Európában a miniszterek büntetőjogi felelőssége továbbra is kényes terület: a jogállamiság elve gyakran ütközik azokkal az alkotmányos berendezkedésekkel, amelyek számos országban máig fokozott védelmet biztosítanak a végrehajtó hatalom tagjainak. Laura Codruta Kövesi európai főügyész októberi felkérése a görög kormányhoz, amely a vitatott „miniszteri felelősségről szóló törvény” felülvizsgálatára irányult, ismét a figyelem középpontjába állított egy Athén határain messze túlmutató kérdést:
mennyire egyenlők az állampolgárok a törvény előtt, amikor politikai hatalomról van szó?
A görög eset: amikor a politika dönti el, hogy az igazságszolgáltatás cselekedhet-e
Görögországban a kormánytagok büntetőjogi felelősségét az alkotmány 86. cikke és a 4622/2019. számú törvény szabályozza, amelyek a végrehajtó hatalom szervezetét és a központi közigazgatás működését rendezik. A probléma magja a miniszterek és államtitkárok hivatali tevékenységük során elkövetett bűncselekményeire vonatkozó különleges eljárásban rejlik: a büntetőeljárás megindítására kizárólag a parlament jogosult, mégpedig a 300 fős törvényhozás abszolút többségének, azaz 151 képviselőnek a döntésével.
Más szóval az igazságügyi hatóságok önállóan nem járhatnak el, még az előzetes tényfeltárás érdekében sem. Politikai „zöld jelzés” nélkül a nyomozás megreked. Ez a rendszer a gyakorlatban szinte teljes mentelmi hatást eredményezett, mivel a parlamenti többség kormányon rendszerint védi saját tagjait, és a büntetőjogi felelősséget inkább akkor veti fel, amikor ellenzékben van.
Laura Codruta Kövesi szerint ez a mechanizmus nemcsak a hatalmi ágak szétválasztásának elvét sérti, hanem közvetlen ellentétbe kerül az uniós joggal is, mivel megakadályozza az Európai Ügyészséget abban, hogy uniós forrásokat érintő lehetséges bűncselekményeket vizsgáljon. Az utalás olyan kiemelt közérdeklődésre számot tartó ügyekre vonatkozik, mint a tempei vonatkatasztrófa vagy az uniós források kezelésével kapcsolatos esetleges visszaélések. Az eredmény intézményi paradoxon: miniszterek, akik még súlyos vádak esetén is alig kerülnek rendes bíróság elé, és sokszor még formális magyarázatot sem kell adniuk.
Széttagolt európai térkép
A görög eset nem egyedi, hanem egy rendkívül heterogén európai kép része.
Spanyolországban az alkotmány 102. cikke kimondja, hogy a kormány tagjai büntetőjogi felelősséggel tartoznak, és ügyeikben a Legfelsőbb Bíróság büntetőtanácsa jár el. Az úgynevezett aforamiento rendszere nem jelent büntetlenséget, hanem különös joghatóságot biztosít az intézményi vezetők számára. Köztörvényes bűncselekmények esetén az ügyészség eljárhat; az állambiztonságot érintő ügyeknél minősített parlamenti kezdeményezés szükséges.
Bírósági ügyekben nincs hiány. Olyan volt miniszterek, mint Jaume Matas, Rodrigo Rato vagy Eduardo Zaplana korrupciós és pénzügyi bűncselekmények miatt jogerős ítéletet kaptak. Mások – például José Manuel Soria – botrányok nyomán mondtak le, végleges ítélet nélkül. A legfrissebb eset a volt közlekedési miniszter, José Luis Ábalos ügye, akit a Covid-járvány idején beszerzett maszkokkal kapcsolatos állítólagos korrupció miatt vizsgálnak, és előzetes letartóztatásba helyeztek – ez fordulópontot jelent a spanyol gyakorlatban.
