Az Ukrajnában zajló háború óta egész kontinensünkön felértékelődött a honvédelmi tartalékos rendszer, az infrastruktúravédelem, a kiberbiztonság és a civil-katonai együttműködés szerepe. Ezek olyan területek, ahol a fizikai erő kevésbé meghatározó, a technológiai, szervezési és egészségügyi kompetenciák viszont kulcsfontosságúak. Vagyis ahol a nők bevonása nem „egyenlőségi gesztus”, hanem gyakorlati szükségszerűség.
Magyarországon nincs kötelező sorkatonai szolgálat, a honvédelem döntően önkéntes alapon működik – hivatásos, szerződéses és tartalékos állománnyal. A nők aránya a Magyar Honvédségben a kétezres évek eleje óta emelkedik. Az utóbbi években a NATO összesítése szerint 20 százalékon áll, jóval az EU-s átlag fölött. Viszont a magyar nők jellemzően nem harcoló, hanem egészségügyi, logisztikai, adminisztratív területeken tevékenykednek uniformisban.
Az ENSZ és a NATO adatai szerint a nők részvétele az elmúlt évtizedben nőtt, ugyanakkor 2022-ben a nők átlagos aránya a NATO-tagállamok és partnerországok fegyveres erőiben mindössze 12,7 százalék volt, szemben a 2014-es 10,3 százalékkal. Kevéssé meglepő ezek tükrében, hogy a Európai Nemek Közötti Egyenlőség Intézetének (EIGE) elemzései szerint a nők alulreprezentáltak a tisztek, s különösen a magasabb rangúak között.
A nők, a béke és a biztonság (WPS) napirendje az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1325 számú határozatából származik az ezredfordulóról. A WSP kimondja:
“NATO seregek béke és a biztonság tekintetében erősebbek és legitimebbek, ha a nők teljes mértékben részt vesznek a döntéshozatalban, a konfliktusok megelőzésében és a konfliktus utáni helyreállításban.”
Lengyelország jó ideig hasonló pályán mozgott, mint Magyarország. A hadseregben a nemi szerepek sokáig egyértelműek voltak: a férfiak harcolnak, a nők segítenek. A NATO-csatlakozás után ugyan megjelentek az első női katonák a lengyeleknél is, de az intézményi alkalmazkodás elmaradt annak ellenére, hogy a lengyel hadsereg állományának nagyjából 15 százaléka nő.
Az érdemi változást nem felülről vezérelt reform, hanem a biztonsági realitások hozták el. A háborús tapasztalatok megmutatták, hogy a modern konfliktus nemcsak a frontvonalról szól: kritikus infrastruktúrákról, drónokról, informatikai rendszerekről, egészségügyi ellátásról és válságkezelésről is. Ezeken a területeken a nemi különbségek jelentősége számottevően alacsonyabb.
Európában Dánia ment a legmesszebb: 2025-től a nők is bekerültek a sorozási rendszerbe, a férfiakkal azonos szabályok szerint. Önkéntesek jelentkeznek elsőként, a hiányzó létszámot sorsolással töltik fel – immár mindkét nemből. A dánok a szolgálati időt is meghosszabbították.
A döntés azonban gyorsan rámutatott egy régi problémára: a hadsereg férfiakra tervezett intézmény. Hiányos felszerelés, nem megfelelő ruházat, strukturális és kulturális akadályok nehezítik a nők integrációját. Vagyis nem az a kérdés, hogy a nők „alkalmasak-e”, hanem hogy az állam hajlandó-e átalakítani a saját rendszereit.
A szomszédos Ausztriában a nők számára elérhető ugyan az önkéntes katonai szolgálat, de a kötelező sorkatonaság kiterjesztését a kormány a nemek közötti egyenlőtlenségekre hivatkozva elutasítja. Franciaországban ezzel szemben magas a nők aránya a hadseregben, és jogilag régóta érvényes az egyenlőség elve. Csehországban nincs kötelező szolgálat, de a közvélemény egyre nyitottabb a kötelező kiképzés gondolatára.
Ez a cikk a PULSE projekt határokon átnyúló európai újságírói együttműködés részeként íródott. Közreműködők: Tomasz Jakubowski (Gazeta Wyborcha, Lengyelország, Anna Giulia Fink (Der Standard), Voxeurop, Ivana Míšková (Deník Referendum, Csehia), Emma Louise Stenholm (Føljeton, Dánia), Folk György (EUrologus / HVG, Brüsszel)
PULSE Projekt
A PULSE Projekt határokon átívelő újságírói együttműködés, amelynek keretében a HVG és az EUrologus csapata 12 másik európai szerkesztőséggel közösen dolgozik elemző és tényfeltáró cikkeken. A projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre.
