Az uniós intézmények az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb kihívásával néznek szembe most, hogy a bővítési folyamat visszatért az európai napirend élére. Nem csupán a Nyugat-Balkán, Ukrajna és Moldova csatlakozási tárgyalásainak sikeres lezárása a cél, hanem jó megoldások megtalálása is annak érdekében, hogy a kibővült EU működése biztosított legyen, és megfelelő pénzügyi támogatás álljon rendelkezésre a jövőbeni tagállamok számára. Mindezt a többi, közép- és hosszú távon sürgős prioritások mellett.
A politikai erőfeszítéseken túl a bővítés nagyon is kézzelfogható gazdasági következményekkel jár, amelyeket most alaposan mérlegelni kell, figyelembe véve a mozgósítható erőforrásokat és az EU által meghatározott egyéb prioritásokat. A kiindulópont a következő többéves pénzügyi keretre (MFF) vonatkozó javaslat – az EU hosszú távú költségvetése, amely a 2028–2034-es időszakot fedi le –, amelyet a közelmúltban terjesztett elő az Európai Bizottság.
A következő uniós költségvetés
A következő – a Bizottság javaslata szerint közel kétezer milliárd eurós – uniós költségvetésben a bővítés a kifejezetten a külső fellépésre szánt „Globális Európa” pillér alá tartozna, amely összesen 215 milliárd euróval rendelkezne.
A teljes összeg csaknem egészét – 200 milliárd eurót, több mint kétszeresét a jelenlegi, 2021–2027-es költségvetésben elérhető forrásoknak – egy új, azonos nevű „Globális Európa” alap révén használnák fel, amely meglévő mechanizmusok több elemét erősítené meg és egyesítené egyetlen keretben. Ezek közé tartozik egyebek mellett a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (NDICI), az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA III), az Ukrajna-támogatási Eszköz, valamint a Nyugat-Balkán és Moldova növekedési terveit szolgáló eszközök.
Az új „Globális Európa” alap az EU külső fellépésének széles körét támogatná, beleértve az uniós bővítést is. Öt földrajzi pillér köré épülne, amelyek közül az egyiket a „Bővítés és keleti szomszédság” országainak szentelik, 43 milliárd eurós költségvetéssel. Ez a pillér nemcsak az összes jelenlegi és potenciális tagjelölt országot fedné le, hanem a keleti partnerség országait is (például Örményországot és Azerbajdzsánt), továbbá az orosz és belarusz civil szervezeteket és független médiumokat, sőt nyugat-európai országokat is.
Az összes jelenlegi finanszírozási folyamat egyetlen eszközbe való összevonásával az Európai Bizottságnak az a célja, hogy a külkapcsolatok területén is egy, a nemzeti és regionális partnerségi tervekhez hasonló mechanizmust vezessen be, hasonlóan a tagállamok számára előirányzott nemzeti és regionális partnerségi tervekhez (NRP-k), a Covid-19 világjárvány után bevezetett nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek (NRRP-k) mintájára. Ez a rendszer a források folyósítását egy sor elfogadott reform végrehajtásához köti, amelyekkel kapcsolatban a tagjelölt országok esetében a Bizottság kiemelte, hogy
a csatlakozásra való felkészülés során létrehozandó struktúráknak és ellenőrzési rendszereknek kell kísérniük, beleértve a strukturális, mezőgazdasági és határokon átnyúló együttműködési alapok kezelését is.
A 2028–2034-es időszakra vonatkozó következő többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos javaslat egy külön felülvizsgálati záradékot is tartalmaz az Unió esetleges bővítésének kezelésére. Új tagállamok csatlakozása esetében a költségvetést „ennek megfelelően felülvizsgálják”. Nem zárható ki további tárgyalások szükségessége, mind az új tagok „hozzájárulásainak fokozatos bevezetéséről”, mind más konkrét kérdésekről, beleértve a „mezőgazdasági és kohéziós politikai kifizetéseket” – jegyezte meg Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke. Egyes tagállamok – köztük Magyarország – különösen aggódnak Ukrajna csatlakozásának lehetséges pénzügyi következményei miatt ezeken a területeken.