Olaszországban a miniszterek büntetőjogi felelősségét az alkotmány 96. cikke és az 1989. évi 1. számú alkotmánytörvény szabályozza. Itt is parlamenti engedély szükséges a büntetőeljárás megindításához. Az úgynevezett Miniszteri Törvényszék – amely bírákból áll – végzi az előzetes vizsgálatot, de a továbblépésről a parlament dönt.
A gyakorlat azt mutatja, hogy a döntések gyakran inkább politikai, mint jogi logikát követnek. Számos olyan eset volt, amikor miniszterek politikai nyomásra lemondtak, miközben büntetőjogilag védettek maradtak. A legjelentősebb kivétel Matteo Salvini esete: a szenátus csak akkor engedélyezte a Gregoretti- és az Open Arms-ügyekben a bírósági eljárást, amikor a volt belügyminiszter már nem volt a kormánytöbbség tagja – ami rávilágít az immunitási döntések mélyen politikai jellegére.
https://hvg.hu/vilag/20260112_gyava-es-puhany-nem-kimelik-a-lengyel-politikusok-zbigniew-ziobrot
Románia: a védelemtől az európai igazodásig
Románia az intézményi fejlődés példáját kínálja. Az alkotmány és az 115/1999. számú törvény szerint a miniszterek elleni büntetőeljáráshoz a parlament vagy az államfő engedélye szükséges. A múltban ezt a rendszert gyakran használták az ügyészségi kezdeményezések blokkolására, 2019 óta azonban a gyakorlat gyökeresen megváltozott.
Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) adatai szerint az utóbbi években egyetlen engedélykérelmet sem utasítottak el. Összesen 36 miniszter ellen indult vizsgálat, közülük 16-ot jogerősen elítéltek, mások ellen jelenleg is folyamatban van az eljárás. Ez a formális eljárási garanciák fennmaradása mellett a nagyobb európai normákhoz való igazodás jele.
Bulgária: nincs mentelmi jog, de átpolitizált az igazságszolgáltatás
A másik véglet Bulgária, ahol a minisztereket nem illeti meg büntetőjogi mentelmi jog. A védelem hiánya azonban nem vezetett automatikusan a jogállamiság magasabb szintjéhez. A rendkívül centralizált és politikailag befolyásolt igazságszolgáltatás gyakran csak akkor indított eljárást volt miniszterek ellen, amikor azok ellenzékbe kerültek.
Letartóztatások, nyomozások és felmentések követték egymást, ahogyan Bojko Boriszov volt miniszterelnök vagy több egykori miniszter esetében is, akiknek ügyeit később megszüntették vagy felmentéssel zárták. Ez azt mutatja, hogy független igazságszolgáltatás nélkül a büntetőjogi felelősség könnyen a politikai küzdelem eszközévé válhat.
Az európai kihívás
A különböző modellek összehasonlítása egy feloldatlan feszültségre világít rá: egyrészt szükség van a kormányzati cselekvés védelmére az önkényes beavatkozásokkal szemben, másrészt biztosítani kell, hogy egyetlen közhivatal viselője se álljon a törvény felett. Az Európai Ügyészség Görögországgal kapcsolatos álláspontja ezért szélesebb szimbolikus és politikai jelentőséggel bír. Nem pusztán nemzeti reformról van szó, hanem az Európai Unió jogállamiság iránti következetességének kérdéséről.
Az eredeti cikk itt olvasható.
Ez a cikk az európai együttműködésen alapuló újságírói projekt, a "Pulse" része. Készítette: Silvia Martelli (Il Sole 24 Ore), Janine Louloudi (EfSyn, Görögország), Beatriz Parera (El Confidencial, Spanyolország), Simona Voicu (HotNews.ro, Románia) és Krasen Nikolov (Mediapool, Bulgária)
PULSE Projekt
A PULSE Projekt határokon átívelő újságírói együttműködés, amelynek keretében a HVG és az EUrologus csapata 12 másik európai szerkesztőséggel közösen dolgozik elemző és tényfeltáró cikkeken. A projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre.
