A játék ugye abból állna, hogy a precízkedő, de a jelek szerint helyzeteiket bombabiztosan értékesítő németeket kéne megfogni. Méghozzá keményen. Kőkeményen. Itt már nincs hely és idő színészkedni, finomkodni, kisasszonykodni. Viszont durvulni sem lehet. Nincs is értelme. Lahmékról ugyanis lepereg. Elől meg még jobban kell nyomni. Pontosabban most már nyomni kell. Balotelli vagy Di Natale, esetleg Cassano. Az hétszentség, hogy Pirlóban bízni lehet. Oda pakolja majd ma is magát.

Ha Prandelli elhiteti a srácokkal, hogy ha ugyanazt játszák mint eddig, vagyis játszák a saját játékukat, ne törődjenek azzal, hogy a németek legendásan idomulnak az ellenhez és abból próbálnak építkezni, szóval akkor nagy baj nem lehet. Csupáncsak annyi, hogy a láthatóan igencsak brutál kondícióban lévő német keret mondjuk jobban bírja. Igaz, nem úgy tűnik, hogy a taljánok erőnlétével baj volna. Ahogy a védekezéssel sem akadt ezidáig komoly probléma. Azzal viszont igen, ha fejben esnek szét – ez a veszély leginkább Balotellit fenyegeti egyébként. A 11-es párbaj alapján a csapatpszichológusok is jól dolgoztak.

Asszem ennyi ölég is, mert a többi népsportos közhelyparádé lenne, (vagy az volt az összes fönti mondat is), elemezni holnap köll. Esetleg meccs közben.