Az ukrán helyzet
Az újjáépítéshez és helyreállításhoz szükséges kiadásoktól függetlenül is Ukrajna az EU legnagyobb és ötödik legnépesebb országává válhat. Éppen ezért Ukrajna jelenti a legösszetettebb pénzügyi kihívást az EU-bővítés szempontjából. „Tekintettel az újjáépítési és előcsatlakozási igények mértékére és kiszámíthatatlanságára”, a Kijevnek nyújtott támogatás az EU rendes költségvetésén kívül kerül finanszírozásra, de mindenképpen a Globális Európa eszközön keresztül valósul meg, a külső fellépéseket szabályozó rendeletben foglaltak szerint.
Az Európai Bizottság által javasolt keretösszeg 100 milliárd euró Ukrajna támogatására, amelynek célja a jelenlegi Ukrajna-kerettel való folytonosság biztosítása, valamint a rövid, közép- és hosszú távú szükségletek kielégítése, hogy az ország csatlakozási folyamatát összhangba hozza a háború utáni újjáépítés prioritásaival. A Bizottság szerint ennek a megközelítésének fenn kell tartania „az egyensúlyt Ukrajna hiteles támogatásának bizonytalan helyzetben történő biztosítása és a Keret [Globális Európa] azon kapacitásának megőrzése között, hogy más földrajzi területeken is kezelni tudja a szükségleteket és prioritásokat”.
A Bizottság szövegének elemzése alapján egyértelmű, hogy a következő uniós költségvetés igyekszik mérsékelni a potenciális vétók vagy elhúzódó patthelyzetek kockázatát azáltal, hogy Ukrajna finanszírozását az EU rendes költségvetési keretén kívül helyezi el, ugyanakkor integrálja azt a Globális Európa eszközbe. Ily módon
a kifizetésekre vonatkozó döntésekhez nem lesz szükség minden alkalommal az EU Tanácsának hivatalos jóváhagyására, hanem azokat közvetlenül a Bizottság kezelheti.
A magyar álláspont: az EU-bővítés csak pénznyelő országokat hoz?
Orbán Viktor és a magyar kormány kitartóan elutasítja Ukrajna csatlakozását, arra hivatkozva, hogy ez „csődbe fogja vinni Európát és elsősorban a közép-európai országokat”. Ezzel olyan narratívát hoztak létre, amely szerint az új tagállamok csak „pénznyelők”, belépésük kizárólag költségekkel jár, amire az EU-nak nincs kerete, és ez Magyarországot is sújtaná. Orbán idén a Voks 2025 kampányközpontban például kijelentette:
Ha Ukrajna felvétele jó üzlet lenne, akkor támogatnám, de rossz üzlet.
Időközben a kormány hivatalos kommunikációja sem titkolja: „nem támogatjuk és nem is fogjuk támogatni Ukrajna európai uniós tagságát, mert azzal behoznánk a háborút Európába, és a magyarok pénzét kivinnénk Ukrajnába.”
Ez az érvelés, bár sokak számára közérthető, könnyen félrevezető lehet. Az uniós bővítés költségeinek és hasznainak komplexitását figyelmen kívül hagyja, és leegyszerűsíti a döntés természetét.
Számos szakmai elemzés rámutat arra, hogy az új tagállamok integrációja nem szükségszerűen terhet jelent: sok esetben befektetés lehet az egész közösség számára.
Először is, az ár-érték viszony nem csak a költségekről szól. A bővítés, megfelelő feltételek mellett, új piacokat, munkaerőt, kereskedelmet és beruházásokat hozhat. A kibővült közös piac nem csupán a csatlakozó országoknak, hanem az Unió meglévő tagjainak is előnyt jelenthet: növelheti az exportlehetőségeket, sokszínűbbé teszi a gazdasági kapcsolatokat, és erősítheti az EU globális versenyképességét.
