Több ezer képernyőnyi internetes fórumot tölt meg az építőiparban, ház körüli munkákban megforduló szakemberek hőstetteinek felemlegetése. Mindenkinek van legalább egy jó és egy szörnyű élménye a szakikkal kapcsolatban. Pedig a jó szakembert néhány egyszerű szabály és trükk segítségével hamar kiszűrhetjük. Arról nem is beszélve, hogy kis odafigyeléssel és előzetes felkészüléssel számos bosszantó pillanatot, valamint nem kevés pénzt takaríthatunk meg.

Ismerőst sohase!

Mindenki tud egy sztorit, amely éppen az ellenkezőjét bizonyítja, ám általánosságban igaz: ismerős, barát és rokon jobb, ha nem dolgozik nekünk pénzért. Néha még ingyen is több kárt okoz, mint hasznot, ha a testvéri szeretet jegyében elvégzi a burkolási munkákat a nappaliban, mert ha elrontja, nincs kin számon kérni. Rokonnal, baráttal ugyanis nem balhézik az ember, nincsen a kezében a „pénzemért rendes munkát várok, vagy nem fizetek” aduász, csupán kínos viták várhatók a két fél között. A munka menetének idején sem szedethetjük fel a fél padlót vagy bontathatjuk vissza a falakat rámutatván, hogy rossz munkát végzett. Akármennyire is ismerünk vagy szeretünk valakit, a saját korlátait nem tudja átlépni: ha rossz mesterember, hiába igyekszik, nem tudja igényesen megoldani gondunkat. Ha profi, akkor szerencsénk van, de erről ne a rokonság foka vagy az ár alacsony volta miatt döntsünk mellette, hanem vegyük figyelembe a következő pontot.

Referencia és minősítés

Már az elején eldől

Egyébként már sokszor a felkészülési fázisban elválik a pelyva a búzától: ha a szakember azt ígéri, hogy egy adott napon eljön, és felméri a terepet az árajánlathoz, és mégsem érkezik meg (ez gyakori eset), ne hívogassuk, keressünk egy másikat! Ha már az elején inkorrekt, később sem lesz jobb a helyzet. Konkrét órát azonban jobb ha nem beszélünk meg, a leggyakrabban a „valamikor 3 és 6 között jövünk” időpontot kapjuk – ezen jobb nem is bosszankodni.

Néha bejöhet, de kockázatos az a módszer, hogy a megfelelő szakmunkára hirdetési újságból keresünk szakembert. Van rá esély, hogy igazi profit fogunk ki, ám az is lehet, hogy csak problémát sózunk a magunk nyakába olyan szakemberrel, akit még sohasem láttunk dolgozni.

A mesterembert legjobban saját munkája minősíti, ezért ha biztosra akarunk menni, olyat válasszunk, akinek láttuk már elkészült művét. Ismerősök, rokonok ilyenkor jól jönnek, de nem azért, hogy saját ismerőseiket ajánlják, hanem hogy megnézzük, mit végzett náluk a festő, az asztalos. Ha egy egész házat akarunk építtetni valakivel, el ne mulasszuk megtekinteni legutóbbi két munkáját! Utóbbi esetben már több tízmilliós lehet a tét, ezt pedig semmiképpen sem szabad a véletlenre bízni.

Nagyobb kivitelezés esetén nézzük meg a cég minősítését. A hamarosan megszűnő Országos Lakásügyi és Építési Hivatal honlapján (www.oleh.hu) egyre szaporodik azon cégek listája, amelyek átmentek a szakmai minősítésen. Bár többségükben egyelőre újlakásépítő vállalkozásokról van szó, hamarosan minden építéssel foglalkozó, komoly cégnek presztízskérdés lesz szerepelnie a sorban.Több oka van annak, hogy a mesteremberek általában csak a helyszínen adnak árajánlatot. Az egyiket elfogadhatónak tartjuk: csak ott derül ki, valójában milyen szakipari feladatot kell elvégezni, annak milyen anyagköltsége van, és hány ember mennyi idő alatt végezheti el. Ezek az adatok elengedhetetlenül fontosak a konkrét ár megjelöléséhez. Gyakran azonban titokban más tényezőt is beleszámolnak a mesterek. Mégpedig lakásunk környékét, lakásunk minőségét, vagyis saját potenciális anyagi helyzetünket. Ha elhívunk egy mesterembert egy felkapott városrészbe, utcába, ha lakásunkban van egy-két minőségi bútor vagy gép, nem ritka, hogy jóval magasabb árat kérnek tőlünk, mintha szerényebb körülmények között élnénk. „Pofára”, szokták mondani, és ezt szó szerint elkerülhetjük, ha telefonon előre érdeklődünk az átlagárakról (a videotelefonálás szélesebb körű elterjedéséig legalábbis). Ha például tudjuk, hogy a burkolási munkák Pest környékén 1800–2500 forint között mozognak négyzetméterenként, és a helyszínen a mester magasabb árat mond, rögtön megkérdezhetjük, miért, és rögtön dönthetünk arról, elfogadható-e az érvelés. Ha már telefonban közölt velünk egy árszintet a mester, nem valószínű, hogy vastagabban fogna a ceruzája, így pedig potenciális tíz- vagy százezreket spórolhatunk.

Konkrétumokkal készüljünk!

Fontos a felkészülés, nem szabad úgy mesterembert hívni, hogy „majd ő megmondja, mit kell csinálni”. Csak akkor tehetünk így, ha olyan hibát fedezünk fel, amelynek nem tudjuk az okát. Ha előre felkészülhetünk, tegyük meg. Nézzünk utána az interneten, egyszerűbb szakkönyvekben, hogy az adott problémát milyen megoldások léteznek, milyen feladatokat kell elvégezni, és arra kérjünk ajánlatot. Ha például rossz a vízelvezetésünk, mert nem folyik sehova az esővíz, csak ki a kertbe, és ázik a fal miatta, hamar kideríthetjük, hogy építhetünk szikkasztót, vagy vehetünk esővízgyűjtőt, abból is van kész típus műanyagból, és helyben készülő betonból. Ha ezek ismeretében kérünk ajánlatot, rögtön három összehasonlítható összeget kapunk a hozzá tartozó munka időtartamával együtt. Ez sokkal jobb, mintha kihívnánk valakit, aki azonnal a számára legkedvezőbb, ezért valószínűleg a legdrágább, vagy jobb esetben az ő szakterületéhez tartozó egyetlen megoldást mutatná meg.

Nézzünk oda munka közben!

Ne hagyjuk a mestert napokig, esetleg hetekig csöndes magányban végezni feladatát. Nézzünk rá időnként, kérdezzük meg, hol tart, mit csinál. Sürgetőleg hatunk rá, azon kívül felügyelhetjük a munkát, láthatjuk, ha valami elképzeléseinktől eltérően alakul. Ha így van, ne hagyjuk magunkat meggyőzni (ebben többségük nagyon profi, és az előző szakiparos munkájának gyalázásában is), bontassuk vissza a rosszul kivitelezett részt.

Tartalmi partnerünk a Bookmark Media ingatlanpiaci hírügynökség