel.
Az EU próbálkozásai
Az elmúlt öt évben az EU és tagállamai is dolgoztak azon, hogy a méhészeket és a beporzókat fenyegető problémák ne váljanak még károsabbá. Például 2021-ben, az új EU Biodiverzitási Stratégia szavazásakor az EP-képviselők azonnali felülvizsgálatot követeltek a beporzókat érintő kezdeményezésben. A reform részeként új monitorozási keretrendszert kellett volna kialakítani a beporzók számára. Emellett az EP és az Európai Bizottság megállapodott, hogy 50%-kal csökkentik a veszélyes kémiai növényvédő szerek használatát.
A másik kulcskérdés az, hajlandóak-e az európaiak, akár magasabb áron is hazai mézet vásárolni, támogatva a méhészeket és az általuk fenntartott kaptárokat. Az európai termelők drágábban tudnak termelni, mint nemzetközi versenytársaik, így az európai méz általánosságban drágább lesz, és kevésbé versenyképes mint az import. Mindemellett a klímaváltozás tovább ritkítja az állományt, és még bizonytalanabbá teszi a méhészek megélhetését.
A cikk a PULSE újságírói együttműködés keretein belül készült. Közreműködők: Ana Somavilla (El Confidencial, Spanyolország), Ivana Míšková (Csehia, Deník Referendum), Moravecz Kata (HVG/Eurologus, Bécs), Eva Papadopoulou (EfSyn, Görögország), Silvia Martinelli (IL SOLE 24 ORE, Olaszország)
PULSE Projekt
A PULSE Projekt határokon átívelő újságírói együttműködés, amelynek keretében a HVG és az EUrologus csapata 12 másik európai szerkesztőséggel közösen dolgozik elemző és tényfeltáró cikkeken. A projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre.