Másodszor, az uniós költségvetés nem rögzített végösszeg, amelynek minden új tag automatikusan „lenyeli” a forrását. Az EU költségvetése, és a forráselosztás mechanizmusai módosíthatók, és több olyan modell is létezik, amely illeszthető egy nagyobb, bővített Unióhoz. A bővítés nem feltétlenül vezet automatikus forrásdráguláshoz vagy aránytalan támogatás-kiosztáshoz: ez politikai döntés kérdése, nem törvényszerű.
https://hvg.hu/360/20251202_unios_koltsegvetes_gazdasag_netto-befizeto-tagallam
Rugalmasság és feltételesség között
Az Európai Bizottság azon javaslata, miszerint az EU valamennyi külső fellépésre szánt finanszírozását egyetlen eszközbe vonja össze, elszakadást jelent a korábbi gyakorlattól. A logika világos: egyszerűsíteni és rugalmasabb mechanizmust teremteni, amely jobban képes reagálni a válságok sorával jellemezhető környezetre.
Ezzel azonban a bővítés – amely eddig saját, erre a célra létrehozott pénzügyi eszközzel rendelkezett – csupán egy lesz a számos, egymással versengő prioritás között. Az EU által eddig a tagjelöltek felkészítésére fenntartott források könnyen más célokra irányíthatók át.
Továbbá, tekintettel arra, hogy Brüsszel hosszú távú reformprogramok végrehajtását kéri, a tagjelölt országok kormányainak is párhuzamosan garanciákra van szükségük a hosszú távú uniós pénzügyi támogatásról. Ha nem támaszkodhatnak stabil és kiszámítható finanszírozásra, a bővítési folyamat hitelessége kerül veszélybe.
A Globális Európa Alap „Bővítés és keleti szomszédság” pillérére a 2028–2034 közötti időszakra elkülönített 43 milliárd euró viszonylag szerény, tekintve a megoldandó kihívások nagyságrendjét. Bár a juttatás jelentős növekedést jelent a 2021–2027 közötti hétéves időszakra az IPA III előcsatlakozási eszközre elkülönített 14 milliárd euróhoz képest, az új forrásoknak több országot kell lefedniük.
Közelgő tárgyalások
Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa tárgyalásokra készül az Európai Bizottság új többéves költségvetésre vonatkozó javaslatáról.
A javaslat már most is jelentős feszültségeket okozott a Parlamentben, de leginkább a nemzeti és regionális partnerségi tervek kapcsán, mint bármely más ponton. Ami a Tanácsot illeti, a soros elnökséget betöltő Dánia megkezdte az első üléseket az új többéves költségvetés teljes javaslatát érintő horizontális elvekről, míg december 16-án a Globális Európa eszközre vonatkozó külön vita várható az Általános Ügyek Tanácsában (amelyen a 27 európai ügyekért felelős miniszter vesz részt).
Koppenhágából származó információk szerint a dán elnökség egy első, kezdeti tárgyalási csomag összeállításán dolgozik, amely felsorolja az összes rendelkezésre álló politikai lehetőséget. Más szóval, ebben a szakaszban még nem térnek ki arra, hogy a világ különböző térségei számára mennyi finanszírozást kellene előirányozni, hanem csak a lehetséges irányokat vázolják fel. A dokumentumot december 18-án vitatják meg a következő Európai Tanács-ülésen. 2026 januárjától pedig Ciprus veszi át féléves időtartamra az EU Tanácsának soros elnökségét.
Ez a cikk a PULSE projekt határokon átnyúló európai újságírói együttműködés részeként íródott. Közreműködők: Føljeton (Dánia), Frederico Baccini (OBCT, Olaszország) Arató Hedvig (EUrologus/HVG, Brüsszel). Az eredeti cikk itt található.
PULSE Projekt
A PULSE Projekt határokon átívelő újságírói együttműködés, amelynek keretében a HVG és az EUrologus csapata 12 másik európai szerkesztőséggel közösen dolgozik elemző és tényfeltáró cikkeken. A projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre.
