HVG

Drámai volt az áremelkedés az idei év első öt hónapjában a zöldség- és gyümölcspiacon. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 150 különféle típusú boltban, illetve piacon havonta kétszer összeírt áraiból képzett adatai szerint a zöldségfélék átlagára januárban 36,7, áprilisban pedig 62,1 százalékkal volt magasabb az egy évvel korábban mért értéknél, holott az átlagos infláció 3 százalék alatt maradt. A képet árnyalja, hogy tavaly éppen ezzel ellentétes folyamat játszódott le a zöldségpiacon: az átlagár 2005 januárjában az előző évinek csupán 72,1, áprilisban pedig 80,1 százaléka volt (lásd grafikonunkat a 88. oldalon). Ezzel együtt nem csupán a tavalyi árak korrekciója történt meg, hanem további erőteljes áremelkedés kezdődött.

Egy kiló krumpli ára például tavaly az első négy hónapban a statisztikai adatok szerint stabilan 52 forint volt, az idén viszont a januári 71 forintról indulva egészen 103 forintig drágult. A gyümölcsfélék esetében az emelkedés valamelyest mérsékeltebb, mint a zöldségeknél, de egy év alatt így is 10-18 százalék között mozgott. Érdekes módon a zöldség-gyümölcs termékkörben a KSH által figyelt importáruk csak egy-két hónapban drágultak jelentősebben, alapvetően azonban inkább megtartották tavalyi áraikat. "Az első félév mindig az importé" - tette felelőssé ezzel együtt az áremelkedésért a bejövő árukat a HVG-nek Mártonffy Béla, a Magyar Zöldség-gyümölcs Szakmaközi Szervezet ügyvezető igazgatója. Szerinte a behozatal térnyerése - ami az EU-csatlakozás után gyakorlatilag megduplázódott a stagnáló kivitel mellett - önmagában is árfelhajtó tényező, mivel a széttagolt zöldség-gyümölcs piacon "könnyebb az árakat manipulálni".

Sok jóra a vásárlók a magyar áruk piaci hatalomátvétele után sem számíthatnak. Az ok egyszerű: tavaly 25 százalékkal csökkent itthon a zöldség-gyümölcs terméshozam, Mártonffy pedig az idén is további hasonló termeléscsökkenésre számít. Ez részben a hűvös, esős nyárelőnek tulajdonítható; az első dinnyevirágok a szakértők szerint nem is hoznak termést, így előfordulhat, hogy a szokásos június vége helyett csak három hét késéssel jelennek meg az első hazai dinnyék a piacon - a tavalyinál nyilvánvalóan magasabb indulóárral. Ám vélhetően olcsóbban, mint az importált dinnye, ami mostanság kilónként 200 forint körüli áron kapható. Az uniós csatlakozás győztesének beharangozott zöldség-gyümölcs ágazat tehát egyelőre leépülőben van, a szakmabeliek szerint elsősorban azért, mert a termelés technológiai megújításához szükséges beruházásokra nincs pénzük a termelőknek. Pedig a magyar áru a fogyasztók számára vonzóbb lenne, mint az import. Legalábbis erre utal, hogy előfordul, külföldről érkező árut címkéznek át úgy, mintha itthon termett volna.

Az élelmiszerek átlagosnál gyorsabb áremelkedése nem csupán a zöldség- és gyümölcspiaci fejleményeknek tulajdonítható. A szakértők drágulásra számítanak szinte az összes alapvető élelmiszert előállító iparágban, ami még a csillapodó infláció közepette sem mellékes körülmény, mivel az élelmiszerek súlya a fogyasztói kosárban 23,1 százalékos; ezen belül a húsoké 3,9, a tejé és tejtermékeké 3,1, míg a zöldség-gyümölcsé a burgonyával együtt 3,9 százalékos. A kosárban 1,6 százalékos súllyal szereplő kenyér ára legutóbb tavaly februárban haladta meg az egy évvel korábban mért értéket - ha csak 0,9 százalékkal is -, de idén augusztusra a pékek ismét áremelést jelentettek be. Ilyen törekvés persze minden évben van, de a kereskedelmen többnyire nem sikerül átverniük a drágítási kísérletet. Most azonban a 20 százalék körüli üzemanyagár-emelkedésre és a liszt árnövekedésére hivatkozva terveznek 5 százalék körüli drágítást, amire szeptembertől még rárakódna az általános forgalmi adó tervezett emelése is (a kormány a 15 százalékos áfakulcs 20 százalékra emelését javasolta, ám lapzártánk óráiban 17 százalékos új indítvánnyal állt elő). A pékek fő riválisai a hipermarketláncok sütödéi, amelyek megspórolják a szállítási költségeket, ráadásul az üzletláncok árpolitikája egy-egy vevővonzó terméken a veszteséget is elviseli. Ilyen vevővonzó termék lehet az olcsó kenyér is.

