Bedőlt piramisjáték: a HírTV műsorvezetője megrovást kapott

Összesen 3607 ember vett részt a Humán Club Egyesület (HCE) majd 11 éve kezdődött piramisjátékában, amelynek 49 tagjáról a Fővárosi Ítélőtábla múlt csütörtökön hirdetett jogerős ítéletet. Akik a szervezetben legalul voltak, az abszolút vesztesek, természetesen ártatlanok, hisz ők egyetlen újabb, rászedhető tagot sem vontak be, de azoknak a száma is több százra rúg, akik legfeljebb egy-két személy beszervezése miatt még ügyészi szakban, megrovással szabadulhattak a büntetőeljárásból. A bíróságra került aktívabb szervezők közül a legismertebb talán Szentpéteri Eszter, a HírTv műsorvezetője, aki mintegy 20 millió forintot „keresett”, és bírói megrovást kapott.

Az eddigi elítéltek aligha panaszkodhatnak. Gyetvai Ibolyát például 300 napi pénzbüntetésre ítélte az ítélőtábla piramisjáték szervezésének bűntettéért, egynapi tételt 350 forintban állapítva meg. Vagyis ha nem akar börtönbe vonulni az eredeti vádirat szerint 4. rendű vádlott, akkor 105 ezer forintot kell leszurkolnia az államnak. A jogerős ítélet indoklása szerint Gyetvai dokumentálhatóan legalább 19,8 millió forint jutalékot vett fel a HCE-ben végzett munkájáért, ténylegesen emberek beszervezéséért a piramisjátékba.

Az elsőfokú ítéletet a Fővárosi Bíróság (FB) hozta: 24 személyt felmentettek, 21-en megrovásban részesültek, s négyen kaptak tényleges büntetést. Néhány eljárás még mindig folyik az FB-n. Gyetvai mellett a szervezésben jelentős szerepet játszó, egy ideig elnöki tisztet is betöltő Kungli Károlyné 540 napi pénzbüntetést kapott ugyancsak 350 forintos tarifával (189 ezer forint), Varga Dezső 300 napját magasabb összeggel, 450 forinttal szorozták (135 ezer forint), míg a piramisjáték háttér-kft-jének könyvelését is végző Gácsi Szabolcsot 2 évi próbára bocsátotta a bíróság.

„A piramisjáték valós gazdasági tevékenység hamis látszatát keltő célzott tevékenység” – adott ítéletének indoklásában definíciót is Tóth Éva, az ítélőtábla tanácselnöke, aki kisebb pontosításokkal, de érdemi változtatás nélkül helybenhagyta az FB verdiktjét. A konstrukció meglehetősen egyszerű volt. Az 1998. december 16-án alapított egyesület hangzatosan életviteli tanácsok adását tűzte ki célul – és valóban, az elég korán bekapcsolódott és kellőképpen gátlástalan tagoknak biztos módszert adott a könnyű pénzszerzéshez. Csak újabb és újabb tagokat kellett maguk alá gyűjteniük, akiknek a befizetéseiből „jutalékot” kaptak. Az első szint a „jelölt-metodikus” volt, innen lehetett sikeres beszervezések után a tag-metodikusok közé emelkedni, majd a csúcsot a menedzserek kasztja alkotta.

Mint az ítélet hangsúlyozta, nemcsak a HCE alapítói, de a később belépett tagok is tudhatták, hogy illegális tevékenységben vesznek részt, semmiféle terméket nem árulnak, szolgáltatást nem kínálnak, csak az új fizető tagok belépésében reménykednek. A beugró ugyanis 300 ezer forint volt, amit tízezer forintos éves tagdíj egészített ki – az első 129 „szerencsésnek” 1999. április 15-éig nem kellett fizetnie, utána viszont mindenkitől bevasalták a százezreket. A gyűlések zártkörűek voltak, az újságírókat gondosan távol tartották, a résztvevőkkel pedig titoktartási nyilatkozatot írattak alá. Ennek megszegése nem kevesebb mint félmillió forintos bírsággal járt volna.

Sok nagyon szegény ember ebben a „csodában” látta a nagy lehetőséget. Az iratok szerint előfordult, hogy még hajléktalanok is összekaparták a beugrót, vagy családok kölcsönkértek, eladósodtak a mesés meggazdagodás reményében. A HCE papíron megpróbált rendkívül törvényesen működni, dokumentumaiban hangsúlyozta, hogy „networkmarketing” tevékenységet folytat, nem pedig a tiltott piramisjáték-szervezést. Erre állítólag nemcsak ügyvédektől, de még a szervezők – meg nem nevezett – ügyész ismerőseitől is támogató véleményeket kaptak. A bíróságot azonban ezek a hivatkozások éppúgy nem hatották meg, mint az, hogy néhány műsoros esttel, Flipper Öcsi vagy Karda Beáta koncertjével is egybekötött előadáson vehettek részt a tagok, ahol ismerkedhettek az életvezetési tanácsadással. Az a hivatkozás sem jött be, hogy nemzetközi példákat követtek, sőt az összesen 1 milliárd 90 millió forintos bevételből licencdíj címén 143 millió forintot még egy szlovákiai szervezetnek, a SWIPO-nak is átutaltak.

Külön érdekesség Szentpéteri Eszter esete. Róla az ítélőtábla tanácselnöke egyfajta elismeréssel nyilatkozott, mondván: „egyénisége, rátermettsége kétségtelenül inspirálta” a meggyőzőképességre, sikeres kommunikációra épülő tevékenység végzésére. Szentpéteri még a nyomozati vallomásában azt állította, ha vidékre ment toborozni, kocsival vitték, a bíróságot viszont már arról próbálta meggyőzni, hogy nemcsak rengeteg ideje és energiája ment el például békéscsabai utakra, de jelentős költségei is voltak, a terembérleti díjak és az üzemanyag mellett időnként még süteményt is kellett fizetnie. Az ítélőtábla eme érvelés ellenére is fenntartotta, hogy a több mint 20 millió forintnyi jutalékát bűnös módon szerezte – és maradt az „éppen csak” szankció is, a megrovás.

Számos körülménnyel magyarázhatóak az eddigi nagyon enyhe ítéletek. Például a büntetési tétel maximuma eleve csak három év, figyelembe kellett venni a nagyon nagy időmúlást és a sértettek közrehatását, vagyis azt, hogy önként léptek be a piramisba. A puszta számok alapján levonható következtetés mégis több mint aggasztó: be lehet úgy gyűjteni balekoktól 19-20 millió forintot, hogy az csak megrovással vagy alig több mint százezer forintos büntetéssel járjon.

FAHIDI GERGELY