Az V. kerületben már közel tíz éve működik a két termelői boltból álló szociális hálózat, ahol a rászorulók kedvezményesen jutnak hozzá az alapvető élelmiszerekhez. A boltok önkormányzati kézben vannak, a Városüzemeltető Kft. működteti, a boltvezető is ennek az önkormányzati cégnek az alkalmazottja – meséli Szekulopulosz Attila, a Nádor utcai szociális bolt vezetője.

2009-ben, amikor a Magosz kezdeményezésére megalakult a szociális bolthálózat, ez az üzlet is a hálózat részévé vált. A gazdakörök által javasolt termelőktől szerezték be a zöldséget és a gyümölcsöt. Egészen addig, amíg úgy másfél éve megszűnt a kiszolgálás a IX. kerületi központban. Őket azóta sem informálták arról, hogy mi történt pontosan.

Leengedett rolók

A szociális bolthálózat alapötlete az uniós csatlakozás utánra datálható, amikor a gazdák azzal szembesültek, hogy a termékeik árai sokszor nem versenyképesek az élelmiszermultik által kínált portéka áraival. Budai Gyula, a Magosz akkori szövetségi igazgatója, most a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára, a megoldást egy olyan bolthálózatban látta, melyben csak magyar termelők termékei vannak, az árak pedig attól versenyképesek, hogy a boltok a termékeket közvetlenül szerzik be a termelőtől. Budai úgy gondolta, hogy mivel kihagyják az értékesítési láncból a nagykereskedőket, a raktárakat és az áruházláncokat, a megszokott árhoz képest akár 50 százalékkal olcsóbban is kínálható a magyar termelők áruja. Minden szervezéssel, áralkuval kapcsolatos teendőt a gazdaszövetség vállalta magára.

Csúcsidőszakban 130 üzlet volt tagja a hálózatnak, de a boltok rövid idő belül egymás után mentek csődbe vagy tagadták meg a hálózati tagságot és annak elveit. A "nagy dérrel-dúrral beharangozott modell megbukott”, az év elején még kilátásba helyezett strukturális reformról azóta sincs hír. A ügyben hiába kerestük az illetékesnek mondott Budai Erikát - ő kategorikusan elzárkózott a tájékoztatástól.

Egy bukásra ítélt modell

"A piac erősebb. Akármennyire magyar vagy egészséges egy termék, az ár mindent felülír. Ha a lengyel vagy a szlovák tej literje csak 170 forint, a 220 forintos magyar tejet a szegények nem fogják megvenni" – mondta lapunknak Vecsei Miklós, a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke. Szerinte ezen bukott el a szociális bolthálózat ötlete is.

Hasonlóan látja egy neve elhallgatását kérő élelmiszer-ipari szakember: miután a kiskereskedelmi beszállítók nagyságrendekkel nagyobb mennyiséget és nyomott áron tudnak felvásárolni minden olyan alapélelmiszerből, amire a szociális bolthálózatot alapították, az árkérdés eleve eldőlt. Ráadásul a láncok hatékony logisztikai és raktározási rendszert is működtetnek, amivel az elaprózott, nem központi beszerzést végző szociális bolthálózati struktúra ugyancsak nem versenyezhet.

A helyi zöldség- és gyümölcstermelők portékáin meg lehet takarítani a szállítási költségeket, de ezeket az élelmiszereket egyre inkább a multik is a helyi termelőktől veszik meg. A tej-, és még inkább a húsipari termékek esetében pedig fajlagosan annál drágább a feldolgozás, minél kisebb piacot látnak el. Így a kistermelő nem tud olyan olcsón dolgozni, ami egy országos lefedettségű áruházláncnak megfelelne.

Piac: a konkurencia

Fazekas István

A kistermelői áru ezenkívül sokkal szélesebb körben juthat el természetes elosztási csatornáján, a piacon keresztül a vevőkhöz. A piacon nem kell az egész heti nyitvatartás, a fűtés, a világítás és a bolti eladó fizetésének a költségét is kigazdálkodni. És az sem jelent problémát, hogy a helyi termelő nem tudja egész évben áruval kiszolgálni a vásárlói igényeket. A szociális boltoknak csak akkor lenne esélye, ha az Erzsébet-utalványt csak ott lehetne elkölteni. De ez feltehetően uniós jogsértéshez is vezetne, emellett pedig azért sem racionális feltételezés, mert nincs a boltok mögött  versenyképes logisztika és raktározási rendszer.

Mi van helyette?

A Nádor utcai bolt néhány volt magoszos beszállítóval megtartotta a kapcsolatot, de a fő beszerző számukra ma a CBA. A boltban alapvető élelmiszerek találhatóak csak, míg a Magosz szociális boltjaiban árusítottak dohánytermékeket és alkoholt is. A legfőbb különbség mégis az, hogy ezek a boltok nincsenek kitéve a piaci viszonyoknak.