Áremelkedésre számítanak a sertéspiacon is, ahol azzal a paradoxonnal küzdenek, hogy a tartósan magas élősertés-árak ellenére is egyre kevesebb disznó hízik az ólakban. Áprilisban már csak 3,85 millió, az egy évvel korábbinál 69 ezerrel kevesebb volt, a tavaly decemberi összeírás óta az állomány 7 ezerrel fogyott. A Vágóállat és Hús Terméktanács (VHT) adatai szerint a 23. hét 297,6 forintos kilónkénti élősertés-ára a következő hétre 305,8 forintra emelkedett, és hosszabb távon is magasabb árakra számítanak, már csak azért is, mert a Magyarországra áramló sertésimportot a forint gyengülése megdrágítja, illetve minden bizonnyal fékezni fogja. "A sertéshús fogyasztói árának várható emelkedése nem fogja visszavetni a forgalmat" - állította magabiztosan a HVG-nek Zádori László, a VHT titkára. Ezt korábbi tapasztalat alapján mondja, mert amikor 2001-ben rekordáron, 1200-1250 forintért adtak a boltokban egy kiló karajt, a VHT mérései azt mutatták, a forgalom szemernyivel sem esett vissza. A KSH májusi mérése szerint kilónként 1000 forintba kerülő rövidkaraj az áfa emelése után és a sertéspiacon éppen emelkedő élődisznó-árak miatt 1050-1100 forintra drágulhat. Kérdés persze, hogy a húságazatban 20-25 százalékosra becsült feketepiac erősödik-e tovább a kormányzat által is gerjesztett drágulás következtében, mert ha ez történik, a húsfeldolgozók aligha tudják a vevőkre hárítani teljes költségnövekedésüket.

Az illegális húskereskedelmen kívül - amit a szakértők szerint azért némileg visszavetettek az állat-egészségügyi hatóság kétes eredetű készleteket felfedő ellenőrzései - a baromfitermékek is hathatnak a sertéshús fogyasztói árára. Bár alapvetően az utóbbi határozza meg a belföldi marha- és baromfihúsárakat, a madárinfluenza sajátos kölcsönhatást eredményezhet a piacon. Az unió átlagában a magyarországinál nagyobb mértékben esett vissza a baromfihús-fogyasztás, ami viszont a sertés iránti keresletet növelte; erre is alapozva állítják a VHT-nál, hogy a viszonylag magas sertésár tartós maradhat. A leginkább az exportban érvágást szenvedő magyar baromfi-feldolgozók ugyanakkor áruik egy részét kénytelenek itthon értékesíteni, ami a boltokban elvileg kordában tarthatja a sertéshúsár-emelést.

Az EU-csatlakozás utánihoz hasonló árcsökkenésre viszont a szakértők szerint legközelebb vélhetően csak a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) dohai fordulójának lezárulta után lehet számítani, a WTO ugyanis élelmiszerpiaca megnyitására készteti az EU-t. Addig emelkedő árakra számítanak az élelmiszeriparban járatos szakértők, amit erősít, hogy mára talán a multinacionális kiskereskedelmi láncok is változtattak taktikájukon, és egy-egy rövid távú árelőnyért nem feltétlenül mondanak le magyar beszállítóikról, akik valamelyest magabiztosabban állhatnak elő áremelési törekvéseikkel. Ebben minden bizonnyal szerepe van Gráf József agrárminiszter fellépésének is, aki vehemensen igyekszik rábeszélni a hipermarketláncok vezetőit, tartsanak minél több magyar árut. Erre jó példa a tejpiac, amelyen leginkább az ultrapasztőrözött (UHT) tejnél lehetett drámaian alacsony árakkal találkozni. Mégpedig azért, mert a tejfeldolgozók Európa-szerte a tejpor helyett főleg ebben a formában próbálják feleslegeiket levezetni - így a kereskedők könnyen belebotlottak egy-egy "raktárkisöprési" akcióba. Csakhogy ezek a beszerzések ad hoc jellegűek, a fogyasztók pedig nemcsak az olcsóságot, hanem az állandóságot is szeretik, így a kereskedelmi láncok is belátták, hogy a tartós beszállítói kapcsolatok építése nem lehetséges a végtelenségig lenyomott árakon.

Idén a tejpiacon is trendforduló következett be: tavaly az első félévben végig az egy évvel korábbi árszint alatt keltek el a tejtermékek, idén májusban viszont az átlagár már az egy évvel azelőttinél 3,5 százalékkal magasabb volt. Az importnyomás nemcsak a kereskedelmi láncok "árvadász" magatartásának változása miatt enyhül, hanem a forint gyengülése miatt is, illetve azért, mert az uniós csatlakozást követően még jelentősen alacsonyabb lengyel, szlovák és cseh tejfelvásárlási árak ma már gyakorlatilag a magyar szinten mozognak. A tejiparban mindenesetre arra számítanak, hogy az áfaemelés hatásait teljesen a fogyasztók viselik majd. "A csatlakozás utáni időszakban az élelmiszer-ipari cégek védekezésre rendezkedtek be, ésszerűtlenül alacsony árakat vállalva mindent megtettek piacaik megtartásáért, de így is volt piacvesztés" - jelezte a HVG-nek Kiss Pál István, a Friesland Hungária Zrt. külkapcsolatokért felelős vezetője, hogy szerinte nincs már több tartalék a költségnövekedés részbeni átvállalására. De nincs a kereskedelemben sem: az áruházláncok központi elosztási rendszere a friss áruknál a megnőtt üzemanyagköltségek miatt olyan teher, ami Kiss Pál szerint kizárja, hogy a kereskedők magukra vállalnák az áfa növekedését.

KELEMEN ZOLTÁN