A bolt szociális jellege abban rejlik, hogy 30 százalék kedvezménnyel lehet vásárolni az önkormányzattól kapott vásárlási kiskönyv terhére. A kiskönyvet rászorultsági alapon lehet igényelni, tulajdonosa havonta 10 ezer forintos keretet tud levásárolni. A polcokon minden termék alatt két ár szerepel, az egyik a normális kereskedelmi ár, ami nagyjából megegyezik a hipermarketek áraival. Míg alatta a fő vásárlói közönséget megcélzó 30 százalékkal kedvezőbb ár van feltüntetve.

Az üzlethelységet gyakorlatilag csak az önkormányzati kedvezménnyel bírók látogatják. Előfordul, hogy betéved egy turista egy üdítőért, de aki bevásárolni jön, az egytől-egyig a kedvezmény miatt jön, azaz a vásárlók 97 százaléka – írja le a forgalmat Szekulopulosz Attila boltvezető. A másik, Molnár utcai boltban ez az arány gyakorlatilag 100 százalék. Emiatt az üzlet önkormányzati támogatás nélkül nem is működne. A kedvezményre jogosító vásárlói könyvet egy évre adják ki, körülbelül 1500-an kapják meg.

Életképes az élelmiszerbank

A rászorultsági alapú támogatás egy másik, működőképes modelljét követi a Magyar Élelmiszerbank Egyesület. A non-profit szervezet 2005-ben a fővárosban alakult, de mára több mint 500 önkormányzattal és civil szervezettel együttműködve mintegy 750 településre van közvetlen hatással. Az élelmiszerbank átveszi az élelmiszer-ipari cégek feleslegét (mindent, ami csomagolási vagy esztétikai hiba miatt nem kerül ki a piacra), céges vagy magán felajánlású élelmiszer-adományokat, és azt juttatják el az önkormányzatok segítségével a valóban rászorulóknak.

Árucsere

Végel Dániel

Az egyesületnek jelenleg hét alkalmazottja van, de a szervezési feladatoktól kezdve az élelmiszerosztásig több száz önkéntes is részt vesz, egyedül a menedzsmentben 20-25 munkatárs dolgozik ingyen. Az évente ötezer tonna élelmiszert szétosztó szervezet vezetője, Cseh Balázs állítja: a mostani mennyiség többszörösére is lenne igény, és a rendszer képes volna ehhez a növekedéshez rugalmasan alkalmazkodni is. Egyelőre azonban a szétosztható élelmiszer-mennyiség zöme európai uniós segélyből származik: több mint négyezer tonna alapélelmiszert (főleg lisztet, cukrot, tésztát, konzervet) egy uniós pénzalap pályázati pénzéből vásárolnak meg - nagyrészt magyarországi élelmiszergyártóktól. Az élelmiszerbankba jelenleg a vállalatok évente 7-800 tonna élelmiszer-adományt adnak be, a többit, mintegy 200 tonnát a lakossági vagy egyéb céges adományok teszik ki. Cseh Balázs úgy számol, hogy évente több mint félmillió rászorulót tudnak az egyesület munkájával támogatni.

Az Európai Unió által finanszírozott EU Élelmiszersegély Programot Magyarországon a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) hajtja végre. Az országos program az EU-s forrásból közbeszerzési eljárást követően az MVH által előállíttatott élelmiszereket a vele szerződött segélyszervezetek, - így például a Magyar Élelmiszerbank Egyesület is - terítik az országban a rászorultak között. Az idén négy segélyszervezet közreműködésével így összesen 10,6 millió kilógramm élelmiszert osztotak szét.

Cipőadomány, gyerekeknek

"Az elmúlt években mért adataink azt mutatják, hogy folyamatosan nő a rászorulók, a szegénységi küszöb körül billegő vagy az alá kerülők száma Magyarországon. Az Eurostat 2010-ben a magyar lakosság 22 százalékát súlyos anyagi nélkülözésben élőnek mutatta ki, a KSH adatai 2011-ben még 152 ezer ember szegénységi küszöb alá csúszót mutattak. Ezzel a folyamattal úgyis szembesülünk, hogy a karácsony közeledtével egyre több olyan segítségkérő levelet kapunk, amelyben élelmiszert, ruhaneműt, és a gyerekeik számára cipőt kérnek a Magyar Vöröskereszttől" – mondta Kardos István, a Vöröskereszt főigazgatója. A szervezetnél ezért is gondolják úgy, hogy minden olyan elképzelést, melynek köszönhetően a szociálisan rászorulók az alapélelmiszerekhez olcsóbban hozzáférhetnek, támogatni kell.

A Vöröskereszt ernyője alatt Zala megyében szintén rászorultsági alapon működnek  ún. charity shopok [lásd: Zalai charity c. keretes írásunkat],de adományvonal létesítésével indítottak a rászoruló gyerekeknek gyerekcipő-vásárlási programot is.

Vecsei Miklós, a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke szerint az ún. „boltocskázást” kellene sürgősen felszámolni: azt, hogy a kistelepüléseken, ahol a legnagyobb nélkülözésben élők élnek, 25-30 vagy akár 40 százalékkal is drágábbak az alapélelmiszerek a nagyáruházak áraihoz képest, és ebből sokan húznak hasznot. Megoldást az jelenthetne, ha lennének olyan mozgó abc-k, melyeknek az árai a rászorulók számára versenyképesek lennének a nagy áruházak alacsony áraival.